Búcsúbuli a Ponyvaregényben
Olaf, a hegyi troll Göteborgban, 2009. május 1.
Alig fértünk el tegnap este a Ponyvaregényben a búcsúbulimon, annyi barátom tisztelt meg azzal, hogy beugrott elköszönni tőlem indulás előtt - és ez nagyon elgondolkodtatott erről az egész elutazás-izéről.
Egy hónappal ezelőtt - hogy utaljak a tegnapi, hegyi trollos bejegyzésre - első dühömben mondam azt, amit Cartman szokott a South Parkban előadni rendszeresen: "Kabbe gyíkok, én leléptem!"
Aztán ahogy teltek a hetek, úgy párolgott el a dühöm és a költözés terminológiát tegnapra felváltotta az utazás, abból is egy pár hónapos fajta. Az elmúlt hónapot azzal töltöttem, hogy gyakorlatilag az összes barátommal találkoztam és beszélgettem személyesen, vagy legalább telefonon. Közben intéztem az utazást, töltöttem némi időt a családommal és azon gondolkoztam megfelelő segítséggel (köszönöm Zsuzsi!), hogy miért is akarok elmenni és mit akarok egyébként kezdeni az életemmel. Ilyen és hasonló "lényegtelen" dolgok foglalkoztattak...
Az egész a tegnap estében csúcsosodott ki, amikor sok barátommal éreztük magunkat, hát, keresem a jó szót, frenetikusan - talán ez megfelel, de tudnám még fokozni!
Tehát amint meglesz az új személyim, indulok, de biztos, hogy pár hónapnyi utazgatás-bolondozás-egyebek után érkezem haza és csinálom azt, amit szeretek azokkal, akiket szeretek.
Aztán ahogy teltek a hetek, úgy párolgott el a dühöm és a költözés terminológiát tegnapra felváltotta az utazás, abból is egy pár hónapos fajta. Az elmúlt hónapot azzal töltöttem, hogy gyakorlatilag az összes barátommal találkoztam és beszélgettem személyesen, vagy legalább telefonon. Közben intéztem az utazást, töltöttem némi időt a családommal és azon gondolkoztam megfelelő segítséggel (köszönöm Zsuzsi!), hogy miért is akarok elmenni és mit akarok egyébként kezdeni az életemmel. Ilyen és hasonló "lényegtelen" dolgok foglalkoztattak...
Tubi, Csaba, Pepe, Zoli, D. lelke, Árpi, Kriszti, Queue, Karina - és de sokan lemaradtak!
Az egész a tegnap estében csúcsosodott ki, amikor sok barátommal éreztük magunkat, hát, keresem a jó szót, frenetikusan - talán ez megfelel, de tudnám még fokozni!
Tehát amint meglesz az új személyim, indulok, de biztos, hogy pár hónapnyi utazgatás-bolondozás-egyebek után érkezem haza és csinálom azt, amit szeretek azokkal, akiket szeretek.
Ezt megosztom Facebook-on!
