Nagyon fáj: az első betiltott BIT (IV. évfolyam, ötödik BIT, 2007. február)
Hamis nosztalgiák verme, 2013. július 28.
Nekivágtunk tehát az utolsó tavasznak, amit a szerkesztőség az ELTE égisze alatt újságkészítéssel töltött. Ezt tudtuk előre, hiszen az Exodus-projekt már 2006 novemberében elindult.
Arra viszont, hogy milyen csapások érnek minket tavasszal, aligha lehettünk felkészülve.
Megbeszéltük ugyan, és egyébként is nyilvánvaló volt, hogy bár a nyári távozásunk eldöntetett, a maradék négy számot teljes erőbedobással oldjuk meg, nem spórolva idővel, energiával, ötletekkel. Ilyen helyzetben azonban sokan hajlamosak kicsit hátranézni és értékelni, áttekinteni az addig elérteket. Ha egy korszak lezárulásához közeledünk, érdemes is ezt tenni, így csak egy kicsit lepődtem meg, amikor Andy az eredetileg megbeszélt témától eltérően egy 2 kar, 4 év, 8 elnök, 1. rész című anyagot küldött a Cenzúra-rovatba. Röviden vázolta, hogyan vált a 2003-ban alakult ELTE IK-ból és annak HÖK-éből rövid idő alatt éltanuló, az ő szavaival bezzeg-gyerek, majd hogyan fordult át villámgyorsan a helyzet és lett belőle bukott, elveszett nebuló, aki, ami már csak rossz példának alkalmas.
Itt kell megemlítenem, hogy egy másik öreg harcos, Sir Pepe ősszel beállított hozzám egy témájában, jellegében hasonló anyaggal. Sok-sok töprengés után úgy döntöttem, nem hozzuk le, mert komoly politikai balhé lett volna belőle, ami az amúgy is pattanásig feszült helyzetet teljesen megborította volna.
Akárhányszor olvastam bele utána, egyre inkább bántam a döntést. Ott lett volna a helye a cikknek a negyedik oldalon. Főszerkesztői példaképem már akkor is UP volt, aki szerint a főfő egyik jellemző feladata, hogy bíróságra járjon. Megígértem magamnak, hogy ha legközelebb ilyen helyzet adódik, nem hagyom, hogy legyűrjön az öncenzúra. Nos, adódott.
Megérkezett a lap a nyomdából, a kiadó pedig vésztanácskozást hívott össze. A 13. szerkesztés-értékelő és az SMS-tár segítségével rekonstruálom az eseményeket:
+ CENZÚRA – Ad 1: nem ezt beszéltük meg. Ad 2: most nagyon nem hiányzott a balhé. Ad 3: azért jó lett ám. Kisuf kilépésének okait meg tudjuk, itt az eufemizálás nem kellett volna. Még meglátjuk, mi lesz belőle, gyűlnek a fellegek, fogy körülöttem a levegő.
2007. 02. 19., 13:53, Krisztikének (az említett szerkesztőség másik helyem, a Focivilág zuglói főhadiszállása volt)
Szia Nyuszim! Köszönöm az üzenetet, jól indult a nap :-) Eppen hazafelé buszozok a szerkesztőségből - este hattól drukkolj légyszi, sorsdöntő elnökségi lesz...
Kisuf éppen Sipikata miatt szomorkodik, akit elvittem magammal az év eleji tatai HÖK-táborozásra (a sajtó-szekciót vezettem ott):
2007.02.19. 22:50, Kisufó
Hat gondoltam par dologra,de jelenleg egyoldalu a kommunikacio :( Remélem elnökségin csak kicsi becsületsértések hangzottak el..
2007. 02. 19., 22:52, Kisufónak
Majd élőben mesélek hosszabban, de a annyit elárulok, hogy vér nem folyt. Ellenben szemek szikráztak, és 3:3-mal a lapot végülis nem engedik ki, Jimmy döntött :-(
Az akkoriban a tanulmányi ügyekért felelős Chaos írt egy kiegészítést, válaszcikket – az volt az egyik verzió, hogy ezt valamilyen módon a laphoz csatolva megy ki a februári szám. Vagy kimegy úgy, ahogy van – vagy, amit szinte elképzelhetetlennek tartottam, egyáltalán nem megy ki. Még az is lehet, hogy nem(csak) Andy anyaga verte ki a biztosítékot, hanem cinege interjúja Papp Gabival (Hallgatóbarát HÖK? címmel jelent volna meg), aki időközben elvesztette az EHÖK-elnökválasztást Forgó Melindával szemben. Vagy Jééka cikke, ami jól lehúzta a Szépművészeti Múzeumot, illetve annak aktuális kiállítását. Vagy Sipikata írása közvetlenül mellette, Hammer Ferenc tanár úr punkbandájáról, a Lopunkról. Vagy mert a főszerkesztői bevezetőmben a Trychydts–Tomcat afférról értekeztem néhány mondatban, ami éppen akkoriban országos üggyé nőtte ki magát. Vagy mindez együtt. A baj éppen az, hogy akkor sem volt világos, és soha nem is lett az, hogy pontosan kinek milyen érdekeit sértette volna az újság megjelenése.
