A kiadó nyakonrúgással fenyeget (III. évfolyam, második BIT, 2005. október)
Hamis nosztalgiák verme, 2009. január 3.
"És erre jött még a cenzúra, kiadónk, a HÖK elnöke közölte, hogy nyakon tervez rúgni az elődje által írt cikk miatt, és én semmi viccelődésre utaló jelet nem vettem észre rajta."
Az októberi számnál Hajni érthető okokból már nem vállalt annyi mindent, viszont betanította tördelőnek Szu-c-t, aki korábban még sohasem csinált ilyesmit, viszont piszok jó informatikus, nagyon van érzéke hozzá, és ezt azóta is számtalanszor bizonyította. És megörököltem Hajnitól Inezt, aki kész főnyeremény volt.
Kellettek is ők ketten, hogy valahogy elkészüljön a lap, mert a két olvszerkkel bizony nagyon megjártuk. Hajni figyelmeztetett, hogy akármennyire is lelkes és jelentkezik, ne alkalmazzam Felest olvszerknek, mert nem ért hozzá. Nem hallgattam rá, megszívtam, megsértődött (mármint Feles) és csak körülbelül egy év múlva csatlakozott megint, a munkát pedig ketten oldottuk meg Inezzel.
Tehát szerkesztettük a lapot hárman (kivéve a borítót, amit Hajni, távolról), klassz csapat voltunk! A címlapot ismét Balázs oldotta meg, a főszerkesztői bevezető alól lemaradt az aláírásom, az akkor még negyedik oldal munkacímmel ellátott, később Cenzúra névre keresztelt rovatot kicenzúrázták (pedig milyen fasza cikket írt oda Polgár Peti!), úgyhogy ekkor, 2005 októberében kezdődött kapcsolatunk Jéékával, aki Lackával közösen gyorsan összecsapott oda valami felejthetőt a gólyabálról. Tördelésileg volt minden: eltűnt ’ő’ betű, rossz elválasztások hada, rossz, máshol egyenesen elfelejtett kiemelések. Olvszerkileg is: a nem észrevett hibák nem javítása, verziókeveredés (a Kernelben például az adott cikk egy korábbi, utána átjavított változata maradt bent), hajjaj.
És erre jött még a cenzúra, kiadónk, a HÖK elnöke közölte, hogy nyakon tervez rúgni az elődje által írt cikk miatt, és én semmi viccelődésre utaló jelet nem vettem észre rajta. Végül nem tette meg, de kapcsolatunk ezentúl a most éppen nincs vele komolyabb bajom és a kitekerem a nyakát, ha meglátom kategóriák között ingadozott egészen addig, amíg el nem hagyta pozícióját 2006 nyarán.
A lap végül kijött, és nem lett annyira tragikus minőségileg, mint azt a fentiekből következtetni lehetne. Szu-c erejéből a tördelés mellett még egy jó cikk megírására is futotta (persze napokkal a lapzárta utáni leadással), a programozóavatóról írt anyagom emlékezetesre sikerült, de főleg az a később többször felhasznált fényképem, ami Matyit ábrázolja, amint egy fa mögött négykézláb rókázik az ELTE vizisport telepén tartott progiavatón.
Bekapcsolódott NZSB, aki kedvenc zenei stílusáról, az ambientről írt egy oldalt (ezzel azóta sem barátkoztam meg), hogy aztán hosszú időre értékes Szektor-cikkíró váljon belőle. A Másvilágban egy újabb HáCsé-novella mellett abból a Jorge Luis Borges kötetből jelent meg három kedvenc versem, amit akkoriban olvastam. A LOL ugyanarra a mintára ment, mint az előző, magyarított képregények (ezt azért szívesen csináltuk Hajnival) és egy dal, megint a saját archívumból, ezúttal a Write in C (sajnos az egyik verszak utolsó sora tördelési hiba miatt elcsúszott). Megírtam életem első és sajnos nem utolsó PR-cikkét is, a Nokia képviselőjével kellett valamit összehozni a Nokia Kooperatív Képzésről, persze hogy senki sem vállalta, úgyhogy ezt is nekem kellett megcsinálni. Beszéltem a cég emberével (aki mint kiderült frizbizik és igen az egy sportág, lett ebből később egy jó sportcikk, Sipikata írta meg) és telefoninterjúztam egy sráccal aki részt vett benne, egyik kézben telefon, a másikban toll, a jegyzetfüzet térden egyensúlyozva, mert addigra persze a telefonom már rég lemerült és töltőről üzemelt, a konnektor közelében pedig nem volt asztal. Kaland az élet.
