Egyedül az éjen át
Olaf, a hegyi troll Göteborgban, 2009. május 15.
Elmesélem a 25 órás buszos utazást, reklámokkal, zenével es képekkel. Éljen a multimédia!
Kezdem a reklámblokkal, minden rendes műsor előtt ez megy...
- az út során főleg háromszög-szendvicsen és a magammal hozott Fruttin éltem - szia Anna!
- citromos jeges teát ittam hozzá - szia Kamilla!
- Prágában számos óriásplakát adta tudtomra, hogy Karel Gott ("nyálafolyos zombi vagy Prága aranyhangja?") 70 éves - szervusz István, azaz Broáfka főszerk kolléga!
- az egyik cseh buszsofőrt Karel Záknak, azaz Zsák Károlynak hívták - sziasztok focivilágosok!
- indulás előtt a Neurotic 1986-os slágerét, az Adj gázt! című dalt hallgattam, ami egy dühös szám, kellett az erő és az elszántság - szia Zsuzsi!
"Betöröm én a szíved jegét
De valakinek másnak kaptam meg a jegyét
Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök
Én egy becsületes srác vagyok
Aki most begyorsult és fellök!
Adj gázt, hogy hátradőljek
És vért az éhezőknek!
Adj gázt, hogy hátradőljek
És vért az éhezőknek!"
Az útról beszélnek alul a képek - amit nem mondanak el, az példaul az, hogy hajnali 3-ra találtam meg a számomra egyetlen lehetséges alvási pozíciót (magzati jellegű, fejjel a busz belseje felé, pulcsi a fejem alatt, kabát rajtam). Erre 4-kor megérkeztünk a dán határra es felvertek, hogy kompozunk, el kell hagyni a buszt.
Mikor felértem a fedélzetre (a többiek a büfében tömték a majmot), nem is értem, de Bob Marley egyik dalát kezdtem el félhangosan énekelni:
"I can see clearly now, the rain is gone,
I can see all obstacles in my way
Gone are the dark clouds that had me blind
It's gonna be a bright (bright), bright (bright)
Sun-Shiny day"
Aztán gyorsan abbahagytam, mert megérkezett Martin, egy cseh srác, foglalkozása szerint private driver, akármit is jelentsen ez a gyakorlatban... Sablon ismerkedés, viszont belefutottam szokásom szerint egy rossz kérdésbe: megkérdezte, van-e családom, gyerekeim, aztán merő udvariasságból visszakérdeztem, hogy és neked van-e barátnőd? "Nemnem, határozottan fiúm van" - oppábocsánat, előfordul.
Amúgy váltogattuk a németet és az angolt, nálam az előbbi, nála az utóbbi akadozott kicsit - a remek némettudását egyébként St. Pauliban szedte fel, mesélte, hogy pár éve még gyakran járt arrafelé.
A második kompozáskor már együtt léptünk a fedélzetre, Helsingör es Helsingborg vicces városok: az egyik Hamletre büszke, a másik Henrik Larssonra.
Prágában egy órát vártunk a kassai csatlakozó buszra, ezzel együtt 40 percet késtünk Budapest-Göteborg viszonylatban, ami szerintem belefér. Talán kicsit jobb lett volna, ha nem egyedül vagyok (ez mondjuk nem biztos), alapvetően tetszett!
- az út során főleg háromszög-szendvicsen és a magammal hozott Fruttin éltem - szia Anna!
- citromos jeges teát ittam hozzá - szia Kamilla!
- Prágában számos óriásplakát adta tudtomra, hogy Karel Gott ("nyálafolyos zombi vagy Prága aranyhangja?") 70 éves - szervusz István, azaz Broáfka főszerk kolléga!
- az egyik cseh buszsofőrt Karel Záknak, azaz Zsák Károlynak hívták - sziasztok focivilágosok!
- indulás előtt a Neurotic 1986-os slágerét, az Adj gázt! című dalt hallgattam, ami egy dühös szám, kellett az erő és az elszántság - szia Zsuzsi!
"Betöröm én a szíved jegét
De valakinek másnak kaptam meg a jegyét
Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök
Én egy becsületes srác vagyok
Aki most begyorsult és fellök!
Adj gázt, hogy hátradőljek
És vért az éhezőknek!
Adj gázt, hogy hátradőljek
És vért az éhezőknek!"
Az útról beszélnek alul a képek - amit nem mondanak el, az példaul az, hogy hajnali 3-ra találtam meg a számomra egyetlen lehetséges alvási pozíciót (magzati jellegű, fejjel a busz belseje felé, pulcsi a fejem alatt, kabát rajtam). Erre 4-kor megérkeztünk a dán határra es felvertek, hogy kompozunk, el kell hagyni a buszt.
Mikor felértem a fedélzetre (a többiek a büfében tömték a majmot), nem is értem, de Bob Marley egyik dalát kezdtem el félhangosan énekelni:
"I can see clearly now, the rain is gone,
I can see all obstacles in my way
Gone are the dark clouds that had me blind
It's gonna be a bright (bright), bright (bright)
Sun-Shiny day"
Aztán gyorsan abbahagytam, mert megérkezett Martin, egy cseh srác, foglalkozása szerint private driver, akármit is jelentsen ez a gyakorlatban... Sablon ismerkedés, viszont belefutottam szokásom szerint egy rossz kérdésbe: megkérdezte, van-e családom, gyerekeim, aztán merő udvariasságból visszakérdeztem, hogy és neked van-e barátnőd? "Nemnem, határozottan fiúm van" - oppábocsánat, előfordul.
Amúgy váltogattuk a németet és az angolt, nálam az előbbi, nála az utóbbi akadozott kicsit - a remek némettudását egyébként St. Pauliban szedte fel, mesélte, hogy pár éve még gyakran járt arrafelé.
A második kompozáskor már együtt léptünk a fedélzetre, Helsingör es Helsingborg vicces városok: az egyik Hamletre büszke, a másik Henrik Larssonra.
Prágában egy órát vártunk a kassai csatlakozó buszra, ezzel együtt 40 percet késtünk Budapest-Göteborg viszonylatban, ami szerintem belefér. Talán kicsit jobb lett volna, ha nem egyedül vagyok (ez mondjuk nem biztos), alapvetően tetszett!
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
