A hallgatói forradalom árnyékában (IV. évfolyam, első BIT, 2006. szeptember)
Hamis nosztalgiák verme, 2009. január 26.
Ez volt az a forrongós időszak, amikor mindenki a tandíjjal volt elfoglalva - végeredményben ellőttünk a téma mellett, ami engem kevésbé zavart, kiadói részről viszont jött némi morgolódás.
Erős kezdést irányoztam elő a IV. évfolyamra, ha már csináljuk, igyekezzünk legalább megközelítően úgy, mint a nagyok. Ehhez persze kellett egy izmos újságíró- és szerkesztőcsapat is, és aki olvasta az eddigieket, azt láthatta, hogy hónapról hónapra fogyatkozott a bevethető emberek száma. Megsértődtek, feladták, elüldöztem őket vagy csak egyszerűen így alakult, ki hogy élte meg. Rögtön azzal kezdtem az év első rendes Read.me!-jét, hogy elbúcsúztattam Hajnit és Inezt, utóbbi azért még megírta egy oldalban a balatoni EFOTT-os élményeket, Bóta Lucával képviselték a BIT-et arrafelé, találkoztunk is, amikor egy nap erejéig arra vetődtem néhány barátommal.
Megijednem azért nem kellett, érkeztek újak a távozók helyére, lássuk a névsort: a címlapfotót Tuba Zoli jegyzi, Kajszi és Queue tördelt, Manna, Jééka és egy ígéretes, később jól bevált újonc, Kiss Györgyi olvasott, Schuszter Ági pedig volt olyan kedves és rajzolt nekem az újságba dudákat, mert Cinege felmérése szerint az IK-s srácok ezt hiányolták leginkább a lapból. A cikkírók listája hasonlóan illusztris: Gabika (vakmerően a Cenzúra-rovatra vállalkozott, lett belőle morgolódás kiadói oldalról), Lacka, Cinege, Andy, Schuszter Ági (ezért is megkaptam a magamét, hogy miért ő írt a PGT '06-ról és miért úgy és hogy képzelem stb.), Melvin, Linda, Falcao, Jééka (olvas és ír egyszerre, mondtam már, hogy szeretem?), Rika, Sipikata, Cserna-Szabó és még néhány olyan cikk, oldal, ember, amire azt szoktam mondani, nagy dobás.
Ebbe a kategóriába esik, hogy összeszedve a szükséges lelki erőt az előző októberi emlékezetes történet után, megkerestem Felest, aki nagy örömömre újra elvállalta a Zsinórpadlás rovatot.
Aztán Dóri után, aki a startBIT-et segített olvasni, kihasználtam másik kedvenc lakótársamat, Nórit is, aki az ELTE Néptánccsoportról írt a sportrovatba.
És "egy életre" megoldottam a LOL rovat tartalmát. Az történt ugyanis, hogy a 2006-os világbajnokság idején megjelenő Kretén magazin oldalszámozására a Focivilágot kérte fel nagytiszteletű Broáfka Ottokár főszerk (közös kiadónk, a Semic és jó ideig közös tördelőnk adta a kapcsolatot), és a korábban már emletegett Harmos Zolival párban megoldottuk a feladatot. Az új ismeretséget felhasználva megkerestem Broáfkát, technikázzuk meg valahogy, hogy a LOL rovat tartalmát a továbbiakban a Kretén munkatársai szolgáltassák. Elzarándokoltam hozzá a kiadóba tárgyalni, azt sütöttük ki, hogy mivel a Kretén munkatársai elfoglalt emberek, a BIT-nek pedig amúgy egy árva fillérje sincs a célra, új tartalmat nem tud adni, viszont a régiekből nyugodtan válogathatok és megfelelő forrásmegjelöléssel megjelentethetem. Ezzel elviharzott a raktár irányába, majd visszatért az 1995-ös első számtól kezdve az összes addigi Kreténnel, alig bírtam hazacipelni (így nekem most sok számból kettő van, nem baj). Broáfka, azaz Láng István jó ember, semmi kétség. Humorból pedig a BIT magazin innentől egyenletesen jól állt.
