Idegösszeomlás, autóbaleset, halál, Szu-c búcsúja (III. évfolyam, negyedik BIT, 2005. december)
Hamis nosztalgiák verme, 2009. január 5.
Életem legborzalmasabb perceinek-óráinak egy része ehhez a számhoz kötődik, azt sem tudom, hol kezdjem, de azért megpróbálom.
A szerkesztőcsapat negyedszerre ment át komoly változásokon, ismét két új olvasószerkesztovel dolgoztunk: Julcsi meggyógyult, Andy pedig valószínűleg megunta a bénázást és látta rajtam a kétségbeesést, úgyhogy szintén munkára jelentkezett.
A címlapfotónak a Jeges Estről kellett szólnia, Balázs viszont nem vállalta a feladatot, így új címlapfotóst, és egyáltalán fotóst kellett kerítenem a rendezvényre. Még pár órával előtte sem akadt senki, teljes pánikban telefonálgattam össze-vissza (többek között Queue-nak, aki szintén pánikolt, de ő a Queen Tribute Fun Band fellépése miatt), aminek az lett az eredménye, hogy végül ketten is lettek: Asztalos Andris és Pápai Szabi. Persze csak egyikük fotója kerülhetett címlapra, Hajnival nagy tanakodások után a DaMage kiváló gitárosa, a Pólópokol gazdája és az Egy rém rendes család magyarra fordítója, András egyik képe mellett döntöttünk. Szabi persze hogy neheztelt rám, illetve ránk emiatt, de aztán rendeződött a helyzet és később gyakran dolgoztunk együtt.
A tördelésnél megint előjött a hosszú ’ő’ betűk problémája, ami még annak idején a betűtípus piszkálása miatt került a rendszerbe (Queue? Hajni?) és aztán bent is maradt, a betűk pedig szépen eltünedeztek nyomtatásban. Helyükön a fájó üresség.
A negyedik oldalra a kiadó (igen, a nyakonrúgós) írt egy cikket, ráadásul egész jót, bekerült, egy kis időre normalizálódott a viszonyunk.
Az ikerprímrekodrot megdöntött IK-s tudóscsaparól, aminek tagjai között két hallgató is volt, ideje lett volna már írni (az ötlet Inezé volt), persze ezt sem vállalta senki, úgyhogy szokás szerint én oldottam meg: beszerveztem fotósnak Agócs Robit, letárgyaltam az időpontot és a teljes stábbal sikerült egy jót beszélgetnünk, ami alapján meg tudtam írni a cikket – némi utólagos pontosításra és egyeztetésre azért a téma jellegéből adódóan még szükség volt. Büszke vagyok a végeredményre.
A pár héttel korábban kolumbiai útja során váratlanul elhunyt Dr. Sövegjártó Andrásról szóló megemlékezést Simon Péter írta meg a lapnak – nem emlékszem pontosan, hogy kettő vagy három nappal a nyomdába adás végső határideje után adta-e le az anyagot, reklamálni viszont a Numerikus Analízis Tanszék vezetőjénél nem nagyon lehet, úgyhogy szép csendben sodródtam második idegösszeomlásom felé.
Az első ugyanis akkor már megvolt. Történt első körben, hogy Andy egyik nap késve érkezett az irodába, ráadásul egy kötéssel/ragtapasszal a homlokán, mert mint mesélte, ahogy futott a buszra, valami kocsikijáróból eléjött egy autó a járdára, ő meg lefejelte a motorháztetőjét. Fasza, de ez még semmi. Dolgozunk kezdetben négyen, majd Julcsi távozása után hárman az irodában, kint egyre sötétedik, a leadási határidő vészesen közeleg, a 28. és 29. oldal (Másvilág és LOL rovat) pedig fehéren világít. Hajni, aki addigra már elkészítette a borítóívet, szól, hogy ő majd intéz LOL-rovatot. Közben kínomban beleegyeztem, hogy az irodalmi rovatba Petra vezetőszerkesztő (HáCsé barátnője) édesanyjának fantasy-novellája kerüljön – nagyon fájt, de korántsem annyira, mint a másik üres oldal körüli történések.
