Varró Dani könnyű szív alakú csokoládédesszertje, aranypapírba csomagolt nassolnivaló. Kis 21. századi temegén. Egy – tényleg bonbonos doboz formájú – kötetre való szerelmes vers. Szonettek, elégiák, képversek, SMS-ek, mindenfélék.
Az általam eddig legszebbnek tartott szerelmes verset egyébként szintén ő írta. Azt ugyan még a Bögre azúrban. De már abból is az derült ki, hogy Varró Dani szerelmesverseket is "varródanisan" tud írni.
Ebben a kötetben is megjelennek szokásos formai bravúrjai, a játékos könnyedséggel, sorokat megbontva, szabályokat fejükre állítva megkomponált versek nagyon is megszerkesztett és kitalált formái. Így lesznek a szonettekben képek, rajzok, mókás ábrák a szavakból.
Az "aranyozott csomagolás", amit tényleg aranyszínű betűvel nyomtattak, egy szonettkoszorú: tizennégy szonett és egy mesterszonett egysége. Ez övezi a többi verset, ez viszi a történetet előre: a vissza-visszatérő sorok, az egymásban folytatódó szonettek, melyek kezdősorai végül a mesterszonettben állnak össze.
Mindegy, hogy sorban, egymás után, vagy összevissza olvassuk őket: egy saját magára válaszolgató szerelmi történet bontakozik ki a szemünk előtt. Reggel és este, a tévé előtt, a moziban, strandon, ímélben, a metrón, sms-ben, a Moszkva téri McDonald’s előtt, a lehányt küszöb mellett, autóban, közelről, távolról, szűkszavúan, dadogósan, bőbeszédűen.
Rácz Nóra pipaszár lábacskás, szeretnivaló gnómokkal, színes figurákkal illusztrálja a könyvet. A kötet a maga könnyedségével, játékosságával, és komolytalanságával is mélységesen komoly.
"De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást."
Olyan könyv, amit ajándékba lenne jó kapni. Becsomagolva szép papírba, átkötve szalaggal, mint a bonbonokat. Az ember úgy olvassa, ahogy a különlegesen finom csokoládét fogyasztja: mohón, lelkesen, mégis engedi, hogy lassan olvadjanak szájában az ízek. Kivesz egyet a dobozból, óvatosan lefejti róla az aranypapírt, megízleli: ez most marcipános, ez tejcsokis, ez likőrös, ez lágy nugát. Jó étvágyat!
Az általam eddig legszebbnek tartott szerelmes verset egyébként szintén ő írta. Azt ugyan még a Bögre azúrban. De már abból is az derült ki, hogy Varró Dani szerelmesverseket is "varródanisan" tud írni.
Ebben a kötetben is megjelennek szokásos formai bravúrjai, a játékos könnyedséggel, sorokat megbontva, szabályokat fejükre állítva megkomponált versek nagyon is megszerkesztett és kitalált formái. Így lesznek a szonettekben képek, rajzok, mókás ábrák a szavakból.
| "Gatyáim | mit | mosod | ki? | Aggódva | eltökélve | ||
| m | a | k | ő | a | s | k | ?" |
| i | g | i | k | z | ö | ||
| t | g | e | á | t | |||
| a | t | r | é | ||||
| t | í | l | |||||
| o | t | r | |||||
| d | ó | e |
Az "aranyozott csomagolás", amit tényleg aranyszínű betűvel nyomtattak, egy szonettkoszorú: tizennégy szonett és egy mesterszonett egysége. Ez övezi a többi verset, ez viszi a történetet előre: a vissza-visszatérő sorok, az egymásban folytatódó szonettek, melyek kezdősorai végül a mesterszonettben állnak össze.
Mindegy, hogy sorban, egymás után, vagy összevissza olvassuk őket: egy saját magára válaszolgató szerelmi történet bontakozik ki a szemünk előtt. Reggel és este, a tévé előtt, a moziban, strandon, ímélben, a metrón, sms-ben, a Moszkva téri McDonald’s előtt, a lehányt küszöb mellett, autóban, közelről, távolról, szűkszavúan, dadogósan, bőbeszédűen.
Rácz Nóra pipaszár lábacskás, szeretnivaló gnómokkal, színes figurákkal illusztrálja a könyvet. A kötet a maga könnyedségével, játékosságával, és komolytalanságával is mélységesen komoly.
"De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást."
Olyan könyv, amit ajándékba lenne jó kapni. Becsomagolva szép papírba, átkötve szalaggal, mint a bonbonokat. Az ember úgy olvassa, ahogy a különlegesen finom csokoládét fogyasztja: mohón, lelkesen, mégis engedi, hogy lassan olvadjanak szájában az ízek. Kivesz egyet a dobozból, óvatosan lefejti róla az aranypapírt, megízleli: ez most marcipános, ez tejcsokis, ez likőrös, ez lágy nugát. Jó étvágyat!
Ezt megosztom Facebook-on!