Amúgy ez volt az a forrongós időszak, amikor mindenki a tandíjjal volt elfoglalva - teszem hozzá, csak én nem. Nekem úgy nézett ki ekkor az élet, hogy reggel irány a zuglói Focivilág-szerkesztőség (béke poraira, most januárban számoltuk fel), kora délután az egyetem, ahol BIT-szerkesztés, illetve filozófia- és spanyoltanulás volt a program, majd haza, ahol többnyire cikkírás vakulásig. Persze nem lehetett elmenni a slágertéma mellett, két oldalt szántam rá: Cinege készített egy interjút az akkoriban HÖOK-fejes Irmics Péterrel, amiben az alany elhatárolódott attól a Hallgatói Hálozattól, amelynek egyik emblematikus figurája a lap készítésében aktívan közreműködött Jééka volt. Csak egy kicsit groteszk.
Az Irmics-interjú mellé került be az oldalpárra Kardos Andris felszínes és gyenge valamije tandíj-témakörben. Trychydts meg is jegyezte, milyen suttyó vagyok, hogy nem tudok erről valami jobbat, ütősebbet kiállítani, de hát hol volt akkor nekem Cinege mellett (akinek liberális, politika- és politikusbarát hozzáállása most valószínűleg rosszul jött volna ki) még egy olyan oknyomozó riporterem, publicistám, aki erről színvonalasat írhatott volna? Az akkori hallgatói sajtóra jellemző zsigeri, petőfis mélységekbe süllyedő tandíjellenes hörgéstől rosszul voltam, a Try-féle politikai, mélyelemzős, sokflekkes, nehezen emészthető anyagok pedig nem illettek a magazin profiljába. Végeredményben ellőttünk a téma mellett, ami engem kevésbé zavart, kiadói részről viszont erre is jött némi morgolódás.
Ezt a jellegzetes hangot aztán jól megszoktam az év során, az akkori HÖK-elnök Jimmyre ez az artikulálatlan kifejezési mód volt a jellemző, ha valami nem tetszett, akkor jött belőle. Jogos lehet a kérdés, hogy reagált, ha valami tetszett neki? Nos, erről nem engem kell kérdezni, nem jut eszembe olyan alkalom, amikor esélyem lett volna ilyesmit hallani.
A Fregolin ellenben megoldott a tetszésnyilvánítás, tessék elolvasni a tárgyalt hónap archív cikkeit és csillagozni veszettül, ízlés szerint!
Inez, Hajni, Luca és őt nem ismerem
Megijednem azért nem kellett, érkeztek újak a távozók helyére, lássuk a névsort: a címlapfotót Tuba Zoli jegyzi, Kajszi és Queue tördelt, Manna, Jééka és egy ígéretes, később jól bevált újonc, Kiss Györgyi olvasott, Schuszter Ági pedig volt olyan kedves és rajzolt nekem az újságba dudákat, mert Cinege felmérése szerint az IK-s srácok ezt hiányolták leginkább a lapból. A cikkírók listája hasonlóan illusztris: Gabika (vakmerően a Cenzúra-rovatra vállalkozott, lett belőle morgolódás kiadói oldalról), Lacka, Cinege, Andy, Schuszter Ági (ezért is megkaptam a magamét, hogy miért ő írt a PGT '06-ról és miért úgy és hogy képzelem stb.), Melvin, Linda, Falcao, Jééka (olvas és ír egyszerre, mondtam már, hogy szeretem?), Rika, Sipikata, Cserna-Szabó és még néhány olyan cikk, oldal, ember, amire azt szoktam mondani, nagy dobás.
Törökmezőn, a 2006-os Programozó Gólyatáborban ismerkedek a helyi faunával
Ebbe a kategóriába esik, hogy összeszedve a szükséges lelki erőt az előző októberi emlékezetes történet után, megkerestem Felest, aki nagy örömömre újra elvállalta a Zsinórpadlás rovatot.
Felessel fegyverszünetet kötöttünk, több mint egy évig tartott
Aztán Dóri után, aki a startBIT-et segített olvasni, kihasználtam másik kedvenc lakótársamat, Nórit is, aki az ELTE Néptánccsoportról írt a sportrovatba.
