A filmvilág legnagyobb színésznői gyűltek össze egy jó hangulatú forgatás apropóján. A kellemes találkozásról egy magyar operatőr készített filmet. Intim és bensőséges együtt töltött napjaik alatt élvezték egymás társaságát. Annyira belemerültek a nosztalgikus csevejekbe, hogy teljesen megfeledkeztek találkozásuk valódi okáról. Elvileg filmet kellett volna készíteniük.
Vanessa Redgrave és Natasha Richardson közös jeleneteit teljesen áthatja az anya-lánya kapcsolat bájos intimitása. Mintha csak saját lakásukból toppantak volna elénk. A két színésznőn látszik a meghatottság. Még sosem forgattak együtt. Mamie Gummer mindent megtesz, hogy utánozza Meryl Streep játékát, így tiszteleg a neves anyuka előtt. Claire Danes bájosan mosolyog, tetszenek neki filmbeli ruhái és a körülötte sereglő díszes férfihad. Meryl Streep és Vanessa Redgrave nosztalgikus mosolygással örvendenek a közös munkának. A kamerával mit sem törődve építik fel saját kis birodalmukat, ahol nincs más számára hely. A szereplők bájosak, jól szórakoznak, élvezettel sziesztáznak. Kellemesen töltik el a közös munkára szánt időt. Emlékeznek, múltat idéznek, meghatódnak. Mintha egy home video bukkant volna elő egy család padlásáról. A home videókra pedig kíváncsi az ember. De jelen esetben nem egy családi kisfilm vetítésén ülünk. Egy nagyjátékfilmről kell kritikát írnom, mely nagyközönség számára készült, és célja a szórakoztatás lenne.
Koltai Lajos már első rendezésével is elbizonytalanította a szakmát. A Sorstalanság megosztotta a kritikusokat. A stilizált, giccsesen beállított képek és a könnyfakasztó dallamok mögött kongó üresség ugyanis csak vizuális szempontból volt kielégítő.
Új filmjében, az Estében (Evening), sem sikerül túllépnie a korábbi alkotás hibáin. Most Hollywood kedvenceit csődítette össze egy emlékek homályába burkolózó élet bemutatásához. A felszínen lebegő látszat, és a mélyben rejtőző titkok bemutatásának érzékeny történetéhez a keretet egy haldokló nő utolsó napjai adják.
Az operatőrként elismert rendező ismét a képek erejére támaszkodik. Úgy érzi, a látvány elviszi a filmet, és eltakarja a történet hiányosságait. Pados Gyula gyönyörűen megkomponált képei a szakértelem legmagasabb fokát példázzák. Mégis pont a megszerkesztettség, a tökéletes beállítások veszik el a történet báját. A stilizált látványvilág még inkább felsejti a háttérben rejlő grandiózus tanácstalanságot.
Az Este sajnos végig megmarad értelem és tartalom nélküli home videónak. De az intimitás báját szép lassan felemészti a túlkomponált képek, a beállított jelenetek és a tökéletes látvány ridegsége.
Talán Koltai Úrnak el kellene gondolkodnia azon, hogy visszatérjen régi mesterségéhez, amiért mindannyian tiszteljük és szeretjük. A vizualitás megteremtésének készsége ugyanis egy film rendezéséhez még nem feltétlenül elég. Így csak egy lenyűgözően látványos történetet kapunk, melynek készítése során a színészek nagyon élvezték a közös munkát, de nem gondoltak ránk. Sajnos így mi már nem örülhetünk annyira együttlétüknek.
Vanessa Redgrave és Natasha Richardson közös jeleneteit teljesen áthatja az anya-lánya kapcsolat bájos intimitása. Mintha csak saját lakásukból toppantak volna elénk. A két színésznőn látszik a meghatottság. Még sosem forgattak együtt. Mamie Gummer mindent megtesz, hogy utánozza Meryl Streep játékát, így tiszteleg a neves anyuka előtt. Claire Danes bájosan mosolyog, tetszenek neki filmbeli ruhái és a körülötte sereglő díszes férfihad. Meryl Streep és Vanessa Redgrave nosztalgikus mosolygással örvendenek a közös munkának. A kamerával mit sem törődve építik fel saját kis birodalmukat, ahol nincs más számára hely. A szereplők bájosak, jól szórakoznak, élvezettel sziesztáznak. Kellemesen töltik el a közös munkára szánt időt. Emlékeznek, múltat idéznek, meghatódnak. Mintha egy home video bukkant volna elő egy család padlásáról. A home videókra pedig kíváncsi az ember. De jelen esetben nem egy családi kisfilm vetítésén ülünk. Egy nagyjátékfilmről kell kritikát írnom, mely nagyközönség számára készült, és célja a szórakoztatás lenne.
forrás: http://www.port.hu
Koltai Lajos már első rendezésével is elbizonytalanította a szakmát. A Sorstalanság megosztotta a kritikusokat. A stilizált, giccsesen beállított képek és a könnyfakasztó dallamok mögött kongó üresség ugyanis csak vizuális szempontból volt kielégítő.
Új filmjében, az Estében (Evening), sem sikerül túllépnie a korábbi alkotás hibáin. Most Hollywood kedvenceit csődítette össze egy emlékek homályába burkolózó élet bemutatásához. A felszínen lebegő látszat, és a mélyben rejtőző titkok bemutatásának érzékeny történetéhez a keretet egy haldokló nő utolsó napjai adják.
Az operatőrként elismert rendező ismét a képek erejére támaszkodik. Úgy érzi, a látvány elviszi a filmet, és eltakarja a történet hiányosságait. Pados Gyula gyönyörűen megkomponált képei a szakértelem legmagasabb fokát példázzák. Mégis pont a megszerkesztettség, a tökéletes beállítások veszik el a történet báját. A stilizált látványvilág még inkább felsejti a háttérben rejlő grandiózus tanácstalanságot.
forrás: http://www.port.hu
Az Este sajnos végig megmarad értelem és tartalom nélküli home videónak. De az intimitás báját szép lassan felemészti a túlkomponált képek, a beállított jelenetek és a tökéletes látvány ridegsége.
Talán Koltai Úrnak el kellene gondolkodnia azon, hogy visszatérjen régi mesterségéhez, amiért mindannyian tiszteljük és szeretjük. A vizualitás megteremtésének készsége ugyanis egy film rendezéséhez még nem feltétlenül elég. Így csak egy lenyűgözően látványos történetet kapunk, melynek készítése során a színészek nagyon élvezték a közös munkát, de nem gondoltak ránk. Sajnos így mi már nem örülhetünk annyira együttlétüknek.
Ezt megosztom Facebook-on!
