Azt várná az egyszeri zenetévénéző egy külföldön rendkívüli sikereket elért csatornától, hogy Magyarországra való betörésével kicsit megbolygassa az állóvizet és behozzon valamit abból a szemléletből és struktúrából, ami meghozta számára az elismerést. Bízom benne, hogy elkiabálom, de az a helyzet, hogy a magyar MTV nem a színvonalas külföldi, mondjuk brit televíziózás előörse. Inkább hozzáidomul az itteni viszonyokhoz és minden marad a régiben, azaz ezzel is csak sűrűbben vagyunk.
Hogy ez miért van így, arra idézem D. kolléga kimerítő magyarázatát: A magyar MTV most induló csatorna, meg kell felelnie a hálózat arculati és/vagy szellemiségbeli elvárásainak, a magyar televíziózási szokásoknak és maguknak a fogyasztóknak, akik alapvetően fiatalok és persze a szüleiknek akik mindig ott tesznek-vesznek a közelben. Elég kérészéltű lenne szegény csatorna, ha az ország világvalóság-jellegét bemutató, azt bíráló, szabadszájúan görögdinnyét görgető, vagy csak pingpongasztal mellett teázgató eszméket adná mondjuk napközben. Ezt megteheti a brit vagy az amerikai MTV és ők is kapnak azért bírálatot rendesen, de nekik van bázisuk, tőkéjük, ott van pop-kultúra. Magyarországon nincs. Magyarországon semmi sincs. Ráadásul a kínálatnak magyar előadókból kellene állnia zömével, és mivel kevés van, inkább lemegy 50-szer ugyanaz a dal... shit happens.
Gyermeki naivitásom a Hegyalja Fesztivál óta sem hagyott el és bízva abban, hogy valaki "odafent" figyel, összeállítok egy kis csomagot.
Először is mi az, hogy kevés magyar előadó van? Ne fárasszuk már egymást, annyi együttes van, mint égen a csillag – más kérdés, hogy bizonyos okokból nem mindig készülnek el a klipjeik. Tény, hogy ezek az okok nem mindig a pénzhiányra vezethetők vissza.
Node ami egyszer kész van, csak be kéne tenni, az vajon miért nem kerül műsorra? Tán a témaválasztás teszi? Ha már fiatalos adó, akkor szolgáljuk ki a jellemzően száguldozni vágyók igényeit. Ha már fiatalos adó, legyen sok animációt alkalmazó klip is, mutatok egy példát, meg még egyet. Mondjuk. Rock kéne? Itt van a videóknál egyből hat darab kész anyag. Ráadásul ezek későbbi jelentősége sem lebecsülendő, ha valaki, mint például Czene Bandi, Szulovszky István Joni, Artner Iván, Bada Dada vagy Blaha Willy örökre eltávozik, már csak így láthatjuk újra. Főleg hogy utóbbi illető emlékkoncertje sem volt agyonreklámozva, nem voltunk száznál többen azon az estén a Vörös Yukban – később persze volt lehetőség pótolni a mulasztást. Aztán van ám, akinek egyszer mégiscsak sikerül felérni a küszöböt, de megegyezhetünk, hogy abban sincs sok köszönet. Tényleg bizonyítást nyer, hogy "a túl jó nem kell, csak az a jó középszer".
Tegyük fel csak a gondolatmenet kedvéért, hogy tényleg nincs elég klip. Szegény ember vízzel főz, koncerfelvételekkel például tele van a padlás! Ezek minősége természetesen botrányos, de kedvcsinálónak éppen jó, ha teszem azt arról kell dönteni, hogy néptáncra menjünk, vagy inkább a hallgassuk meg a legújabb törökországi híreket (nem mintha mi magunk nem figyelnénk rendszeresen Kemal Atatürk és hívei cselekedeteit). És ha már előjött a kritikai vonal: valahol az ötödik perc táján megy az erdő szélén őzike... Kiderülhet még, hogy milyen lehet szárnyalni szabadon, vagy esetleg nem marad más, mint sírni, sírni?
Aztán meg belenyugodni abba, hogy az alternatív zenének, az undergroundnak egyik lényeges ismérve, hogy sosem tör be a mainstream médiába és egyes zenekarok egyszerűen elvből nem jelentetnek meg lemezt sem. Csak így meg vagyunk fosztva attól, hogy láthassuk mondjuk a nyolcvanas évekből az URH-t, a VHK-t, a Bizottságot, hogy csak a legfontosabbak közül emeljek ki néhányat hirtelen.
Hogy biztosítsam a szükséges heterogenitást, mellékelem még a fent emlegetett D. üdítő kivételét, valamint a rovat harmadik munkatársa, Lacka gyűjteményét is – bizonyára örülne, ha napi SKA-adagját nem mindenféle videomegosztókról kellene beszereznie.