Az esettel kapcsolatban nem tehettem meg, hogy ne gondoljam át a felelősségi köröket és az okozott kárt:
– mit veszített az olvasóközönség?
– kárba veszett-e a teljes, kb. 20 főt számláló szerkesztőség adott havi munkája?
– mekkora presztízsveszteséget szenvedett el a kiadó? (nem is beszélve a jelentősnek mondható, 300 rugós anyagi kárról)
– mekkora a személyes felelősségem a történetben, tehettem volna-e másként úgy, hogy sem emberileg, sem szakmailag nem köpöm szembe magam?
Világos, hogy így kellett cselekednem. Amikor a döntő ülés időpontját kihirdették, riadóztattam az alapító főszerkesztőt és szívbéli jóbarátját, egyben az ominózus cikk íróját, hogy jöjjenek el és segítsenek megvédeni a közös munkánk becsületét – mindketten jobb rétorok nálam, hangjuk tiszta és erős, itt az ideje kiengedni. Ők nem így gondolták. Vittem a balhét egyedül, és mivel a politikuspalánták tudták, mennyire tartom tiszteletben a döntéseiket, az 1500 darabos pakkot elzárták egy olyan tárolóba, amihez nem volt kulcsom.
Hogy fogalmat lehessen alkotni arról, milyen vérmes írásokról van szó, idebiggyesztem Sir Pepe fentebb emlegetett munkáját. Gondolja át – végre-valahára – az olvasó, mi lett volna, ha?
Siker, pénz, csillogás
Az ember néha filmszínházba vágyik
Előadás utáni, analízis zh előtti rohanásban, tanulásban többnyire rejtve maradnak a tisztelt programozó hallgatóság előtt az egyetem belső berkeiben zajló, olykor igen kisszerű, már-már \\\\\\\\\\\\\\\"nagy\\\\\\\\\\\\\\\" politika szintjére csökkenő színvonalú belső csatározások. Az egyéb szintek eseményeit most nem méltatnám, koncentráljunk csak a hallgatókat arányaiban jobban érintő, és nemrégiben lezajlott Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökválasztására. A BIT olvasói előtt már nem ismeretlen a tény, mely szerint az EHÖK elnöke az egész egyetemi hallgatóságot képviseli olykor a felsőbb hatalmak előtt, így személye sok szempontból meghatározó.
Ez az álmom
Működik a demokrácia, gondolhatná az emberfia, hiszen az elnököt választó küldöttek nyílván gondosan mérlegelve, az alternatívák gondos megvizsgálása után, a képviselt hallgatók érdekeit maximálisan figyelembe véve választják ki a legalkalmasabb elnökjelöltet. Nos, a valóság sajnos korántsem ilyen szép, sőt mondhatnám ennél lényegesebben borzasztóbb. Én személy szerint kifejezetten örülök, hogy szélesebb nyilvánosság elé alig-alig kerültek a választási küzdelem részletei, hiszen volt ott minden. Az elnökjelöltek többnyire nem az érdemi programokkal, a szakmai felkészültséggel, a legjobb csapattal kampányoltak, jobban érdekelte őket a választók (39 ELTE-s hallgató) egyenkénti megkeresése, meggyőzése ilyen-olyan eszközökkel (gonoszkodva azt is mondhatnám, hogy megvásárlása). Ezáltal már nem arról szólt a történet, hogy ki tudja a hallgatói érdekét jobban képviselni, mint ahogy volt olyan képviselő, aki a kifejezett kari HÖK álláspontja ellenében szavazott. Ez van.
