4 nap, 13 óra

Budapest-Bamako, 2008. január 7.

... ennyi van hátra. Legalábbis számunkra, azok számára az elszánt - nem sértődünk meg, ha vakmerőnek, netalán őrültnek titulálnak inkább - emberek számára, akik úgy döntöttek, hogy 2008. január 12-én szombaton, annak is a fagyos reggelén nekivágnak egy nagy útnak.
Ebben az érdekesen alakuló télben autóba, motorra, buszba ülve felkeressük a világ melegebb éghajlatát: Afrikát! Ahogy a dal mondja "...szóba se jöhet Skandinávia, Csak a jó meleg Afrika... Aha-ha". Talán ezt a két sort szem előtt tartva dönt úgy évről évre egyre több ember, hogy "januárjának idusán" részt vegyen a – most már nevezzük nevén – Budapest-Bamako Ralin. Egy ralin, amelyet legtöbbször fapados Dakarnak emlegetnek, abból kiindulva, hogy ez a futam is hasonló távon (8750 km) és helyeken (Nyugat-Afrika) megy keresztül, viszont ez nem a minél előbbi célba érkezésről – ebből fakadóan a száguldásról, eurómilliókat költő autógyárakról és profizmusról szól. Itt a hangsúlyt arra helyezik, hogy minél több ember minél jobban érezze magát, miközben harcol az elemekkel egy nem mindennapi helyen, és ha ez még nem lenne elég: több millió forint értékű adománnyal segítse is a világ 5. és 6. legszegényebb országát, hogy ettől, ha lehet, kicsit jobbá tegye az ott élő, szegény sorsú emberek életét.

Igen, immár én is elmondhatom: rajthoz állok ezen a versenyen, részesévé válok egy életre szóló élménynek, ugyanakkor amennyire csak lehet, segítek az afrikai embereknek. Közel négy hónapja döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam, és bár a külön nevezésről lecsúsztam, azért szerencsére lehetőségem nyílt arra, hogy egy csapat tagja legyek, és így jussak el Budapestről Mali fővárosába, Bamakóba. Csapatom egy 1982-es Daciával indul verseny kategóriában. Jómagam egy kisbusszal kísérem ezt az autót, mert nem igazán lett volna jó, ha a versenyre szánt és eszerint is megépített Daciát terheljük a holmijaink és ajándékaink nem csekély súlyával, mennyiségével.

Ahogy kezdtem: 4 nap és 13 óra van hátra, mikor ezeket a sorokat írom. Mi már csak eszerint az időszámítás szerint élünk. Tegnap mikor éjfélkor hazakerültem a 14 órányi szerelést követően, bizony el kellett gondolkodnom, hogy milyen nap is van. Ezt ugyanis nem tudtam kapásból, azt viszont igen, hogy még 5 nap és 9 óra van hátra, mert ezt láttam a rali honlapján lévő számlálón (http://budapestbamako.org), és jelenleg csak ez számít. Az egykor még oly bőnek tűnő időnk, mely az indulásig hátra volt, mostanra vészesen közelre került. Bár már mindkét autónk rajtra készen áll, szinte lehetetlennek látom, hogy mindazt bele tudjam zsúfolni még ebbe az időbe, ami a következő három hétben szükséges lesz. Egy hete már nem igazán tudok aludni. Ez köszönhető egyfelől annak, hogy az autókat éjt nappallá téve szerelgettük, hogy minél gondtalanabbul utazhassunk, másfelől pedig annak, hogy ha véletlenül az ágyba is kerülnék, nem tudok aludni a fejemben cikázó gondolatoktól, "mi kell még?", "mit felejtettem el?", "mi az, amit nagyon nem kéne elfelejtenem?" stb. Mindegy, ha nem is sikerül elintézni minden, még a sorára váró dolgot, akkor is ott leszünk szombat reggel 7-kor, és elindulunk! Ha nincs valami, majd lesz, ha kimaradt, majd pótoljuk mással... "úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy!". Most is csak az jár az eszemben, hogy miket kell még megtennem. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: repülőjegy, a maradék két oltás beszerzése (melyek így már 10-re bővülnek) és hozzá a malária elleni gyógyszer, a járműveinkhez még mindig kell egy-két apróság, amelyeket szerencsére beépíteni már nem kell, csak beszerezni, hogy adott helyzetben velünk legyen és cserélhessük; biztosítások, médiaszereplések – rádió, újság, és persze médiatámogatónk, a Fregoli; a 8750 km megtétele előtt még minimum 1000 km utazás, hogy minden felszerelésünket összeszedjük az ország végeiből (Nyíregyháza, Szeged, Szombathely – csupa szomszédvárosok...); enni-innivaló beszerzése, valamint ezek és a ruhák bepakolása, ja, és majdnem elfelejtettem, hogy addig is napi 8 órában azért illene a munkahelyemen is lenni.

Az indulásig még megpróbálok írni ide, nektek. Igyekszem olyan dolgokról, melyek nem általánosak vagy könnyen megszerezhetőek például a honlapunkról, a http://www.daciavalbamakoba.hu-ról, kulisszatitkokat; az elkövetkezendő közel egy hónapban pedig itt olvashattok folyamatosan híreket erről a kis csapatról, melynek tagjai egy nem mindennapi vállalkozásra adták a fejüket: Daciával Bamakóba. A Fregoliról szerezhettek rólunk – reményeink szerint minél érdekesebb – információkat minden nap, a Budapest-Bamako Rali 16 napja alatt.

Most mennem kell, mert kaptunk lehetőséget arra, hogy csütörtökig még kiállíthatjuk a felspécizett Daciánkat a Savoya Park bevásárlóközpontban, és így oda kellene juttatni az autót minél hamarabb. Ami pedig még fontosabb érv soraim zárására, hogy most már 4 nap és csak 12 óra van hátra, aztán GO BAMAKO!!

Császár Péter – még úttalan – útinaplója
Daciával Bamakoba Team


Mit szólsz hozzá?

Tíz évvel később
Hamis nosztalgiák verme
Fregoli főoldal