Újjászületés (III. évfolyam, ötödik BIT, 2006. február)
Hamis nosztalgiák verme, 2009. január 6.
Sohasem tapasztalt összefogás eredményeként februárban egy olyan BIT magazin jött ki a nyomdából, hogy most is dagad a mellem a büszkeségtől, amikor ránézek.
Még jó, hogy jött a karácsonyi szünet (meg a vizsgaidőszak, ehh), mert a decemberi katasztrófasorozat után a helyzet enyhén szólva aggasztó volt: Hajni nem szerkeszt már borítóívet sem, Szu-c sem tördelőként, sem cikkíróként nem folytatja, Inez nem szerkeszt már (csak az egyhasábos koncertajánlót írja), ötödszörre kell új olvasószerkesztő-párost összeállítanom, az Info rovat romokban, a kiadó pedig a pokolba kíván (én is őt). Gyakorlatilag mindenki, aki az ősz folyamán érdemben hozzátett valamit a magazin szerkesztéséhez (már rajtam kívül), így vagy úgy távozott.
De nem azért lettem én a főnök, hogy a nehéz helyzetekben meghátráljak, és a jók különben is elnyerik méltó jutalmukat, ez esetben sem történt másként: sohasem tapasztalt összefogás eredményeként februárban egy olyan BIT magazin jött ki a nyomdából, hogy most is dagad a mellem a büszkeségtől, amikor ránézek.
Ennyi igazi "kemény arc" ilyen pozitív hozzáállással és minőségben korábban sosem dolgozott a lapnak, és ez minden egyes oldalon meglátszik. Kezdődött minden a deus ex machinával: Queue mester elvállalta (igaz, csak erre az egyetlen számra) a tördelést – itt, 2006 januárjában derült ki, hogy mennyire jól tudunk együtt dolgozni, tehát a BIT magazin további sikereinek és a Fregoli létrejöttének kulcsát is valahol errefelé kell keresnünk időben.
Olvasószerkesztőnek Manna mellé szeptember után visszatért egy igen hozzáértő és legendásan szigorú arc, Gabesz – a csapat tehát a legfelül említett nehézségek ellenére összeállt, innen pedig már csak egy (nagyonnagyonnagy) lépés volt a lap összepakolása.
A múltkor a végéről kezdtem a tartalommal kapcsolatos sztorikat, most az elejéről. Balázs, a legprofibb fotós ismét vállalta a címlapot, amire egy sakktáblát sikerült megálmodni, a megfelelő "alapanyag" megszerzése azonban nem ment könnyen. Fél napot szaladgáltam a városban hidegben (emlékszem, esett is), vettem két jónak tűnő sakktáblát játékboltokban, leszállítottam Balázsnak a műterembe és nagyon jól eltettem a blokkokat, mert körülbelül 6000 forintom volt a projektben. Pár nap múlva a magazin egy remek címlapképpel, én a hat rugómmal, a boltosok meg a két sakktáblájukkal lettek "gazdagabbak". A főszerkesztői bevezetőben elnézést kértem az olvasóktól az őszi bénázásokért és röviden vázoltam az okokat és körülményeket. A negyedik oldalra először a rovat létrehozása óta végre valami olyasmi került, amiért az egészet megálmodtam (véleményújságírás), Trychydts írt a rektorválasztásról, ráadásul ki sem cenzúrázták – a kezembe került előtte Dr. Hudecz Ferenc, akkor még rektorhelyettes önéletrajza és rektori pályázata, nem volt éppen gyenge az anyag!
Az Info rovatból csak két oldalt volt képes megtölteni a hallgatói önkormányzat, a maradék négy tehát szabadon maradt, így lett ez minden idők talán legjobb BIT-es Info rovata: Manna szerzett egy anyagot az Info Éra 2005-ről, Jééka megírta első igazán értékes cikkét a lapnak Szabálysértő jószándék címmel – őt azt hiszem ekkor szerettem meg végleg –, a maradék oldalpárra pedig, mivel semmi más nem érkezett, pedig vártuk, beollóztuk Queue-val az ELTE Egyetemi Könyvtár egy különösen jól sikerült sajtóanyagát a Hubble űrteleszkópról és a felvételeiből nyílt kiállításról.
