1957 szeptemberében kapták meg a lehetőséget az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgárai, hogy a hét szabad művészet szellemében szervezett formában működtethessenek - többek között - színjátszókört, zenekart, tánckart. Ekkor alakult meg az ELTE Néptáncegyüttes is, amely október 13-án nem mindennapi gálaműsorral ünnepelte fennállása 50. évfordulóját.
A majd' kétórás műsorban körülbelül száz táncos lépett színpadra, szinte minden korosztály képviseltette magát, ráadásul az egyes generációk (az utánpótlás- és a nagyegyüttes, valamint az idősebbek) többnyire vegyesen adták elő az igen változatos programban szerepelt táncokat. Kivételt ez alól a somogyi és a kalotaszegi táncok jelentettek, melyeket a 40 év feletti szeniorok prezentáltak, a palóc táncokat (vonatkozó képeink a második, maglódi részről készültek) a nagyegyüttes tagjai idézték meg, míg a tyukodi táncokat az utánpótásegyüttes járta.
Azt, hogy nem egy "szokványos" műsorról volt szó, olyan különlegességek is alátámasztották, mint az együttesben egymásra talált párok tánca, az egykori és mai vezetők közös tánca, valamint a bakiklip - bár ez utóbbit igazán kispórolhatták volna a szervezők az amúgy profin megszerkesztett és előadot műsorból. És ez is az egyetlen, ami az egészhez képes parányi negatívumként megemlíthető, hiszen akik ott voltak ezen a hideg októberi estén a Pataky Művelődési Központban, sokáig emlékezni fog rá - én személyesen pedig a fotós kollegina csillogó szemeire is, mert így utólag már nehéz lenne meghatározni, hogy mennyiben volt munka és mennyiben szórakozás a rendezvény meglátogatása...
Amely után egyébiránt nem mulasztottam el a lehetőséget, hogy elbeszélgessek egyik szervezőjével, Azary Beatrixszal.
Fregoli: Szervezői szempontból hogy értékeli a gálát?
Azary Beatrix: Nagyon régóta készültünk az eseményre, a konkrét szervezést már januárban elkezdtük. Az volt a célunk, hogy minél több generáció és minél több műsorszám férjen bele az előadásba, hogy ez ne csak egy szokványos jubileumi rendezvény legyen a sok közül. Az augusztusi táborozásunkkor már csak erre készült az utánpótlás- és a nagyegyüttes is. Terveztük még bevonni a műsorba a táncosok gyermekeit, akikkel foglalkoztunk is a táborban, de végül nem került sor a szereplésükre.
Fregoli: Biztos nem volt egyszerű összeszedni a táncosokat és a felszerelést egy ilyen nagyszabású produkcióhoz.
AB: Valóban, ezúton is szeretném megköszönni a Bartók, a Kertész és a Honvéd táncegyütteseknek, hogy kisegítettek minket, hiszen a körülbelül száz táncos ruházatát egyedül nem tudtuk volna biztosítani.
Fregoli: Összesen mennyi munka, hány próba előzte meg a bemutatót?
AB: Ennyi emberrel nehéz lett volna folyamatosan együtt foglalkozni, ezért kisebb csoportokban zajlottak a próbák, szeptemberben a szokásos heti kettő helyett három alkalommal, hétvégén is. A szeptember és az október eleje azért is kalandos volt, mert a Honvéd Táncegyüttessel és Valach Gáborral együtt Kínában jártunk, ezért éppen az utolsó heteket kellett "távszervezéssel" megoldani. Ezzel együtt minden remekül sikerült, és ez lendületet adhat a továbbiakra nézve is - több régi táncosunk tért vissza hozzánk, régi kapcsolatok éledtek újjá a próbák során és fejlődött az archívumunk is, sok eddig hiányzó videóval, fényképpel és dallal lett gazdagabb.
Fregoli: Hol lesz látható még idén az együttes?
AB: Legközelebb november 21-én a Merlin Színházban lépünk fel 19 órától, majd december másodikán Dabason szerepelnek táncosaink az István a király előadásán. A korábbi évekhez hasonlóan a Vörösmarty téren a karácsony közeledtével betlehemes játékokat adunk elő december 13-án, 14-én és 16-án, 18 órai kezdéssel.