Nyelem a whisky-ket
Szögezzünk le valamit: nem vagyok pártatlan kívül álló, az egyik (a vesztes) elnökjelöltet támogattam, nemcsak adott esetben a szavazatommal, hanem a programjában is, hogy ne süllyedjünk le az egyszerű gombnyomó szavazógépek színvonalára, hanem valóban legyen ott egy előre mutató, a hallgatók javát szolgáló tervezet. Nem utolsó sorban, egy TTK-s jelölt csak közelebb áll az IK-sok érdekeihez, csak jobban látja, hogy mi a jó nekünk. Ennek ellenére minden egyes hasonló alkalommal alapvető keserűséggel tölt el, hogy az érdekképviselt érdemi része, szakmaisága helyett a \\\\\\\\\\\\\\\"ki ígér többet\\\\\\\\\\\\\\\" stratégiája dönt. Amikor az ember programot készül írni, többnyire nem aszerint dönt egy adott nyelv mellett, hogy milyen szép a fejlesztőkörnyezet splash screen-je, hanem végigtekinti a fícsöröket, és megnézi, neki mire van igénye. Amit a T.M.T. (Tenger Mélyen Tisztelt) képviselőkből a választáson hiányoltam, az pont minimális mérlegelés hiánya volt. De hát képviselő bárkiből lehet, nem kell hogy meglegyen hozzá a bevprog1.
Moziba járni érdemes
Főként a választási időszak utolsó egy hete volt gázos, ekkor már nemcsak a háttérben zajlott egymás kinyírása, hanem igenis a felszínre került. Amikor az egyik utolsó ülésen kiderült, hogy az egyik elnökjelölt nemcsak egy szépen hangzó szólamokkal megtűzdelt demo verziós programot állított össze, hanem konkrétumokat (amely egy IK-s szívének különösen kedves, hiszen jól tudjuk melyik ismert cég próbálja az operációs rendszerének teljes belső működését elrejteni az érdeklődő felhasználó elől, \\\\\\\\\\\\\\\"titkárnőbiztosan\\\\\\\\\\\\\\\") is tartalmazó elemzéseket, akkor ebből óriási botrány lett. Erkölcstelenség, mondta az akkori, és újraválasztott EHÖK elnöke, miközben ő maga gátlástalanul méltatta magát az elmúlt egy év beszámolójában. Azt gondolom nem szerencsés egy választási harcban az ellenjelölt programját két ujj közé fogva lekezelően fintorogni, és megkérdezni ez az ő munkája, netalán valaki más írta meg helyette. Valahogy a két oldal támogatóinak a hozzáállásában is érezhető volt a különbség, az egyik oldal visszafogott konkrét kérdéseket tett fel, a másik oldal támadó jellegű kérdéseket, persze csak az ellenjelöltnek. Érdekes probléma lehet még a józan megfontolásban, hogy etikus dolog-e úgy támogató nyilatkozatot kiadni az egyik jelölt mellett, hogy a másikat meg sem hallgattuk? Úgy tűnik a győztesnek ezt is szabad. Vagy fordított a implikáció? Azért győzött, mert... ? Ez mindegy is igazából.
Előttünk pereg egy elvarázsolt élet
Persze az élet megy tovább, nem szabad ezt az egészet annyira komolyan venni, hiszen pont az termeli ki a túlzott mértékű csatározásokat. Kérdés, hogy az EHÖK elnök mit fog tenni az újabb egy év alatt? Vannak nagyon aggasztó jelek, az EHÖK általa benyújtott Szervezeti és Működési Szabályzata többé-kevésbe felszámolni szándékozik a kari HÖK-ök önállóságát, ugyanez a tendencia figyelhető meg az EHÖK egyetemi szintű politikájában is. A tavalyinál lényegesebben szorosabb szavazati arány azonban intő jel lehet, az elnök eddigi tevékenysége nem találkozott feltétlenül mindenki egyetértésével, sőt.
Jót szórakoztunk a pénzünkért
Mindenesetre nem értem egyes emberek hozzáállását. Különösen a \\\\\\\\\\\\\\\"fiatalabbak\\\\\\\\\\\\\\\" (mármint nem életkor szerint, hanem HÖK-ös múlt szerint) részéről figyeltem meg különösen szélsőséges viselkedést, mintha egy kis hatalom rögtön megszédítené őket, miközben jól mondta egy idősebb kollega, a HÖK-özés nem a hatalomról szól, hanem a hallgatók szolgálatáról. Aki ezt másképpen gondolja, legyen szó bármilyen demokratikus rendszerről, már nem él, hanem visszaél a demokrácia lehetőségeivel.
