"A hülyeség, ha nem is xilofonozik, foszforeszkál!" – mondta Sándor György, a csütörtök amúgy is hagyományosan a Rádiókabaré napja (volt), legyen hát a pillanatnyi elmehunyásoké a főszerep. Még akkor is így lenne, ha hajnalban nem gyújtotta volna fel önmagát és sátrát két vállalkozó szellemű fesztiválozó (Sámán után szabadon, bár ő szabad akaratából és kevésbé önveszélyesen csinálta még 2005-ben), töményen kaptuk az arcunkba az anyagot, melynek feldolgozása inkább a képeken keresztül tűnik lehetségesnek. Sötétben is jól látszik.
Helló Gagarin! Nézek fel a csillagos égre, rocker vagyok, tudtad-e? Amúgy nem vagyok jól, csak a maszkom él, ritmust tart, nem szétes. Na jó, üljünk le a civilrészlegnél, akad Védegylet, Ubuntu, a pipatömés lemaradt, lehet-e más a világ? Az idén Pocolóról Kalamolóra átnevezett csendesőrült-pihenőben délután közönségtalálozó, stricik és kurvák, nem messze onnan az esti órákban korbács és kenyér, megfeledkezhetünk-e magunkról egy kis időre?
A legjobban a skásoknak megy, a PASO megtölti a színpad előtti összes szabad teret lelkesen táncolókkal, eddig hangulatra a legjobb, le a fehér, avagy fekete-fehér kockás kalappal, tényleg. Előtte még bőven kijutott másból, gumipop Dorinával, Vad Fruttik mint petőfialternatív, ebbe csúszik bele a Quimby is, de előttük még nagyszínpadon Deák Bill Gyula, teli élettel és szeretettel, sokat ad, visszakapja, nemcsak a születésnaposnak kijáró tisztelet ez. Adjuk meg a Junkiesnak, Ganxsta Zoliéknak és főleg-főleg az Ossiannak is, ami jár, más lenne, más lett volna nélkülük. Belemerül, körbenéz, lent marad, még mindig, még mindig, évek telnek el, blutty, levegő újra. Vegyünk. Közben higgadtan, megfontoltan értékeljük helyzetünket!
Angliából Phil Hartnoll teszteli a nem éppen partiállat, de igyekvő közönséget, laptopsound, laikus fülnek a jobbik fajtából. Nyugovóra térés előtt Gusztáv-rajzfilmek, semmi sem, vagy nem úgy, menekül, ki merre, álomba esetleg, mielőtt megvirrad. Újabb nap a bizonyításra, megy ez okosabban is itt, a szanatóriumon kívül.
Fotó: Goór Gábor
Helló Gagarin! Nézek fel a csillagos égre, rocker vagyok, tudtad-e? Amúgy nem vagyok jól, csak a maszkom él, ritmust tart, nem szétes. Na jó, üljünk le a civilrészlegnél, akad Védegylet, Ubuntu, a pipatömés lemaradt, lehet-e más a világ? Az idén Pocolóról Kalamolóra átnevezett csendesőrült-pihenőben délután közönségtalálozó, stricik és kurvák, nem messze onnan az esti órákban korbács és kenyér, megfeledkezhetünk-e magunkról egy kis időre?
A legjobban a skásoknak megy, a PASO megtölti a színpad előtti összes szabad teret lelkesen táncolókkal, eddig hangulatra a legjobb, le a fehér, avagy fekete-fehér kockás kalappal, tényleg. Előtte még bőven kijutott másból, gumipop Dorinával, Vad Fruttik mint petőfialternatív, ebbe csúszik bele a Quimby is, de előttük még nagyszínpadon Deák Bill Gyula, teli élettel és szeretettel, sokat ad, visszakapja, nemcsak a születésnaposnak kijáró tisztelet ez. Adjuk meg a Junkiesnak, Ganxsta Zoliéknak és főleg-főleg az Ossiannak is, ami jár, más lenne, más lett volna nélkülük. Belemerül, körbenéz, lent marad, még mindig, még mindig, évek telnek el, blutty, levegő újra. Vegyünk. Közben higgadtan, megfontoltan értékeljük helyzetünket!
Angliából Phil Hartnoll teszteli a nem éppen partiállat, de igyekvő közönséget, laptopsound, laikus fülnek a jobbik fajtából. Nyugovóra térés előtt Gusztáv-rajzfilmek, semmi sem, vagy nem úgy, menekül, ki merre, álomba esetleg, mielőtt megvirrad. Újabb nap a bizonyításra, megy ez okosabban is itt, a szanatóriumon kívül.
Fotó: Goór Gábor
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
