GO BAMAKO
Budapest-Bamako, 2008. január 12.
Egy kis csússzással jelentkezem, de azért itt vagyok. Még 7 óra, és végünk, akarom mondani: indulunk. Nem izgulok, ááá...
Folytatván az előző részt, úgy volt, hogy ma (péntek) reggel megyek ki Mikihez. Ez majdnem így is lett. A hajnali négy órás hazaérkezés nem igazán kedvez egy reggel 7 órai kelésnek, így ezt nem is volt erőm megtenni, 9 óra lett belőle. Korábbi számításaimmal ellentétben, miszerint kimegyek a buszért (Csepel-sziget) 20 perc, lerakom az egyik kocsit, majd a másikba be és vissza a városba, ismét 20 perc alatt, cseppet meghiúsult. Ugyanis hiába tűnt már úgy, hogy szinte semmi dolgunk nem maradt, azért még így is sikerült annyi időt újboli pakolással tölteni, hogy a negyvenperces körből egy több órás ottlét lett. Délután kettőre kerültem vissza Budapestre, miután bepakoltunk még vagy 200 kiló ruhát, Daciapostát és egyéb petite cadoux-t (ejtsd: pöti kádó=kis ajándékok). Ezután még megcsináltattam két pótnak szánt gumit, lemostam az Isut – hadd csillogjon az ünnepélyes induláson, és mentem volna még intézni pár apró pótalkatrészt meg biztosítást. De csak mentem volna, mert az autósboltban egyszerűen nem voltak készleten a legalapvetőbb üzemanyag- és levegőszűrők, mostanáig sem értem, a biztosítót pedig csak máshol sikerült elintézni, azt is csak Mikinek, mert nekem az orrom előtt csukták be az irodát (azért, mert péntek, már 15 órakor be kell zárniuk).
Még tegnap megkaptuk a frego.li stábjától azt a szép és igen értékes, különböző labdákból álló ajándékcsomagot, melyekkel az afrikai gyerekeket lepik majd meg rajtunk keresztül. Ott egy labda valóságos kincsnek számít, körülbelül úgy, mint nálunk 100-150 évvel ezelőtt, amikor még egyszerűen nem léteztek itt ilyenek, csak a házilag, rongyokból, mazdagokból összebarkácsolt valamik. Az ajándékok száma egyre csak gyűlik, ezzel fordított arányban fogy a hely is, de inkább annyi ruhával kevesebbet viszek magamnak, csak beférjenek!
Délutánra, ahogy azt terveztük, kivittük mindkét autónkat a Parlament elé, a Kossuth térre. Azt hiszem, elmondhatom, hogy az egyik legjobb helyet sikerült kifognunk. Legszélen, jól látható részen tartózkodnak a "vasak". Immár nem is olyan sokáig, de reggel 8-ig még megcsodálhatóak. Ott töltöttünk egy-két órát, természetesen újra csak pakoltunk. Én nem tudom, de ez a Teknős mindig jön valahonnan, és hoz egy újabb nagy adag cuccot, amit aztán alig győzünk bepakolni. Persze ezek egyike sem felesleges, főleg adományok és alkatrészek baj esetére, de lassan már tényleg kezdem elveszteni a bizalmamat abban, hogy beférünk. Reggel mindez biztosan kiderül. Ha mégis szűkösen lennénk, legfeljebb odaadogatunk pár tálca sört, valamiért ez ellen még soha nem léptek fel, mindig elfogadták.
Már tényleg csak néhány óra választ el a rajtig, addig viszont még pihenni is kellene, ez a hét elég sűrűre sikerült. Nem baj, majd alszom útközben, csak Huba meg ne tudja, ugyanis ő lesz az anyósülésen! Ha minden jó megy (márpedig miért ne?), legközelebbi bejelentkezésem már Velencéből lesz, remélem, az olaszországiból...
Ha gondoljátok, küldhettek nekünk INGYEN SMS-t a műholdas telefonjainkra, két számunk megtalálható a http://www.daciavalbamakoba.hu/ főoldalán! Biztos, hogy minden drukkolás és egyéb hasonló nagyon jól fog esni nekünk. Köszönetünket fejezzük ki mindekinek, aki biztat bennünket, azoknak meg főleg, akik szombat reggel ott lesznek, és elbúcsúztatnak minket a hosszú út előtt!
CsP, Bamako, meg útinapló, meg végkimerülés
DBT
Még tegnap megkaptuk a frego.li stábjától azt a szép és igen értékes, különböző labdákból álló ajándékcsomagot, melyekkel az afrikai gyerekeket lepik majd meg rajtunk keresztül. Ott egy labda valóságos kincsnek számít, körülbelül úgy, mint nálunk 100-150 évvel ezelőtt, amikor még egyszerűen nem léteztek itt ilyenek, csak a házilag, rongyokból, mazdagokból összebarkácsolt valamik. Az ajándékok száma egyre csak gyűlik, ezzel fordított arányban fogy a hely is, de inkább annyi ruhával kevesebbet viszek magamnak, csak beférjenek!
Délutánra, ahogy azt terveztük, kivittük mindkét autónkat a Parlament elé, a Kossuth térre. Azt hiszem, elmondhatom, hogy az egyik legjobb helyet sikerült kifognunk. Legszélen, jól látható részen tartózkodnak a "vasak". Immár nem is olyan sokáig, de reggel 8-ig még megcsodálhatóak. Ott töltöttünk egy-két órát, természetesen újra csak pakoltunk. Én nem tudom, de ez a Teknős mindig jön valahonnan, és hoz egy újabb nagy adag cuccot, amit aztán alig győzünk bepakolni. Persze ezek egyike sem felesleges, főleg adományok és alkatrészek baj esetére, de lassan már tényleg kezdem elveszteni a bizalmamat abban, hogy beférünk. Reggel mindez biztosan kiderül. Ha mégis szűkösen lennénk, legfeljebb odaadogatunk pár tálca sört, valamiért ez ellen még soha nem léptek fel, mindig elfogadták.
Már tényleg csak néhány óra választ el a rajtig, addig viszont még pihenni is kellene, ez a hét elég sűrűre sikerült. Nem baj, majd alszom útközben, csak Huba meg ne tudja, ugyanis ő lesz az anyósülésen! Ha minden jó megy (márpedig miért ne?), legközelebbi bejelentkezésem már Velencéből lesz, remélem, az olaszországiból...
Ha gondoljátok, küldhettek nekünk INGYEN SMS-t a műholdas telefonjainkra, két számunk megtalálható a http://www.daciavalbamakoba.hu/ főoldalán! Biztos, hogy minden drukkolás és egyéb hasonló nagyon jól fog esni nekünk. Köszönetünket fejezzük ki mindekinek, aki biztat bennünket, azoknak meg főleg, akik szombat reggel ott lesznek, és elbúcsúztatnak minket a hosszú út előtt!
CsP, Bamako, meg útinapló, meg végkimerülés
DBT
Ezt megosztom Facebook-on!