Végül pedig érdemes rápillantani az online archívumra. Amit akkor nem lehetett olvasni, azt most már, legalábbis részben, lehet.
Megbeszéltük ugyan, és egyébként is nyilvánvaló volt, hogy bár a nyári távozásunk eldöntetett, a maradék négy számot teljes erőbedobással oldjuk meg, nem spórolva idővel, energiával, ötletekkel. Ilyen helyzetben azonban sokan hajlamosak kicsit hátranézni és értékelni, áttekinteni az addig elérteket. Ha egy korszak lezárulásához közeledünk, érdemes is ezt tenni, így csak egy kicsit lepődtem meg, amikor Andy az eredetileg megbeszélt témától eltérően egy 2 kar, 4 év, 8 elnök, 1. rész című anyagot küldött a Cenzúra-rovatba. Röviden vázolta, hogyan vált a 2003-ban alakult ELTE IK-ból és annak HÖK-éből rövid idő alatt éltanuló, az ő szavaival bezzeg-gyerek, majd hogyan fordult át villámgyorsan a helyzet és lett belőle bukott, elveszett nebuló, aki, ami már csak rossz példának alkalmas.
Itt kell megemlítenem, hogy egy másik öreg harcos, Sir Pepe ősszel beállított hozzám egy témájában, jellegében hasonló anyaggal. Sok-sok töprengés után úgy döntöttem, nem hozzuk le, mert komoly politikai balhé lett volna belőle, ami az amúgy is pattanásig feszült helyzetet teljesen megborította volna.
Akárhányszor olvastam bele utána, egyre inkább bántam a döntést. Ott lett volna a helye a cikknek a negyedik oldalon. Főszerkesztői példaképem már akkor is UP volt, aki szerint a főfő egyik jellemző feladata, hogy bíróságra járjon. Megígértem magamnak, hogy ha legközelebb ilyen helyzet adódik, nem hagyom, hogy legyűrjön az öncenzúra. Nos, adódott.
Megérkezett a lap a nyomdából, a kiadó pedig vésztanácskozást hívott össze. A 13. szerkesztés-értékelő és az SMS-tár segítségével rekonstruálom az eseményeket:
+ CENZÚRA – Ad 1: nem ezt beszéltük meg. Ad 2: most nagyon nem hiányzott a balhé. Ad 3: azért jó lett ám. Kisuf kilépésének okait meg tudjuk, itt az eufemizálás nem kellett volna. Még meglátjuk, mi lesz belőle, gyűlnek a fellegek, fogy körülöttem a levegő.
2007. 02. 19., 13:53, Krisztikének (az említett szerkesztőség másik helyem, a Focivilág zuglói főhadiszállása volt)
Szia Nyuszim! Köszönöm az üzenetet, jól indult a nap :-) Eppen hazafelé buszozok a szerkesztőségből - este hattól drukkolj légyszi, sorsdöntő elnökségi lesz...
Kisuf éppen Sipikata miatt szomorkodik, akit elvittem magammal az év eleji tatai HÖK-táborozásra (a sajtó-szekciót vezettem ott):
2007.02.19. 22:50, Kisufó
Hat gondoltam par dologra,de jelenleg egyoldalu a kommunikacio :( Remélem elnökségin csak kicsi becsületsértések hangzottak el..
2007. 02. 19., 22:52, Kisufónak
Majd élőben mesélek hosszabban, de a annyit elárulok, hogy vér nem folyt. Ellenben szemek szikráztak, és 3:3-mal a lapot végülis nem engedik ki, Jimmy döntött :-(
Az akkoriban a tanulmányi ügyekért felelős Chaos írt egy kiegészítést, válaszcikket – az volt az egyik verzió, hogy ezt valamilyen módon a laphoz csatolva megy ki a februári szám. Vagy kimegy úgy, ahogy van – vagy, amit szinte elképzelhetetlennek tartottam, egyáltalán nem megy ki. Még az is lehet, hogy nem(csak) Andy anyaga verte ki a biztosítékot, hanem cinege interjúja Papp Gabival (Hallgatóbarát HÖK? címmel jelent volna meg), aki időközben elvesztette az EHÖK-elnökválasztást Forgó Melindával szemben. Vagy Jééka cikke, ami jól lehúzta a Szépművészeti Múzeumot, illetve annak aktuális kiállítását. Vagy Sipikata írása közvetlenül mellette, Hammer Ferenc tanár úr punkbandájáról, a Lopunkról. Vagy mert a főszerkesztői bevezetőmben a Trychydts–Tomcat afférról értekeztem néhány mondatban, ami éppen akkoriban országos üggyé nőtte ki magát. Vagy mindez együtt. A baj éppen az, hogy akkor sem volt világos, és soha nem is lett az, hogy pontosan kinek milyen érdekeit sértette volna az újság megjelenése.