Már öreg este volt, mire Hajni elküldte azt a bizonyos oldalt, és amit láttunk, az mindhármunknál kiverte a biztosítékot – az anyag enyhén szólva nem volt túl jó. Hamar eljutott hozzá a reakciónk, a maga teljességében, cenzúra és előzetes moderálás nélkül. Egyből jött az SMS – az én telefonomra persze –, hogy akkor elmegy és hogy képzeljük és egyáltalán, vérigsértődés tipikus esete. Majdnem kiesett a telefon a kezemből, próbáltam visszaírni valami megnyugtatót, de még jó ideig látványosan remegett a kezem és az összeroppanás szélén nehezen találtam a nyugtató szavakat. A helyzetet Andy mentette meg a szakállas, de azért nagyon jó télapos levelekkel (UPDATE: tévedtem, Szu-c volt az ötletgazda!), én kitaláltam és megkerestem hozzá a Bad Santa filmből a képet, Szu-c betördelte és meglett az is. Aztán több feladatot már nem kapott a magazinnál, elvesztettem egy egyre zseniálisabb tördelőt és egy klassz cikkírót vele, de Andy is inkább visszatért a "mezei" rovatvezetéshez a későbbiekben – pedig ők voltak talán a leghozzáértőbbek és a munkájukra legigényesebbek mind közül, akikkel előtte és utána dolgoztam!
Miután leadtuk a nyomdába a lapot, rászántam magam egy félnapos akcióra: vettem Hajninak (viszonylag szép) virágot, átzötyögtem a város másik végén, nagyjából mindentől messze található házukig, bekommandóztam az eszközt az udvarra és elhúztam a csíkot. Nem szándékoztam a szeme elé kerülni, szégyelltem magam nagyon. Mire pár óra múlva a virág eljutott a célszemélyhez, már teljesen összefagyott (ne feledjük, december!), viszont Hajni értékelte az igyekezetet – bár a továbbiakban tényleg nem dolgozott a BIT-nek, ami újabb súlyos problémákat vetített előre 2006-ra nézve.
Ami viszont kárpótol mindenért, azok a cikkek, amik persze olvashatók az archívumban. Melvintől a Gagyi világ felejthetetlen, Jééka a téli sportokról, Sipikata a frizbiről írt (a nokiás srácra ugye emlékszünk októberből?), azt a Mattafix-albumot, amiről Falcao írt, azóta is gyakran hallgatom, a Cinege könyvajánlójában szerepelt Gerlóczy Márton regényt később kölcsönkértem és gyakorlatilag egy szuszra elolvastam, és Linda cikke is remek lett, bár a szerkesztés során sikerült valamit kicsit átírnunk amit nem kellett volna és ebből aztán komoly balhé lett helyreigazítással meg mindennel ami kell, de az egy másik történet.
Emellett két rendezvény is esett erre az időszakra. Még november végén vettünk részt Polgár Pepével és Queue-val a SPINE budapesti konferenciáján.
A szakmázós második napra egyedül maradtam, a részvétel eredménye, hogy a BIT magazin azóta is a szervezet tagja, bár ezért a konferencián való részvétel(em)en kívül soha senki semmit nem tett, aktivitásunk a brancsban konstans nulla.
Érdekes volt látni és hallani, hogy egyes országokban mennyire más rendszerben működik a hallgatói média (ahogy maga a felsőoktatás is), a legemlékezetesebb a máltai The Insiter munkatársainak bohóckodása volt, hatalmas figurák és eszetlen jó újságot csinálnak. Kritikusak és provokatívak, legutóbb például megkérdezték a diákokat a campuson, hogy szerintük tervez-e valaki merényletet Barack Obama ellen?
