Kész a nagy mű
Budapest-Bamako, 2008. január 10.
Csütörtök estére elkészültünk mindkét autóval, az Isu - ahogy becézgetni szoktuk hálás igás lovunkat, a kisbuszt - megkapta az előző írásban ecsetelt légszűrő kivezetését.
Most már nem nyúlúnk semmihez, "csak" a bepakolás maradt hátra. Persze azért nem mentek egyik pillanatról a másikra az utolsó simítások sem. Olyannyira, hogy hajnali négyre kerültünk csak haza. Ehhez picit hozzájárult az is, hogy még az utolsó előtti nap is hoztak jópár induló autót, melyet fel kellett fóliáznia Mikinek. Köztük olyat is, mint például a verseny hivatalos szervízautója, vagy inkább kamionja: a terepes IFA. Volt szerencsém kívülről-belülről megcsodálni ezt a hihetetlen szerkezetet, mivel ugyanabban a műhelyben kerültek rá a matricák, ahol én a Isut bütyköltem. Nem tudok mást mondani: BRUTÁLIS. Képzeljetek el egy IFA-t, ez még nem nagy szám, aztán vegyétek hozzá azt, hogy az utolsó csavarjáig szétszedik, és új/felújított alkatrészekből újra összerakják, és megfejelik még olyan apróságokkal, mint 2000 (!) literes üzemanyagtartály, turbó, xenon reflektorok. A platón található, kompletten berendezett élettérről már nem is beszélek (ágyak, konyha, zuhanyzó és minden, ami kell a háromfős személyzet részére).
Az utolsó szervizelés ideje alatt felkerült még egy tetőboksz, valamint folytattuk a kisbusz megrakodását. Kissé talán túlzásba is sikerült vinnünk, ugyanis a futóműnél lévő bakok már majdnem felülnek. Magyarul nagyon megterheltük. Nem is értem, miért, talán a 120 liter sör (persze alkoholmentes, nagyrészt) vagy a 60 liter energiaital miatt? Á, nem hiszem... Fontossági sorrendben hátra és alulra bepakoltuk az egészségügyi felszerelésünket, előre pedig a söröket, mert hát ugye ha baj van, akkor legalább könnyen elérjük azokat. Nagyon remélem, hogy a túratársak kitesznek magukért, és elpusztítják ezt a készletet, mire leérünk Afrikáig. Mert bizony az ottani rosszabb utakra már nem merném rávinni a kis Isut ilyen súllyal. Európán, az autópályákon még csak végigjutunk gond nélkül, de aztán nagyon nem bánnám, ha azzal a 200 kilóval megkönnyebülne az autó, amelyet az üditő és bóditó italok tesznek ki.
Szóval hajnali négy, és nekem reggel hétre ismét Mikinél kellene lennem, hogy immár a saját autómat elhelyezzem nála, és elhozzam tőle az kisbuszt, hogy délután már kiállhassunk vele, meg közben a Daciával is a Kossuth térre, a szombat reggeli startra. Jó éjt nekem.
CsP, Bamako útinapló, oáááááá (ásít), szemlecsuk.
Daciával Bamakoba Team
Az utolsó szervizelés ideje alatt felkerült még egy tetőboksz, valamint folytattuk a kisbusz megrakodását. Kissé talán túlzásba is sikerült vinnünk, ugyanis a futóműnél lévő bakok már majdnem felülnek. Magyarul nagyon megterheltük. Nem is értem, miért, talán a 120 liter sör (persze alkoholmentes, nagyrészt) vagy a 60 liter energiaital miatt? Á, nem hiszem... Fontossági sorrendben hátra és alulra bepakoltuk az egészségügyi felszerelésünket, előre pedig a söröket, mert hát ugye ha baj van, akkor legalább könnyen elérjük azokat. Nagyon remélem, hogy a túratársak kitesznek magukért, és elpusztítják ezt a készletet, mire leérünk Afrikáig. Mert bizony az ottani rosszabb utakra már nem merném rávinni a kis Isut ilyen súllyal. Európán, az autópályákon még csak végigjutunk gond nélkül, de aztán nagyon nem bánnám, ha azzal a 200 kilóval megkönnyebülne az autó, amelyet az üditő és bóditó italok tesznek ki.
Szóval hajnali négy, és nekem reggel hétre ismét Mikinél kellene lennem, hogy immár a saját autómat elhelyezzem nála, és elhozzam tőle az kisbuszt, hogy délután már kiállhassunk vele, meg közben a Daciával is a Kossuth térre, a szombat reggeli startra. Jó éjt nekem.
CsP, Bamako útinapló, oáááááá (ásít), szemlecsuk.
Daciával Bamakoba Team
Ezt megosztom Facebook-on!