Az esettel kapcsolatban nem tehettem meg, hogy ne gondoljam át a felelősségi köröket és az okozott kárt:
– mit veszített az olvasóközönség?
– kárba veszett-e a teljes, kb. 20 főt számláló szerkesztőség adott havi munkája?
– mekkora presztízsveszteséget szenvedett el a kiadó? (nem is beszélve a jelentősnek mondható, 300 rugós anyagi kárról)
– mekkora a személyes felelősségem a történetben, tehettem volna-e másként úgy, hogy sem emberileg, sem szakmailag nem köpöm szembe magam?
Világos, hogy így kellett cselekednem. Amikor a döntő ülés időpontját kihirdették, riadóztattam az alapító főszerkesztőt és szívbéli jóbarátját, egyben az ominózus cikk íróját, hogy jöjjenek el és segítsenek megvédeni a közös munkánk becsületét – mindketten jobb rétorok nálam, hangjuk tiszta és erős, itt az ideje kiengedni. Ők nem így gondolták. Vittem a balhét egyedül, és mivel a politikuspalánták tudták, mennyire tartom tiszteletben a döntéseiket, az 1500 darabos pakkot elzárták egy olyan tárolóba, amihez nem volt kulcsom.
Hogy fogalmat lehessen alkotni arról, milyen vérmes írásokról van szó, idebiggyesztem Sir Pepe fentebb emlegetett munkáját. Gondolja át – végre-valahára – az olvasó, mi lett volna, ha?
Siker, pénz, csillogás
Az ember néha filmszínházba vágyik
Előadás utáni, analízis zh előtti rohanásban, tanulásban többnyire rejtve maradnak a tisztelt programozó hallgatóság előtt az egyetem belső berkeiben zajló, olykor igen kisszerű, már-már \\\\\\\\\\\\\\\"nagy\\\\\\\\\\\\\\\" politika szintjére csökkenő színvonalú belső csatározások. Az egyéb szintek eseményeit most nem méltatnám, koncentráljunk csak a hallgatókat arányaiban jobban érintő, és nemrégiben lezajlott Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökválasztására. A BIT olvasói előtt már nem ismeretlen a tény, mely szerint az EHÖK elnöke az egész egyetemi hallgatóságot képviseli olykor a felsőbb hatalmak előtt, így személye sok szempontból meghatározó.
Ez az álmom
Működik a demokrácia, gondolhatná az emberfia, hiszen az elnököt választó küldöttek nyílván gondosan mérlegelve, az alternatívák gondos megvizsgálása után, a képviselt hallgatók érdekeit maximálisan figyelembe véve választják ki a legalkalmasabb elnökjelöltet. Nos, a valóság sajnos korántsem ilyen szép, sőt mondhatnám ennél lényegesebben borzasztóbb. Én személy szerint kifejezetten örülök, hogy szélesebb nyilvánosság elé alig-alig kerültek a választási küzdelem részletei, hiszen volt ott minden. Az elnökjelöltek többnyire nem az érdemi programokkal, a szakmai felkészültséggel, a legjobb csapattal kampányoltak, jobban érdekelte őket a választók (39 ELTE-s hallgató) egyenkénti megkeresése, meggyőzése ilyen-olyan eszközökkel (gonoszkodva azt is mondhatnám, hogy megvásárlása). Ezáltal már nem arról szólt a történet, hogy ki tudja a hallgatói érdekét jobban képviselni, mint ahogy volt olyan képviselő, aki a kifejezett kari HÖK álláspontja ellenében szavazott. Ez van.