Pár hétre rá BIT Mikulásoztunk egyet, Jééka felszerelése fenomenális.
A címlapfotónak a Jeges Estről kellett szólnia, Balázs viszont nem vállalta a feladatot, így új címlapfotóst, és egyáltalán fotóst kellett kerítenem a rendezvényre. Még pár órával előtte sem akadt senki, teljes pánikban telefonálgattam össze-vissza (többek között Queue-nak, aki szintén pánikolt, de ő a Queen Tribute Fun Band fellépése miatt), aminek az lett az eredménye, hogy végül ketten is lettek: Asztalos Andris és Pápai Szabi. Persze csak egyikük fotója kerülhetett címlapra, Hajnival nagy tanakodások után a DaMage kiváló gitárosa, a Pólópokol gazdája és az Egy rém rendes család magyarra fordítója, András egyik képe mellett döntöttünk. Szabi persze hogy neheztelt rám, illetve ránk emiatt, de aztán rendeződött a helyzet és később gyakran dolgoztunk együtt.
András olyan sokoldalú, hogy az már majdnem gömb
A tördelésnél megint előjött a hosszú ’ő’ betűk problémája, ami még annak idején a betűtípus piszkálása miatt került a rendszerbe (Queue? Hajni?) és aztán bent is maradt, a betűk pedig szépen eltünedeztek nyomtatásban. Helyükön a fájó üresség.
A negyedik oldalra a kiadó (igen, a nyakonrúgós) írt egy cikket, ráadásul egész jót, bekerült, egy kis időre normalizálódott a viszonyunk.
Az ikerprímrekodrot megdöntött IK-s tudóscsaparól, aminek tagjai között két hallgató is volt, ideje lett volna már írni (az ötlet Inezé volt), persze ezt sem vállalta senki, úgyhogy szokás szerint én oldottam meg: beszerveztem fotósnak Agócs Robit, letárgyaltam az időpontot és a teljes stábbal sikerült egy jót beszélgetnünk, ami alapján meg tudtam írni a cikket – némi utólagos pontosításra és egyeztetésre azért a téma jellegéből adódóan még szükség volt. Büszke vagyok a végeredményre.
A pár héttel korábban kolumbiai útja során váratlanul elhunyt Dr. Sövegjártó Andrásról szóló megemlékezést Simon Péter írta meg a lapnak – nem emlékszem pontosan, hogy kettő vagy három nappal a nyomdába adás végső határideje után adta-e le az anyagot, reklamálni viszont a Numerikus Analízis Tanszék vezetőjénél nem nagyon lehet, úgyhogy szép csendben sodródtam második idegösszeomlásom felé.
Simon Péter nem viccel
Az első ugyanis akkor már megvolt. Történt első körben, hogy Andy egyik nap késve érkezett az irodába, ráadásul egy kötéssel/ragtapasszal a homlokán, mert mint mesélte, ahogy futott a buszra, valami kocsikijáróból eléjött egy autó a járdára, ő meg lefejelte a motorháztetőjét. Fasza, de ez még semmi. Dolgozunk kezdetben négyen, majd Julcsi távozása után hárman az irodában, kint egyre sötétedik, a leadási határidő vészesen közeleg, a 28. és 29. oldal (Másvilág és LOL rovat) pedig fehéren világít. Hajni, aki addigra már elkészítette a borítóívet, szól, hogy ő majd intéz LOL-rovatot. Közben kínomban beleegyeztem, hogy az irodalmi rovatba Petra vezetőszerkesztő (HáCsé barátnője) édesanyjának fantasy-novellája kerüljön – nagyon fájt, de korántsem annyira, mint a másik üres oldal körüli történések.