Andy eközben nemcsak az NSS-t töltötte meg ismét magas színvonalon, de Szu-c szerepét is átvette egy fantasztikus Szektor-cikkel, amit sajnos nagyon össze kellett nyomorgatnunk és meghúznunk, hogy beférjen az egy oldalba. A Kernel megírására először, de nem utoljára egy másik igazi nagyágyút, Stavrost sikerült rábírnom. Az Interconnectbe Lóri (a németül-magyarul író külügyes szakértő) a németek agyonpolitizált hallgatói mozgalmairól és az ottani tandíjellenes megmozdulásokról szóló, nagyon érdekes cikkel készült.
A sportrovatba egy poént tettem: még decemberben kért meg Trychydts, hogy írjak az akkor épülgető ELTE Online sportrovatába, amit örömmel meg is tettem, a cikkem azonban csak nem akart megjelenni - néhány rákérdezés után kiderült, hogy nem is fog (Try az akkori, azóta eltávolított főszerkre, Tündire hárított), így hát nyugodt szívvel hoztam le az anyagot a BIT-ben, majd ezzel a cikkel pályáztam a legjobb hallgatói sportújságírónak járó Pál Imre-emlékdíjra és mi történt? Még jó hogy nyertem, 2005 után másodszorra is. Ennyit az akkori ELTE Online-ról.
És akkor még egy nagy kaland, öröm és megtiszteltetés és azóta is többé-kevésbé működő személyes és munkakapcsolat kezdetének elmesélése maradt hátra. Az úgy volt, hogy olvastam a Tétékás Nyúzban (a lap, ahol újságírói pályámat volt szerencsém kezdeni, Rika főszerkesztése alatt, áldassék a neve) egy könyvajánlót, amit Trychydts írt Cserna-Szabó András addigi két kötetéről, a Fél négy és a Fél hét címűekről 2003 októberében, tehát éppen mielőtt a laphoz kerültem volna. Pár hónappal később belefutottam a Fél hétbe, megvettem, nagyon tetszett, aztán a többit, ami előtte és utána megjelent Andrástól, már kerestem, a kedvenc kortás írómat tisztelem benne. Akkoriban került a kezembe a Levin körút című munkája, amit már nem a Magvető kiadó, hanem az Ulpius ház adott ki – nosza, felhívtam az Ulpiust, elkértem kedvenc íróm telefonszámát és enyhén remegő kézzel, gyomorral, hanggal felhívtam, hogy lenne-e kedve dolgozni a BIT magazinnak. Csak haloványan reménykedtem benne, de megérte, ugyanis volt! A fellegekben jártam, különösen, hogy a részletek tisztázására személyes találkozót beszéltünk meg, amire elrángattam magammal Inezt, akiről már akkor is azt gondoltam, hogy különösen alkalmas zseniális kortárs írók elbűvölésére (is), persze ellenkezett egy kicsit a szokásos kérdésével ("De miért pont én?"), de nem hagytam magam.
Találkoztunk, jól sikerült, a lapban pedig ott figyelt az akkortájt készült Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan című remek könyv egyik fejezete - megszenvedtünk Queue-val rendesen, mire sikerült betördelni, ő a képek minőségére tett megjegyzéseket, én pedig kértem még szöveget, mert kevés volt az eredeti. Végül minden meglett és ezt követően még tizenegy számon keresztül, azaz örök időkre megoldódtak a magazin irodalmi rovatának tartalmi kérdései, mégpedig a lehető legmegnyugtatóbban, hiszen lett belőle: Cserna-Szabó András katzenjammerológiai rovata, avagy süssünk-fozzünk másnaposan.