Első sor, balról a második, rózsaszín pántlikával
És "egy életre" megoldottam a LOL rovat tartalmát. Az történt ugyanis, hogy a 2006-os világbajnokság idején megjelenő Kretén magazin oldalszámozására a Focivilágot kérte fel nagytiszteletű Broáfka Ottokár főszerk (közös kiadónk, a Semic és jó ideig közös tördelőnk adta a kapcsolatot), és a korábban már emletegett Harmos Zolival párban megoldottuk a feladatot. Az új ismeretséget felhasználva megkerestem Broáfkát, technikázzuk meg valahogy, hogy a LOL rovat tartalmát a továbbiakban a Kretén munkatársai szolgáltassák. Elzarándokoltam hozzá a kiadóba tárgyalni, azt sütöttük ki, hogy mivel a Kretén munkatársai elfoglalt emberek, a BIT-nek pedig amúgy egy árva fillérje sincs a célra, új tartalmat nem tud adni, viszont a régiekből nyugodtan válogathatok és megfelelő forrásmegjelöléssel megjelentethetem. Ezzel elviharzott a raktár irányába, majd visszatért az 1995-ös első számtól kezdve az összes addigi Kreténnel, alig bírtam hazacipelni (így nekem most sok számból kettő van, nem baj). Broáfka, azaz Láng István jó ember, semmi kétség. Humorból pedig a BIT magazin innentől egyenletesen jól állt.
Mélyen tisztelt Broáfka Ottokár
Amúgy ez volt az a forrongós időszak, amikor mindenki a tandíjjal volt elfoglalva - teszem hozzá, csak én nem. Nekem úgy nézett ki ekkor az élet, hogy reggel irány a zuglói Focivilág-szerkesztőség (béke poraira, most januárban számoltuk fel), kora délután az egyetem, ahol BIT-szerkesztés, illetve filozófia- és spanyoltanulás volt a program, majd haza, ahol többnyire cikkírás vakulásig. Persze nem lehetett elmenni a slágertéma mellett, két oldalt szántam rá: Cinege készített egy interjút az akkoriban HÖOK-fejes Irmics Péterrel, amiben az alany elhatárolódott attól a Hallgatói Hálozattól, amelynek egyik emblematikus figurája a lap készítésében aktívan közreműködött Jééka volt. Csak egy kicsit groteszk.
Tuba Zoli csegevarás képe Jéékáról
Az Irmics-interjú mellé került be az oldalpárra Kardos Andris felszínes és gyenge valamije tandíj-témakörben. Trychydts meg is jegyezte, milyen suttyó vagyok, hogy nem tudok erről valami jobbat, ütősebbet kiállítani, de hát hol volt akkor nekem Cinege mellett (akinek liberális, politika- és politikusbarát hozzáállása most valószínűleg rosszul jött volna ki) még egy olyan oknyomozó riporterem, publicistám, aki erről színvonalasat írhatott volna? Az akkori hallgatói sajtóra jellemző zsigeri, petőfis mélységekbe süllyedő tandíjellenes hörgéstől rosszul voltam, a Try-féle politikai, mélyelemzős, sokflekkes, nehezen emészthető anyagok pedig nem illettek a magazin profiljába. Végeredményben ellőttünk a téma mellett, ami engem kevésbé zavart, kiadói részről viszont erre is jött némi morgolódás.
Menő, nem menő?
Ezt a jellegzetes hangot aztán jól megszoktam az év során, az akkori HÖK-elnök Jimmyre ez az artikulálatlan kifejezési mód volt a jellemző, ha valami nem tetszett, akkor jött belőle. Jogos lehet a kérdés, hogy reagált, ha valami tetszett neki? Nos, erről nem engem kell kérdezni, nem jut eszembe olyan alkalom, amikor esélyem lett volna ilyesmit hallani.
A Fregolin ellenben megoldott a tetszésnyilvánítás, tessék elolvasni a tárgyalt hónap archív cikkeit és csillagozni veszettül, ízlés szerint!
Ezt megosztom Facebook-on!
