Egy napom Budapesten
Olaf, a hegyi troll Göteborgban, 2009. június 2.
Reggel fél hétkor másnaposan és a legutóbbi kispályás foci miatti izomlázzal ébredek. Kisántikálok a mosdóba, majd visszafekszem.
Tévézek, azon visszaalszok, kilenc körül kikászálódok az ágyból, zuhany (kád nincs), fogmosás, majd irány a Ponyvaregény. Ott lengyel kávé és sonkás-sajtos melegszendvics a reggeli, közben kedélyes csevegés az egyfős személyzettel, délelőtt 10 lévén az egész helységben csak mi ketten tartózkodunk.
Délig elvből nem iszom, utána viszont sör, bor és különféle röviditalok, társaságban (merő unalomból alkoholista, dohányos és kávéfüggő barátaimmal, fiúk-lányok vegyesen) az idő előrehaladtával kezdem nem visszautasítani a cigiket, hajnaltájban már direkt kérek.
A teljes fizikai és mentális összeomlás előtt hazaindulok, általában taxival, általában egyedül, és ez még a simább eset – a kevésbé sima nem is az, hogy éjszakai BKV busz, hanem egy hasonlóan reménytelen helyzetű, ámde valahogy mégiscsak imádnivaló lány társasága. Akkor ébredés után visszaalvás helyett reggelit varázsolok.
Sörözes Aberralt atyaval Flash koncerten...
Délig elvből nem iszom, utána viszont sör, bor és különféle röviditalok, társaságban (merő unalomból alkoholista, dohányos és kávéfüggő barátaimmal, fiúk-lányok vegyesen) az idő előrehaladtával kezdem nem visszautasítani a cigiket, hajnaltájban már direkt kérek.
... borozas edesanyammal otthon (ö nem iszik, ez csak illusztracio!)
A teljes fizikai és mentális összeomlás előtt hazaindulok, általában taxival, általában egyedül, és ez még a simább eset – a kevésbé sima nem is az, hogy éjszakai BKV busz, hanem egy hasonlóan reménytelen helyzetű, ámde valahogy mégiscsak imádnivaló lány társasága. Akkor ébredés után visszaalvás helyett reggelit varázsolok.
Ezt megosztom Facebook-on!
