Itt (majdnem) minden működik

Olaf, a hegyi troll Göteborgban, 2009. június 9.

Mire tegnap hazaértem a szokásos ügyintéző körútról, meglepődve láttam, hogy az ingatlanosok mindenféle kérés nélkül, csak úgy kiírták a nevem az ajtómra és a ház falára a többi közé. Kedves!
Magyarként sokan esnek abba a hibába – időnként én is, rám kell szólni! –, hogy összehasonlítanak: ez otthon nem működik, itt igen; ez otthon szar, itt jó; a magyar emberek ilyenek, a svédek olyanok stb. Pedig az összevetés egyrészt irreális és értelmetlen, másrészt méltatlan és felesleges. Nem kell.

Ott a nevem, hej!
Ott a nevem, hej!

Röviden annyit az egészről, hogy ugyanúgy szoktam örvendezni, amikor valami sikerül és bosszankodni, amikor nem – csak az arányok mások. Most például egyetlen problémám az internet beköttetése itthonra: két nagy szolgáltató van, csak és kizárólag svéd nyelvű holnappal és telefonos szolgálattal (szokásos menü, nyomja meg az egyes gombot, ha… és itt elvesztem a fonalat), irodájuk pedig hihetetlen, de egyiknek sincs sem Trollhättanban, sem 100 kilométeres körzetében. Ez nem kamu, kértem segítséget elvileg hozzáértő helyi erőktől, ők is elcsodálkoztak, de használható tippet nem tudtak adni.

Azért érdekes a történet, mert szeretnék svédül tanulni, amire például a svédülnet kiválóan alkalmas lenne, de amíg nem tudok svédül, nem lesz internetem és nem tanulhatok svédül. Jó rendszer, mi?

Persze van megoldás, egyrészt jelentkezem tanfolyamra a Lärcentrumban, másrészt igyekszem összehaverkodni egy svéddel és megkérni, hogy intézkedjen már a nevemben – addig marad a napi egy óra a városi könyvtárban és ha fontos, akkor forintban úgy 500/óráért a helyi játékbarlang, ahol CS-ző és közben vadul ordítozó kiskamaszok között olvasgathatom az otthoni híreket. Legutóbb például azt, hogy kis hazám (így, modorosan) rasszista, antiszemita, homofób fasisztákat küld az Európa Parlamentbe. Igazán felemelő, még 2000 km távolságból is.

Mit szólsz hozzá?

Tíz évvel később
Hamis nosztalgiák verme
Fregoli főoldal