(Az is megbaszhatja...) Miért élnek tovább a pesszimisták?
MINEK?, 2013. április 16.
Mark Straub figyelemre méltó eszmefuttatása a thepessimist.com-on jelent meg - az esetleges nyelvi korlátokat áthidalandó, lefordítottuk.
Írta: Mark Straub (thepessimist.com)
Itt az irodában épp most találtunk egy új hőst magunknak, meglepő módon a legendás kosáredző, Bobby Knight személyében, akit eddig leginkább heves vérmérsékletéről ismertünk. Végül is hogy tudnánk nem szeretni az embert, aki The power of negative thinking címmel írt könyvet?
Knight edző a The New York Timesban nemrég megjelent interjújával méginkább növelte ázsióját a szemünkben, a pesszimisták hősét épp saját Hírességeink Csarnokába készülünk beiktatni. Miután a kérdező megjegyezte, hogy az örökké optimista emberek rendkívül idegesítőek tudnak lenni, Knight így válaszolt: Amikor edzősködni kezdtem, a legrosszabb kifejezés, amit ezerszer újra és újra kellett hallanom az volt, hogy "minden rendben lesz". Elgondolkoztam, mégis hogy a francba lenne már minden rendben? Az emberi nyelv legelbaszottabb szava a remény.
Amikor ezt elolvastuk itt az irodában, elhatároztuk, hogy jó nagy betűkkel felvésetjük a bejárati ajtó fölé. Van valami abban, amit Knight edző mond: a boldogság kulcsa nem az, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne és magától megoldódna, mert a legtöbb esetben nem fog.
Úgy tűnik, a pesszimizmus lehet akár a hosszú élet egyik titka is: Knight bá' 72 éves, és ugyan visszavonult az edzősködéstől, de boldogabbnak tűnik, mint valaha - bár, mint tudjuk, az ilyesmi eléggé relatív...
És nemcsak mi gondoljuk így. A National Post cikkében ezt írják: Mostanra egész tekintélyes mennyiségű kutatási anyag gyűlt össze a pozitív gondolkodás erejéről, és hogy milyen kedvező hatással van az egészségre, meg hogy boldogabb, hosszabb életet biztosít. De egy új, Németországban végzett felmérés szerint a pesszimisták - az idősebb populáció tagjai legalábbis - több élvezetet, kielégülést találnak az életben optimista társaikhoz képest.
A levonható tanulságok végeredményben kétségtelenek. Ha a legrosszabbra számítasz, két eshetőség áll fenn:
1) igazad lesz (az esetek kb. 98%-ában)
2) tévedsz, ami pedig mindig kellemes meglepetés
Nem állítjuk, hogy nem örülünk ennek a kutatásnak. A legrosszabb a pesszimizmusban az, hogy az ismerőseid állandóan olyanokat mondanak, hogy Fel a fejjel!, meg hogy Mosolyogj! (A nők helyzete ebből a szempontból rosszabb, valószínűleg minden nővel előfordult már, hogy egy vadidegen férfi arra bíztatta, mosolyogjon. Nem is értem, hogy tudják megállni, hogy nem tépik le a fejét és szarnak bele az ilyenbe.)
Most már itt a lehetőség a visszavágásra! Bármikor idézhetünk ebből a német kutatásból, ha egy elviselhetetlen optimista cseszegetni kezd minket: Azért nem vigyorgok állandóan, mert nem akarok fogalmatlan idiótának tűnni. És nem teszek úgy, mintha kurvára minden rendben lenne, csak hogy te jobban érezd magad. De legfőképpen azért nem mosolygok, mert nem akarok fiatalon megdögleni, te gyökérpálca!
Talált, süllyedt. Világ pesszimistái, egyesüljetek! Csak a magukat boldognak tettető, idegesítő hülyéket veszíthetjük!
Itt az irodában épp most találtunk egy új hőst magunknak, meglepő módon a legendás kosáredző, Bobby Knight személyében, akit eddig leginkább heves vérmérsékletéről ismertünk. Végül is hogy tudnánk nem szeretni az embert, aki The power of negative thinking címmel írt könyvet?
Knight edző a The New York Timesban nemrég megjelent interjújával méginkább növelte ázsióját a szemünkben, a pesszimisták hősét épp saját Hírességeink Csarnokába készülünk beiktatni. Miután a kérdező megjegyezte, hogy az örökké optimista emberek rendkívül idegesítőek tudnak lenni, Knight így válaszolt: Amikor edzősködni kezdtem, a legrosszabb kifejezés, amit ezerszer újra és újra kellett hallanom az volt, hogy "minden rendben lesz". Elgondolkoztam, mégis hogy a francba lenne már minden rendben? Az emberi nyelv legelbaszottabb szava a remény.
Amikor ezt elolvastuk itt az irodában, elhatároztuk, hogy jó nagy betűkkel felvésetjük a bejárati ajtó fölé. Van valami abban, amit Knight edző mond: a boldogság kulcsa nem az, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne és magától megoldódna, mert a legtöbb esetben nem fog.
Úgy tűnik, a pesszimizmus lehet akár a hosszú élet egyik titka is: Knight bá' 72 éves, és ugyan visszavonult az edzősködéstől, de boldogabbnak tűnik, mint valaha - bár, mint tudjuk, az ilyesmi eléggé relatív...
És nemcsak mi gondoljuk így. A National Post cikkében ezt írják: Mostanra egész tekintélyes mennyiségű kutatási anyag gyűlt össze a pozitív gondolkodás erejéről, és hogy milyen kedvező hatással van az egészségre, meg hogy boldogabb, hosszabb életet biztosít. De egy új, Németországban végzett felmérés szerint a pesszimisták - az idősebb populáció tagjai legalábbis - több élvezetet, kielégülést találnak az életben optimista társaikhoz képest.
A levonható tanulságok végeredményben kétségtelenek. Ha a legrosszabbra számítasz, két eshetőség áll fenn:
1) igazad lesz (az esetek kb. 98%-ában)
2) tévedsz, ami pedig mindig kellemes meglepetés
Nem állítjuk, hogy nem örülünk ennek a kutatásnak. A legrosszabb a pesszimizmusban az, hogy az ismerőseid állandóan olyanokat mondanak, hogy Fel a fejjel!, meg hogy Mosolyogj! (A nők helyzete ebből a szempontból rosszabb, valószínűleg minden nővel előfordult már, hogy egy vadidegen férfi arra bíztatta, mosolyogjon. Nem is értem, hogy tudják megállni, hogy nem tépik le a fejét és szarnak bele az ilyenbe.)
Most már itt a lehetőség a visszavágásra! Bármikor idézhetünk ebből a német kutatásból, ha egy elviselhetetlen optimista cseszegetni kezd minket: Azért nem vigyorgok állandóan, mert nem akarok fogalmatlan idiótának tűnni. És nem teszek úgy, mintha kurvára minden rendben lenne, csak hogy te jobban érezd magad. De legfőképpen azért nem mosolygok, mert nem akarok fiatalon megdögleni, te gyökérpálca!
Talált, süllyedt. Világ pesszimistái, egyesüljetek! Csak a magukat boldognak tettető, idegesítő hülyéket veszíthetjük!
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