A többiek anyagai pedig olvashatók online archívumunkban. Ismétlem, a Fregoli magja, akikért érdemes volt ezt az egészet csinálni, ekkor, 2006 januárjában jött először össze igazán: Queue, Andy, Lacka, Jééka, Stavros, Melvin, Linda, Falcao, Rika, Inez. Ismerős nevek, ugye?
De nem azért lettem én a főnök, hogy a nehéz helyzetekben meghátráljak, és a jók különben is elnyerik méltó jutalmukat, ez esetben sem történt másként: sohasem tapasztalt összefogás eredményeként februárban egy olyan BIT magazin jött ki a nyomdából, hogy most is dagad a mellem a büszkeségtől, amikor ránézek.
Ennyi igazi "kemény arc" ilyen pozitív hozzáállással és minőségben korábban sosem dolgozott a lapnak, és ez minden egyes oldalon meglátszik. Kezdődött minden a deus ex machinával: Queue mester elvállalta (igaz, csak erre az egyetlen számra) a tördelést – itt, 2006 januárjában derült ki, hogy mennyire jól tudunk együtt dolgozni, tehát a BIT magazin további sikereinek és a Fregoli létrejöttének kulcsát is valahol errefelé kell keresnünk időben.
Olvasószerkesztőnek Manna mellé szeptember után visszatért egy igen hozzáértő és legendásan szigorú arc, Gabesz – a csapat tehát a legfelül említett nehézségek ellenére összeállt, innen pedig már csak egy (nagyonnagyonnagy) lépés volt a lap összepakolása.
Gabesz szigorú
A múltkor a végéről kezdtem a tartalommal kapcsolatos sztorikat, most az elejéről. Balázs, a legprofibb fotós ismét vállalta a címlapot, amire egy sakktáblát sikerült megálmodni, a megfelelő "alapanyag" megszerzése azonban nem ment könnyen. Fél napot szaladgáltam a városban hidegben (emlékszem, esett is), vettem két jónak tűnő sakktáblát játékboltokban, leszállítottam Balázsnak a műterembe és nagyon jól eltettem a blokkokat, mert körülbelül 6000 forintom volt a projektben. Pár nap múlva a magazin egy remek címlapképpel, én a hat rugómmal, a boltosok meg a két sakktáblájukkal lettek "gazdagabbak". A főszerkesztői bevezetőben elnézést kértem az olvasóktól az őszi bénázásokért és röviden vázoltam az okokat és körülményeket. A negyedik oldalra először a rovat létrehozása óta végre valami olyasmi került, amiért az egészet megálmodtam (véleményújságírás), Trychydts írt a rektorválasztásról, ráadásul ki sem cenzúrázták – a kezembe került előtte Dr. Hudecz Ferenc, akkor még rektorhelyettes önéletrajza és rektori pályázata, nem volt éppen gyenge az anyag!
Az Info rovatból csak két oldalt volt képes megtölteni a hallgatói önkormányzat, a maradék négy tehát szabadon maradt, így lett ez minden idők talán legjobb BIT-es Info rovata: Manna szerzett egy anyagot az Info Éra 2005-ről, Jééka megírta első igazán értékes cikkét a lapnak Szabálysértő jószándék címmel – őt azt hiszem ekkor szerettem meg végleg –, a maradék oldalpárra pedig, mivel semmi más nem érkezett, pedig vártuk, beollóztuk Queue-val az ELTE Egyetemi Könyvtár egy különösen jól sikerült sajtóanyagát a Hubble űrteleszkópról és a felvételeiből nyílt kiállításról.