PASO: PASO
Ska Hecc: Ugyanonnan ugyanoda
Boogie Mamma: Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket
Honeyball: Boccaccio
Kingston Cruisers: the First Trip tour
Skambulance: Légy
Homo SKApiens: Auraszappan
Test Egyenleg SKA kollektiva: Jár ami jár
És végül valami egészen más: Méhek: Sárga tengeralattjáró
forrás: www.lesliecarole.com
Hogy ez miért van így, arra idézem D. kolléga kimerítő magyarázatát: A magyar MTV most induló csatorna, meg kell felelnie a hálózat arculati és/vagy szellemiségbeli elvárásainak, a magyar televíziózási szokásoknak és maguknak a fogyasztóknak, akik alapvetően fiatalok és persze a szüleiknek akik mindig ott tesznek-vesznek a közelben. Elég kérészéltű lenne szegény csatorna, ha az ország világvalóság-jellegét bemutató, azt bíráló, szabadszájúan görögdinnyét görgető, vagy csak pingpongasztal mellett teázgató eszméket adná mondjuk napközben. Ezt megteheti a brit vagy az amerikai MTV és ők is kapnak azért bírálatot rendesen, de nekik van bázisuk, tőkéjük, ott van pop-kultúra. Magyarországon nincs. Magyarországon semmi sincs. Ráadásul a kínálatnak magyar előadókból kellene állnia zömével, és mivel kevés van, inkább lemegy 50-szer ugyanaz a dal... shit happens.
Gyermeki naivitásom a Hegyalja Fesztivál óta sem hagyott el és bízva abban, hogy valaki "odafent" figyel, összeállítok egy kis csomagot.
Először is mi az, hogy kevés magyar előadó van? Ne fárasszuk már egymást, annyi együttes van, mint égen a csillag – más kérdés, hogy bizonyos okokból nem mindig készülnek el a klipjeik. Tény, hogy ezek az okok nem mindig a pénzhiányra vezethetők vissza.
Node ami egyszer kész van, csak be kéne tenni, az vajon miért nem kerül műsorra? Tán a témaválasztás teszi? Ha már fiatalos adó, akkor szolgáljuk ki a jellemzően száguldozni vágyók igényeit. Ha már fiatalos adó, legyen sok animációt alkalmazó klip is, mutatok egy példát, meg még egyet. Mondjuk. Rock kéne? Itt van a videóknál egyből hat darab kész anyag. Ráadásul ezek későbbi jelentősége sem lebecsülendő, ha valaki, mint például Czene Bandi, Szulovszky István Joni, Artner Iván, Bada Dada vagy Blaha Willy örökre eltávozik, már csak így láthatjuk újra. Főleg hogy utóbbi illető emlékkoncertje sem volt agyonreklámozva, nem voltunk száznál többen azon az estén a Vörös Yukban – később persze volt lehetőség pótolni a mulasztást. Aztán van ám, akinek egyszer mégiscsak sikerül felérni a küszöböt, de megegyezhetünk, hogy abban sincs sok köszönet. Tényleg bizonyítást nyer, hogy "a túl jó nem kell, csak az a jó középszer".
Tegyük fel csak a gondolatmenet kedvéért, hogy tényleg nincs elég klip. Szegény ember vízzel főz, koncerfelvételekkel például tele van a padlás! Ezek minősége természetesen botrányos, de kedvcsinálónak éppen jó, ha teszem azt arról kell dönteni, hogy néptáncra menjünk, vagy inkább a hallgassuk meg a legújabb törökországi híreket (nem mintha mi magunk nem figyelnénk rendszeresen Kemal Atatürk és hívei cselekedeteit). És ha már előjött a kritikai vonal: valahol az ötödik perc táján megy az erdő szélén őzike... Kiderülhet még, hogy milyen lehet szárnyalni szabadon, vagy esetleg nem marad más, mint sírni, sírni?
Aztán meg belenyugodni abba, hogy az alternatív zenének, az undergroundnak egyik lényeges ismérve, hogy sosem tör be a mainstream médiába és egyes zenekarok egyszerűen elvből nem jelentetnek meg lemezt sem. Csak így meg vagyunk fosztva attól, hogy láthassuk mondjuk a nyolcvanas évekből az URH-t, a VHK-t, a Bizottságot, hogy csak a legfontosabbak közül emeljek ki néhányat hirtelen.
Hogy biztosítsam a szükséges heterogenitást, mellékelem még a fent emlegetett D. üdítő kivételét, valamint a rovat harmadik munkatársa, Lacka gyűjteményét is – bizonyára örülne, ha napi SKA-adagját nem mindenféle videomegosztókról kellene beszereznie.
PASO: PASO
Ska Hecc: Ugyanonnan ugyanoda
Boogie Mamma: Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket
Honeyball: Boccaccio
Kingston Cruisers: the First Trip tour
Skambulance: Légy
Homo SKApiens: Auraszappan
Test Egyenleg SKA kollektiva: Jár ami jár
És végül valami egészen más: Méhek: Sárga tengeralattjáró
Ezt megosztom Facebook-on!
