Besült az utolsó töltény (IV. évfolyam, nyolcadik BIT, 2007. május)

Szép búcsúra készültünk, nem az lett belőle, de ekkor már a hátrafelé nyilazás helyett mindenki inkább előre, az új feladatokra tekintett.

A címlapkép elkészítését Csibi úrra bíztam, a koncepció egyszerű és világos: a BIT magazin egykori főszerkesztőiként hátat fordítunk annak a közegnek, amelytől és amelyben mindhárman megcsömörlöttünk a négy év alatt. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg Comenius szavainak súlyát: A rossz társaságot, mint a mérget kerüld. A rossz társaság megrontja a jó erkölcsöket.

Andy így köszönt el az olvasóktól: Ez a pillanat is eljött: mostanra bizonyára mindenki tudja, és unja, hogy az NSS és vele együtt a BIT Magazin a jelen formájában sírba száll. Pontosabban új, expressz gőzősre nyergel át a szerkesztőség színe-java, de hát minden vég, mint ahogyan minden kezdet is nehéz. Ez is egy élethelyzet sokunknak. Azoknak, akik cikkeket írtak, véleményüket nevükkel vállalták, próbáltak maradandót, jó érzéssel kézbe vehetőt alkotni. Én is így vagyok evvel. Egy korszakom lezárása ez. Szeretném megköszönni a Te bizalmad, hogy (el)olvastad ezt a rovatot, mindhárom főszerkesztőm birka türelmét és odafigyelését a cikkeim, témáim iránt, és persze mindazon kollégáknak, akik így vagy úgy, de segítettek jobbá tenni a rovatot és egyéb írásaimat is. Jó utat mindenkinek!

Falcao így: Véget ért egy újabb évfolyam, a negyedik a magazin történelmében. Nem tisztem epilógust írni, tény azonban, hogy a májusi megjelenéssel az én életemben is lezárul egy korszak. Négy éven át megadatott számomra a lehetőség, hogy e hasábokon megoszthassam a gondolatimat az Informatikai Kar érdeklődő hallgatóival. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik ezt lehetővé tették: a főszerkesztőknek, akik majdnem megtanítottak a lapzárta betartására, a kollegáknak, akik jó és hasznos tanácsokkal láttak el, a barátoknak, akik bátorítottak és néha lelohasztottak, és természetesen mindazoknak, akik valaha akár csak egy sort is olvastak az irományaimból. Jó szívvel gondolok majd vissza erre az időszakra, és egy dolog miatt különösen büszke vagyok e rovatra: a Celluloid mindig is teret kívánt adni olyan alkotásoknak, melyeket nem feltétlenül ragyog be a hollywoodi rivaldafény, ám művészi értékükben minimum elérik és sokszor meg is haladják az ott állított kívánalmakat. Hogy ez a szemlélet – bármilyen formában és médiumon – megmarad-e a későbbiekben, az a jövő zenéje, én mindenesetre még egyszer, utoljára igazodni fogok a trendhez, és egy igazán nagyszerű bosnyák filmet ajánlok nektek.

Én pedig még ezt fűztem hozzá: búcsúzunk és elmegyünk, aki jó arc, jön velünk!

A szerkesztők és szerzők beletették az utolsó BIT-be tudásuk legjavát, bár a szerkesztés-értékelő azért árnyalja a képet...

Olvasószerkesztés: Mondhatni szokásos káosz, olvasott Manna és Györgyi, egy igencsak kritikus időszakban pedig felbukkant Jééka is, köszönöm, fontos volt a lelki békém maradványainak is az a szerda este. Mindezek mellett sok hiba került bele, főleg azoknál a részeknél, amiknek a betördelt verzióját nem volt mód tüzetesebben átnénzi. A rohanás hátrányai.
Tördelés: Rekordmennyiségű ember, azaz összesen három tördelte ezt a számot: a nagyját és persze a nehezét Kajszi, a Kernelt Lacka, a resztlit (értsd: ami későn érkezett) pedig én. Hozott anyagból dolgozva sikerült egy jó szintet elérni, ami csúnya, az nem azért csúnya, mert mi rondítottuk el.

Hogy a végeredmény megint nem jutott el az olvasókhoz, az számos, jóval nagyobb bűn mellett szárad a kiadó lelkén, az időtálló anyagokat mindenesetre megmentettük az utókornak.

Alapító főszerkesztő: Sárközy Zsolt
Főszerkesztő: Szabados Csaba
Szerkesztő: Kiss Györgyi, Mikoss Anna, Papp Réka Kinga
Munkatársak: Bernát Klára, Csala Bertalan, Horn András, Németh Zsolt Balázs, Olejnik Árpád, Pápai Szabolcs, Sipőcz Katalin, Szabó Linda, Zaicsek Balázs, Zolnai László
Vendégszerzők: Cserna-Szabó András, Marabu, Puller István
Tördelés: Harmos Zsuzsanna
Címlap: Kőrösi Csaba