Már öreg este volt, mire Hajni elküldte azt a bizonyos oldalt, és amit láttunk, az mindhármunknál kiverte a biztosítékot – az anyag enyhén szólva nem volt túl jó. Hamar eljutott hozzá a reakciónk, a maga teljességében, cenzúra és előzetes moderálás nélkül. Egyből jött az SMS – az én telefonomra persze –, hogy akkor elmegy és hogy képzeljük és egyáltalán, vérigsértődés tipikus esete. Majdnem kiesett a telefon a kezemből, próbáltam visszaírni valami megnyugtatót, de még jó ideig látványosan remegett a kezem és az összeroppanás szélén nehezen találtam a nyugtató szavakat. A helyzetet Andy mentette meg a szakállas, de azért nagyon jó télapos levelekkel (UPDATE: tévedtem, Szu-c volt az ötletgazda!), én kitaláltam és megkerestem hozzá a Bad Santa filmből a képet, Szu-c betördelte és meglett az is. Aztán több feladatot már nem kapott a magazinnál, elvesztettem egy egyre zseniálisabb tördelőt és egy klassz cikkírót vele, de Andy is inkább visszatért a "mezei" rovatvezetéshez a későbbiekben – pedig ők voltak talán a leghozzáértőbbek és a munkájukra legigényesebbek mind közül, akikkel előtte és utána dolgoztam!
Szu-c itt éppen egy Sport szelettel boldog
Miután leadtuk a nyomdába a lapot, rászántam magam egy félnapos akcióra: vettem Hajninak (viszonylag szép) virágot, átzötyögtem a város másik végén, nagyjából mindentől messze található házukig, bekommandóztam az eszközt az udvarra és elhúztam a csíkot. Nem szándékoztam a szeme elé kerülni, szégyelltem magam nagyon. Mire pár óra múlva a virág eljutott a célszemélyhez, már teljesen összefagyott (ne feledjük, december!), viszont Hajni értékelte az igyekezetet – bár a továbbiakban tényleg nem dolgozott a BIT-nek, ami újabb súlyos problémákat vetített előre 2006-ra nézve.
Ami viszont kárpótol mindenért, azok a cikkek, amik persze olvashatók az archívumban. Melvintől a Gagyi világ felejthetetlen, Jééka a téli sportokról, Sipikata a frizbiről írt (a nokiás srácra ugye emlékszünk októberből?), azt a Mattafix-albumot, amiről Falcao írt, azóta is gyakran hallgatom, a Cinege könyvajánlójában szerepelt Gerlóczy Márton regényt később kölcsönkértem és gyakorlatilag egy szuszra elolvastam, és Linda cikke is remek lett, bár a szerkesztés során sikerült valamit kicsit átírnunk amit nem kellett volna és ebből aztán komoly balhé lett helyreigazítással meg mindennel ami kell, de az egy másik történet.
Emellett két rendezvény is esett erre az időszakra. Még november végén vettünk részt Polgár Pepével és Queue-val a SPINE budapesti konferenciáján.
Queue és én, már éhesen
A szakmázós második napra egyedül maradtam, a részvétel eredménye, hogy a BIT magazin azóta is a szervezet tagja, bár ezért a konferencián való részvétel(em)en kívül soha senki semmit nem tett, aktivitásunk a brancsban konstans nulla.
Queue bemutatja a helyes kisujjtartást
Érdekes volt látni és hallani, hogy egyes országokban mennyire más rendszerben működik a hallgatói média (ahogy maga a felsőoktatás is), a legemlékezetesebb a máltai The Insiter munkatársainak bohóckodása volt, hatalmas figurák és eszetlen jó újságot csinálnak. Kritikusak és provokatívak, legutóbb például megkérdezték a diákokat a campuson, hogy szerintük tervez-e valaki merényletet Barack Obama ellen?
A háromfős máltai bohóckülönítmény - a díszvacsorán még jól álcázták magukat
Pár hétre rá BIT Mikulásoztunk egyet, Jééka felszerelése fenomenális.
BIT Mikulásozó csapattest, bal szélen Jééka
Egy BIT mögé bújok Agócs Robi gépe elől
Ezt megosztom Facebook-on!
