Reggeli mantra
Olaf, a hegyi troll Göteborgban, 2009. május 21.
Íme a megnyugtató válasz Cserna-Szabó András barátom mélyfilozófiai kérdésére: "Meg kell-e enni a szart mindenképpen?"
Nem, egyáltalán nem kell szart enni és hígfossal leöblíteni, nem muszáj egészségtelen helyen élni, idiótákkal egy épületben lakni, hülyékkel együtt dolgozni.
Igenis van választás, el lehet költözni egy élhető helyre, lehet anyázás nélkül, jó kedvvel pénzt keresni - sőt, úgy lehet csak igazán!
Le lehet tenni a telefont, ha lehülyéznek a vonal másik végén, meg lehet választani a barátokat, hogy pontosan hol, kivel, mikor és hogyan érezzem jól magam.
És végül: nincs kötelező, nincs muszáj, nincs mindig és nincs soha.
-------------------------------
Menthetetlen idealista vagyok, tudom, szokták mondani - és nagyon megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül:
két teljes ember kapcsolatát és szerelmét tudom csak értékelni.. amit nem a pszichológiai darwinizmus prózaisága lökdös végig az élet göröngyös útjain. partnerséget és nem félkegyelmű, gyáva, obszesszív kötődést, a másikba belelátott mindenfélével cukormázzal elviselhetővé - sőt szerethetővé - tett önimádatot. mert magadat csonkának látod, de benne... na aztán benne meglátod milyen is vagy "valójában"...
de ez nyílván az én álomvilágom... hogy felnőtt egészséges, értelmes embereket akarok látni. olyan kapcsolatokat amik nem kigúnyolásai mindannak amit esetleg a "szerelemről" gondolok.
Ebből a fantasztikus szövegből van még egy kedvenc mondatom: "szép az ha a megértés, törődés, figyelem, szex egyazon helyről jön, de ez lássuk be lufasz."
Van, akit ez megijeszt, engem - írom még egyszer - határozottan megnyugtat.
Igenis van választás, el lehet költözni egy élhető helyre, lehet anyázás nélkül, jó kedvvel pénzt keresni - sőt, úgy lehet csak igazán!
Le lehet tenni a telefont, ha lehülyéznek a vonal másik végén, meg lehet választani a barátokat, hogy pontosan hol, kivel, mikor és hogyan érezzem jól magam.
És végül: nincs kötelező, nincs muszáj, nincs mindig és nincs soha.
-------------------------------
Menthetetlen idealista vagyok, tudom, szokták mondani - és nagyon megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül:
két teljes ember kapcsolatát és szerelmét tudom csak értékelni.. amit nem a pszichológiai darwinizmus prózaisága lökdös végig az élet göröngyös útjain. partnerséget és nem félkegyelmű, gyáva, obszesszív kötődést, a másikba belelátott mindenfélével cukormázzal elviselhetővé - sőt szerethetővé - tett önimádatot. mert magadat csonkának látod, de benne... na aztán benne meglátod milyen is vagy "valójában"...
de ez nyílván az én álomvilágom... hogy felnőtt egészséges, értelmes embereket akarok látni. olyan kapcsolatokat amik nem kigúnyolásai mindannak amit esetleg a "szerelemről" gondolok.
Ebből a fantasztikus szövegből van még egy kedvenc mondatom: "szép az ha a megértés, törődés, figyelem, szex egyazon helyről jön, de ez lássuk be lufasz."
Van, akit ez megijeszt, engem - írom még egyszer - határozottan megnyugtat.
Ezt megosztom Facebook-on!
