Közéleti odavágós (IV. évfolyam, harmadik BIT, 2006. november)

Az őszi fejleményeket figyelve többen úgy éreztük, nem lehet már tovább halogatni a megnyilatkozást aktuálpolitikai témákban - ilyen zűrös ügyekhez azonban nem lehet elsőkörös, naív módszerekkel közelíteni.

A harmadik BIT eleje tehát egyszeri, a magazin életében legalábbis különleges koncepció szerint készült: odavágunk, de úgy, hogy egy életre megemlegesse mindenki, akinek a kezébe kerül. Keményen, pontosan, jól célzottan, ahogy azt kell. (Aztán térünk vissza a relatíve normális kerékvágásba.)

Ehhez a manőverhez persze megfelelő emberekre volt szükség, akik nemcsak akarnak, de képesek is megfelelni az írásaikkal szemben támasztott, igencsak magas elvárásoknak. Csatasorba állt Andy és Jééka, csatlakozott hozzájuk a feladathoz erre a számra lényegében felnőtt újonc, Sipikata, a vezércikket pedig egy igazi nagyágyúra bíztam: Ropolyi László, a Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék filozófiaprofesszora fogadta el a felkérést.

Három fő csapásirányt jelöltünk ki:
- Ropolyi tanár úr a tandíj-témakör elméleti oldalát tette tisztába a Cenzúra-rovatban, míg Jééka a gyakorlati részéről írta meg, amit érdemes volt
- Sipikata testvérkarunk nagy hagyományokkal bíró hetilapja, a Nyúz mélyrepüléséről számolt be egy Trychydts-szel készült interjú keretében
- ugyanő a Magyar Kortárs Kulturális Egyesület nevű borzalomról rántotta le a leplet, míg Andy a tehetségtelenség és a sötét ostobaság másik aktuális példájával, az Easy-Note programmal tett hasonlóképpen


(Kis szemelvény az SMS-tárból, az akkoriban a Hallgatói Hálózat egyik vezető figurájának számított PRK szerkesztőként is segítette a munkánkat:)
2006.11.09. 23:20, Jééka
Háát,értékeled,mekkora név szerkeszt neked :-)


Andy emellett nem állta meg, hogy rendes rovata, az NSS elején is felemelje szavát a ráció, a morál és még néhány fontosabb latin kifejezés nevében:

Nehéz elmenni nekem is azok mellett az események mellett szótlanul, amelyek manapság zajlanak – akár helyi, akár országos szinten. Nehéz, mert sok olyan dolgot látok veszni, amelyek valaha értéket képviseltek, ne adj’ isten, én magam is próbáltam értékkel megtölteni azokat. Rébuszok nélkül talán érhetőbb, ha kimondom: bántó az az arrogancia, amely átvette az érdemi párbeszéd helyét a magyar felsőoktatás vezetésében (HÖOK és a szakminisztérium részéről), bántó az a butaság és korlátoltság, amely megjelenik az ELTE EHÖK szintjén, és bántó az, amit ma a Nyúzzal, vagy a BIT Magazinnal tesznek egyesek. Bántó "értelmiségi", felsőoktatásban tanuló hallgatók szájából az elvakultság, az uszítás hangjai mindenféle tandíj ellen (vagy mellett), és értetlenül állok az Egyetem vezetésének álláspontjával kapcsolatban is, akik szó szerint félnek pár tucat hallgatótól. Hallgatóktól, akik véleményt nyilvánítanának, vagy csak párbeszédet kezdeményeznének. Inkább bezárunk egy campust egész napra. Inkább bezárjuk lassan az egész Múzeum körutat is, csakhogy menjenek utcára a hallgatók. Menjenek, és mindezt tegyék úgy, hogy sem az egyetemtől, sem a diákságot szervező vezetéstől semmilyen formában nem kaptak objektív tájékoztatást az utóbbi időben. Nehéz ma okosnak, objektívnek lenni-maradni, nehéz úgy tájékozódni, hogy nem csapódunk. De azt gondolom, megéri.

A rendkívüli fejlemények mellett akadtak szokásos problémák, vagy inkább megoldandó feladatok is: Falcao szó nélkül eltűnt a színről, Rika ideiglenesen külföldre távozott, meg kellett oldanom a pótlásukat. Külügyi témákban jártas, tapasztalt kollégánk, Gulyás Lóri pedig ezzel a számmal elköszönt a laptól, helyét később az akkor még rutintalan, de hasonlóan éles eszű Somoskői Dani vette át. A váltásnak az olvasószerkesztők örültek ugyan, hiszen a német anyanyelvű, ennek megfelelően német szórendet és mondatszerkesztési elveket használó Lóri cikkeinek magyarról magyarra fordítása rendre nagy odafigyelést igényelt a részükről, a tartalom színvonalát azonban mindig fontosabbnak tartottam, mint hogy az olvszerkeknek könnyű dolguk legyen...

A magazin második felében Melvin és Linda hozta a szokásosan magas szintet, Cserna-Szabó András Hamvas Béláról írt, a Kreténből pedig ezúttal Göndöcs Gergely mutatkozott be a lapban, Dr. Sör Kálmán zseniális figurájával.

Ami az adott számból az online archívumba felkerült, itt olvasható.