Akik nem jók az ágyban

Vannak vonzó és szép és sikeres emberek, és vannak, akik nem azok. És mindenkinek a fejében megfordul egyszer-kétszer életében, hogy ő vajon melyik csoportba is tartozik. Az bizonyos, hogy az előbbi csoportba nem nagyon sorolja magát senki, annál inkább sorol másokat, akik szintén nem sorolják magukat. És természetesen vannak azok az esetek, amelyekben inkább a második, vagyis "nem vonzó, nem szép, nem sikeres" kategóriába esik az ismerős is. Ezen a kategórián belül leginkább a "nem jó az ágyban" kritérium az érdekes (fontos, modern kitétel manapság…).

Bár remélhetőleg az olvasók közül senkinek nem vágták még az arcába ezt a "bókot", kétségtelen, hogy vannak, akikre illik a leírás, és akiket olyan további jelzőkkel szokás illetni, mint "hideg", "érzéketlen", "frigid", "béna", "impotens", "prűd" és ezek változatai. Titokban valahol sokan gondolkoznak azon, hogy titokban valakik sokat gondolkoznak azon, hogy ők nem jók. Különösen – ahogy az élemedettebb korúak mondják – "ez a pornón felnőtt nemzedék". A média és a have fun-kultúra olyan részeletes és pontos elvárásokat támaszt, hogy már mindenki tökéletesen össze van zavarodva a precíz utasításoktól ("légy őszinte, de legyél happy, ha nem vagy happy, próbáld erősebben, ha még akkor se vagy az, akkor vegyél valamit, amitől biztos happy leszel, aztán élvezd az életet, mert csak egyszer élünk, és azon belül is csak addig, amíg fiatalok vagyunk, és most és itt kell élvezni az életet, ha nem tudod élvezni, az nem a te felelősséged, ennélfogva nem is tehetsz ellene semmit, de ne érezd magad tehetetlennek, és carpe diem!!!"). Ha fenti utasítások nem lennének elegendőek, akkor hozzá lehet adni a spirituális javaslatokat, mint például "Légy zen, tanulj meg elengedni, kövesd a taót, csináld tantrikusan, meditálj, lélegezz visszafelé, szeresd önmagad, fogadd el önmagad, légy önmagad!" Aztán el lehet olvasni az újságokban a kétféle megközelítés keverékét, vagyis hogy "mit kell tudni arról, amit a férfiak nem tudnak a nőkről!", "amit a nők nem tudnak a férfiakról!", "amit nem tudsz önmagadról, de mi tudjuk!", "amit senki nem tud, még mi sem!" stb.

Aki ennyi felkiáltójel között még meg tudta őrizni a józan ítélőképességét, az talán érzi, hogy a "jó az ágyban" kritérium csak abban a kultúrában lehetséges, amely kritériumokat kreál. És egy ilyen kultúrában élünk, akarjuk vagy sem. Csak magának a kritériumnak a mibenlétét nem sikerült még tisztázni, ahogy azt sem, miért is olyan fontos ez.

Freud szerint minden ember jó szexualitással, vagyis életenergiával születik, mélységes vággyal arra, hogy önmagát a világban kiteljesítse, és önmagában egy világot kiteljesítsen – vagyis libidóval jön világra. Senkinek nem jut több vagy kevesebb, mert a libidó olyan, mint a napfény: mindenkire és mindenkiből sugárzik. Ám a napfényhez hasonlóan ugyanúgy eltakarhatják a felhők, elhomályosíthatja egy-egy vihar: gyermekkori sebek, családtagok és mások, akik "megcsapolják" ezt az energiát. Sok ember éppen azért rejti el a libidóját – az életenergiáját – mert korábban rossz tapasztalatokat szerzett arról, hogy mások hogyan élősködnek az ő erején. Vagy – például egy férfi - éppen azért választja a kis libidót (vagy annak látszatát), mert így elkerülheti a dzsungelharcot a többi hímmel, akik a legnagyobb... hm, libidó címre pályáznak, s míg azok kinyírják egymást a harcmezőn, ő barátságos szerénységgel bekúszik a hárembe. Épp így igaz a nőkre is, hogy tudnak szolidaritásból roppant visszafogottak lenni (a barátnők, de főleg a család iránti lojalitásból). S minthogy ezek a reprodukciós stratégiák sokszor jóval fontosabbak az "élet élvezésénél", szilárdan ellenállnak még az aktuális kultúra nyomásának is.

A jó hír az, hogy "a felhők felett mindig süt a nap és kék az ég", és mindenki ege egyformán kék...