A többi lényeges olvasható az online archívumban, ismét remek cikkek stabil szerzőinktől.
Hajni és Inez, a főnyeremény, aki mindig kihúzott a bajból
Kellettek is ők ketten, hogy valahogy elkészüljön a lap, mert a két olvszerkkel bizony nagyon megjártuk. Hajni figyelmeztetett, hogy akármennyire is lelkes és jelentkezik, ne alkalmazzam Felest olvszerknek, mert nem ért hozzá. Nem hallgattam rá, megszívtam, megsértődött (mármint Feles) és csak körülbelül egy év múlva csatlakozott megint, a munkát pedig ketten oldottuk meg Inezzel.
Ez volt a címlapja
Tehát szerkesztettük a lapot hárman (kivéve a borítót, amit Hajni, távolról), klassz csapat voltunk! A címlapot ismét Balázs oldotta meg, a főszerkesztői bevezető alól lemaradt az aláírásom, az akkor még negyedik oldal munkacímmel ellátott, később Cenzúra névre keresztelt rovatot kicenzúrázták (pedig milyen fasza cikket írt oda Polgár Peti!), úgyhogy ekkor, 2005 októberében kezdődött kapcsolatunk Jéékával, aki Lackával közösen gyorsan összecsapott oda valami felejthetőt a gólyabálról. Tördelésileg volt minden: eltűnt ’ő’ betű, rossz elválasztások hada, rossz, máshol egyenesen elfelejtett kiemelések. Olvszerkileg is: a nem észrevett hibák nem javítása, verziókeveredés (a Kernelben például az adott cikk egy korábbi, utána átjavított változata maradt bent), hajjaj.
Most őszintén, ugye hogy félelmetes?
És erre jött még a cenzúra, kiadónk, a HÖK elnöke közölte, hogy nyakon tervez rúgni az elődje által írt cikk miatt, és én semmi viccelődésre utaló jelet nem vettem észre rajta. Végül nem tette meg, de kapcsolatunk ezentúl a most éppen nincs vele komolyabb bajom és a kitekerem a nyakát, ha meglátom kategóriák között ingadozott egészen addig, amíg el nem hagyta pozícióját 2006 nyarán.
Hát még a lába!
A lap végül kijött, és nem lett annyira tragikus minőségileg, mint azt a fentiekből következtetni lehetne. Szu-c erejéből a tördelés mellett még egy jó cikk megírására is futotta (persze napokkal a lapzárta utáni leadással), a programozóavatóról írt anyagom emlékezetesre sikerült, de főleg az a később többször felhasznált fényképem, ami Matyit ábrázolja, amint egy fa mögött négykézláb rókázik az ELTE vizisport telepén tartott progiavatón.
Elkaptam a pillanatot, kár lenne tagadni
Bekapcsolódott NZSB, aki kedvenc zenei stílusáról, az ambientről írt egy oldalt (ezzel azóta sem barátkoztam meg), hogy aztán hosszú időre értékes Szektor-cikkíró váljon belőle. A Másvilágban egy újabb HáCsé-novella mellett abból a Jorge Luis Borges kötetből jelent meg három kedvenc versem, amit akkoriban olvastam. A LOL ugyanarra a mintára ment, mint az előző, magyarított képregények (ezt azért szívesen csináltuk Hajnival) és egy dal, megint a saját archívumból, ezúttal a Write in C (sajnos az egyik verszak utolsó sora tördelési hiba miatt elcsúszott). Megírtam életem első és sajnos nem utolsó PR-cikkét is, a Nokia képviselőjével kellett valamit összehozni a Nokia Kooperatív Képzésről, persze hogy senki sem vállalta, úgyhogy ezt is nekem kellett megcsinálni. Beszéltem a cég emberével (aki mint kiderült frizbizik és igen az egy sportág, lett ebből később egy jó sportcikk, Sipikata írta meg) és telefoninterjúztam egy sráccal aki részt vett benne, egyik kézben telefon, a másikban toll, a jegyzetfüzet térden egyensúlyozva, mert addigra persze a telefonom már rég lemerült és töltőről üzemelt, a konnektor közelében pedig nem volt asztal. Kaland az élet.
A többi lényeges olvasható az online archívumban, ismét remek cikkek stabil szerzőinktől.
Ezt megosztom Facebook-on!