Nyelem a whisky-ket
Szögezzünk le valamit: nem vagyok pártatlan kívül álló, az egyik (a vesztes) elnökjelöltet támogattam, nemcsak adott esetben a szavazatommal, hanem a programjában is, hogy ne süllyedjünk le az egyszerű gombnyomó szavazógépek színvonalára, hanem valóban legyen ott egy előre mutató, a hallgatók javát szolgáló tervezet. Nem utolsó sorban, egy TTK-s jelölt csak közelebb áll az IK-sok érdekeihez, csak jobban látja, hogy mi a jó nekünk. Ennek ellenére minden egyes hasonló alkalommal alapvető keserűséggel tölt el, hogy az érdekképviselt érdemi része, szakmaisága helyett a \\\\\\\\\\\\\\\"ki ígér többet\\\\\\\\\\\\\\\" stratégiája dönt. Amikor az ember programot készül írni, többnyire nem aszerint dönt egy adott nyelv mellett, hogy milyen szép a fejlesztőkörnyezet splash screen-je, hanem végigtekinti a fícsöröket, és megnézi, neki mire van igénye. Amit a T.M.T. (Tenger Mélyen Tisztelt) képviselőkből a választáson hiányoltam, az pont minimális mérlegelés hiánya volt. De hát képviselő bárkiből lehet, nem kell hogy meglegyen hozzá a bevprog1.
Moziba járni érdemes
Főként a választási időszak utolsó egy hete volt gázos, ekkor már nemcsak a háttérben zajlott egymás kinyírása, hanem igenis a felszínre került. Amikor az egyik utolsó ülésen kiderült, hogy az egyik elnökjelölt nemcsak egy szépen hangzó szólamokkal megtűzdelt demo verziós programot állított össze, hanem konkrétumokat (amely egy IK-s szívének különösen kedves, hiszen jól tudjuk melyik ismert cég próbálja az operációs rendszerének teljes belső működését elrejteni az érdeklődő felhasználó elől, \\\\\\\\\\\\\\\"titkárnőbiztosan\\\\\\\\\\\\\\\") is tartalmazó elemzéseket, akkor ebből óriási botrány lett. Erkölcstelenség, mondta az akkori, és újraválasztott EHÖK elnöke, miközben ő maga gátlástalanul méltatta magát az elmúlt egy év beszámolójában. Azt gondolom nem szerencsés egy választási harcban az ellenjelölt programját két ujj közé fogva lekezelően fintorogni, és megkérdezni ez az ő munkája, netalán valaki más írta meg helyette. Valahogy a két oldal támogatóinak a hozzáállásában is érezhető volt a különbség, az egyik oldal visszafogott konkrét kérdéseket tett fel, a másik oldal támadó jellegű kérdéseket, persze csak az ellenjelöltnek. Érdekes probléma lehet még a józan megfontolásban, hogy etikus dolog-e úgy támogató nyilatkozatot kiadni az egyik jelölt mellett, hogy a másikat meg sem hallgattuk? Úgy tűnik a győztesnek ezt is szabad. Vagy fordított a implikáció? Azért győzött, mert... ? Ez mindegy is igazából.
Előttünk pereg egy elvarázsolt élet
Persze az élet megy tovább, nem szabad ezt az egészet annyira komolyan venni, hiszen pont az termeli ki a túlzott mértékű csatározásokat. Kérdés, hogy az EHÖK elnök mit fog tenni az újabb egy év alatt? Vannak nagyon aggasztó jelek, az EHÖK általa benyújtott Szervezeti és Működési Szabályzata többé-kevésbe felszámolni szándékozik a kari HÖK-ök önállóságát, ugyanez a tendencia figyelhető meg az EHÖK egyetemi szintű politikájában is. A tavalyinál lényegesebben szorosabb szavazati arány azonban intő jel lehet, az elnök eddigi tevékenysége nem találkozott feltétlenül mindenki egyetértésével, sőt.
Jót szórakoztunk a pénzünkért
Mindenesetre nem értem egyes emberek hozzáállását. Különösen a \\\\\\\\\\\\\\\"fiatalabbak\\\\\\\\\\\\\\\" (mármint nem életkor szerint, hanem HÖK-ös múlt szerint) részéről figyeltem meg különösen szélsőséges viselkedést, mintha egy kis hatalom rögtön megszédítené őket, miközben jól mondta egy idősebb kollega, a HÖK-özés nem a hatalomról szól, hanem a hallgatók szolgálatáról. Aki ezt másképpen gondolja, legyen szó bármilyen demokratikus rendszerről, már nem él, hanem visszaél a demokrácia lehetőségeivel.
Végül pedig érdemes rápillantani az online archívumra. Amit akkor nem lehetett olvasni, azt most már, legalábbis részben, lehet.
Ezt megosztom Facebook-on!