Fotó: Harmos Zsuzsanna
A majd' kétórás műsorban körülbelül száz táncos lépett színpadra, szinte minden korosztály képviseltette magát, ráadásul az egyes generációk (az utánpótlás- és a nagyegyüttes, valamint az idősebbek) többnyire vegyesen adták elő az igen változatos programban szerepelt táncokat. Kivételt ez alól a somogyi és a kalotaszegi táncok jelentettek, melyeket a 40 év feletti szeniorok prezentáltak, a palóc táncokat (vonatkozó képeink a második, maglódi részről készültek) a nagyegyüttes tagjai idézték meg, míg a tyukodi táncokat az utánpótásegyüttes járta.
Azt, hogy nem egy "szokványos" műsorról volt szó, olyan különlegességek is alátámasztották, mint az együttesben egymásra talált párok tánca, az egykori és mai vezetők közös tánca, valamint a bakiklip - bár ez utóbbit igazán kispórolhatták volna a szervezők az amúgy profin megszerkesztett és előadot műsorból. És ez is az egyetlen, ami az egészhez képes parányi negatívumként megemlíthető, hiszen akik ott voltak ezen a hideg októberi estén a Pataky Művelődési Központban, sokáig emlékezni fog rá - én személyesen pedig a fotós kollegina csillogó szemeire is, mert így utólag már nehéz lenne meghatározni, hogy mennyiben volt munka és mennyiben szórakozás a rendezvény meglátogatása...
Amely után egyébiránt nem mulasztottam el a lehetőséget, hogy elbeszélgessek egyik szervezőjével, Azary Beatrixszal.
Fregoli: Szervezői szempontból hogy értékeli a gálát?
Azary Beatrix: Nagyon régóta készültünk az eseményre, a konkrét szervezést már januárban elkezdtük. Az volt a célunk, hogy minél több generáció és minél több műsorszám férjen bele az előadásba, hogy ez ne csak egy szokványos jubileumi rendezvény legyen a sok közül. Az augusztusi táborozásunkkor már csak erre készült az utánpótlás- és a nagyegyüttes is. Terveztük még bevonni a műsorba a táncosok gyermekeit, akikkel foglalkoztunk is a táborban, de végül nem került sor a szereplésükre.
Fregoli: Biztos nem volt egyszerű összeszedni a táncosokat és a felszerelést egy ilyen nagyszabású produkcióhoz.
AB: Valóban, ezúton is szeretném megköszönni a Bartók, a Kertész és a Honvéd táncegyütteseknek, hogy kisegítettek minket, hiszen a körülbelül száz táncos ruházatát egyedül nem tudtuk volna biztosítani.
Fregoli: Összesen mennyi munka, hány próba előzte meg a bemutatót?
AB: Ennyi emberrel nehéz lett volna folyamatosan együtt foglalkozni, ezért kisebb csoportokban zajlottak a próbák, szeptemberben a szokásos heti kettő helyett három alkalommal, hétvégén is. A szeptember és az október eleje azért is kalandos volt, mert a Honvéd Táncegyüttessel és Valach Gáborral együtt Kínában jártunk, ezért éppen az utolsó heteket kellett "távszervezéssel" megoldani. Ezzel együtt minden remekül sikerült, és ez lendületet adhat a továbbiakra nézve is - több régi táncosunk tért vissza hozzánk, régi kapcsolatok éledtek újjá a próbák során és fejlődött az archívumunk is, sok eddig hiányzó videóval, fényképpel és dallal lett gazdagabb.
Fregoli: Hol lesz látható még idén az együttes?
AB: Legközelebb november 21-én a Merlin Színházban lépünk fel 19 órától, majd december másodikán Dabason szerepelnek táncosaink az István a király előadásán. A korábbi évekhez hasonlóan a Vörösmarty téren a karácsony közeledtével betlehemes játékokat adunk elő december 13-án, 14-én és 16-án, 18 órai kezdéssel.
Fotó: Harmos Zsuzsanna
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