Andy eközben nemcsak az NSS-t töltötte meg ismét magas színvonalon, de Szu-c szerepét is átvette egy fantasztikus Szektor-cikkel, amit sajnos nagyon össze kellett nyomorgatnunk és meghúznunk, hogy beférjen az egy oldalba. A Kernel megírására először, de nem utoljára egy másik igazi nagyágyút, Stavrost sikerült rábírnom. Az Interconnectbe Lóri (a németül-magyarul író külügyes szakértő) a németek agyonpolitizált hallgatói mozgalmairól és az ottani tandíjellenes megmozdulásokról szóló, nagyon érdekes cikkel készült.
Stavros nagyon jól ír, ha néha-néha rászánja magát
A sportrovatba egy poént tettem: még decemberben kért meg Trychydts, hogy írjak az akkor épülgető ELTE Online sportrovatába, amit örömmel meg is tettem, a cikkem azonban csak nem akart megjelenni - néhány rákérdezés után kiderült, hogy nem is fog (Try az akkori, azóta eltávolított főszerkre, Tündire hárított), így hát nyugodt szívvel hoztam le az anyagot a BIT-ben, majd ezzel a cikkel pályáztam a legjobb hallgatói sportújságírónak járó Pál Imre-emlékdíjra és mi történt? Még jó hogy nyertem, 2005 után másodszorra is. Ennyit az akkori ELTE Online-ról.
És akkor még egy nagy kaland, öröm és megtiszteltetés és azóta is többé-kevésbé működő személyes és munkakapcsolat kezdetének elmesélése maradt hátra. Az úgy volt, hogy olvastam a Tétékás Nyúzban (a lap, ahol újságírói pályámat volt szerencsém kezdeni, Rika főszerkesztése alatt, áldassék a neve) egy könyvajánlót, amit Trychydts írt Cserna-Szabó András addigi két kötetéről, a Fél négy és a Fél hét címűekről 2003 októberében, tehát éppen mielőtt a laphoz kerültem volna. Pár hónappal később belefutottam a Fél hétbe, megvettem, nagyon tetszett, aztán a többit, ami előtte és utána megjelent Andrástól, már kerestem, a kedvenc kortás írómat tisztelem benne. Akkoriban került a kezembe a Levin körút című munkája, amit már nem a Magvető kiadó, hanem az Ulpius ház adott ki – nosza, felhívtam az Ulpiust, elkértem kedvenc íróm telefonszámát és enyhén remegő kézzel, gyomorral, hanggal felhívtam, hogy lenne-e kedve dolgozni a BIT magazinnak. Csak haloványan reménykedtem benne, de megérte, ugyanis volt! A fellegekben jártam, különösen, hogy a részletek tisztázására személyes találkozót beszéltünk meg, amire elrángattam magammal Inezt, akiről már akkor is azt gondoltam, hogy különösen alkalmas zseniális kortárs írók elbűvölésére (is), persze ellenkezett egy kicsit a szokásos kérdésével ("De miért pont én?"), de nem hagytam magam.
Most őszintén, hát nem?
Találkoztunk, jól sikerült, a lapban pedig ott figyelt az akkortájt készült Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan című remek könyv egyik fejezete - megszenvedtünk Queue-val rendesen, mire sikerült betördelni, ő a képek minőségére tett megjegyzéseket, én pedig kértem még szöveget, mert kevés volt az eredeti. Végül minden meglett és ezt követően még tizenegy számon keresztül, azaz örök időkre megoldódtak a magazin irodalmi rovatának tartalmi kérdései, mégpedig a lehető legmegnyugtatóbban, hiszen lett belőle: Cserna-Szabó András katzenjammerológiai rovata, avagy süssünk-fozzünk másnaposan.
A többiek anyagai pedig olvashatók online archívumunkban. Ismétlem, a Fregoli magja, akikért érdemes volt ezt az egészet csinálni, ekkor, 2006 januárjában jött először össze igazán: Queue, Andy, Lacka, Jééka, Stavros, Melvin, Linda, Falcao, Rika, Inez. Ismerős nevek, ugye?
Ezt megosztom Facebook-on!
