Ha már a fesztivál egyik beszédes kedvű látogatója a mínusz harmadik nap viszontagságairól mesélt érkezésünkkor, úgy illik, hogy mi is felvázoljuk az előzményeket. Bár tulajdonképpen nem is lényeges, hogy a Tokajba vonatozás előtti este a prágai Agarthában, a pesti Gödörben vagy a barcelonai Harlemben éri az embert – úgy alakult, hogy egy Sajnosbatár-koncerttel hangolódtunk erre a négy napos másnap-maratonra. Illetve még valamivel, nem szabad kihagyni a szórásból a másfél héttel korábban megrendezett Csóstockot, amit a tavalyi sikeres debütálás után másodszor hoztak össze a nagykanizsai Csónakázó-tó partján. Nem Tisza, de szépségben felveszi a versenyt, amit a háromnapos rendezvényen fellépett, nem helyi bandák is kiemeltek. Egy kisebb sátor, színpaddal, lelkes helyi erőkkel, szombat este a főszervező meghatottan konferálja fel az egész hét főattrakcióját, színpadon a Mystery Gang.
A tengely másik végén mondjuk Roskilde, és akkor ezen most helyezzük el Hegyalját. Megyefoci, igen, és érdemes figyelni, és írni róla úgy, ahogy Bari, Dzsí és a többiek ott az oldalon (tessék megnézni!), mert látványos és szép játék van, zseniális cselek, 30 méteres bombagólok – máskor meg egy keresztpassznál öt méterre pattan a labda, a védő luftot rúg, a csatár mellélövi a ziccert, a hegy lábánál Dvéri Zsolt szelleme kísért. Édes örömök, némi bosszankodás, ismerős arcok az ismerős pályán. És tényleg, nulladik nekifutásra a már sokszor meghallgatott, jól ismert lemezek kerülek elő, Rómeó Vérzik, Besh O Drom, Pokolgép, dübörög a lábunktól a föld, dübörög a hangunktól a, khm, sátor, beszélnek a képek.
Újdonság nélkül persze nem lenne az igazi, Vágtázó Csodaszarvas van, Grandpierre Attila és népi zenekara, azaz népzenei kara. Bár az ország legszínpadképesebb csillagásza nincs az 50 legnagyobb magyar listáján, azért egy ott megállapított tény megáll rá: "Nehéz nem észrevenni, hogy listánk szereplői közül szinte mindenki, aki fiatalon menő volt és le is tett valamit az asztalra, annak öregkorára így vagy úgy, de csúszni kezdett a kuplungja." Mert ez nem VHK, nem az, amibe az akkor még jó fej és alkoholista Para-Kovács beleszeretett, nem szent őrület, a felidézésére, illetve ha úgyis sámánosat játszunk, megidézésére lehet talán alkalmas.
Megidézünk valami régit, múltat, évfordulót ünneplünk. Pokolgép 25, Deák Bill 60, tényleg csak Bugyimir Klityko fokozhatná ezt a Harminc felé járok érzelmes eldalolásával. És mi van a frissekkel, az újakkal, lesz olyan is? Meglátjuk, holnap.
Fotók: Goór Gábor
A tengely másik végén mondjuk Roskilde, és akkor ezen most helyezzük el Hegyalját. Megyefoci, igen, és érdemes figyelni, és írni róla úgy, ahogy Bari, Dzsí és a többiek ott az oldalon (tessék megnézni!), mert látványos és szép játék van, zseniális cselek, 30 méteres bombagólok – máskor meg egy keresztpassznál öt méterre pattan a labda, a védő luftot rúg, a csatár mellélövi a ziccert, a hegy lábánál Dvéri Zsolt szelleme kísért. Édes örömök, némi bosszankodás, ismerős arcok az ismerős pályán. És tényleg, nulladik nekifutásra a már sokszor meghallgatott, jól ismert lemezek kerülek elő, Rómeó Vérzik, Besh O Drom, Pokolgép, dübörög a lábunktól a föld, dübörög a hangunktól a, khm, sátor, beszélnek a képek.
Újdonság nélkül persze nem lenne az igazi, Vágtázó Csodaszarvas van, Grandpierre Attila és népi zenekara, azaz népzenei kara. Bár az ország legszínpadképesebb csillagásza nincs az 50 legnagyobb magyar listáján, azért egy ott megállapított tény megáll rá: "Nehéz nem észrevenni, hogy listánk szereplői közül szinte mindenki, aki fiatalon menő volt és le is tett valamit az asztalra, annak öregkorára így vagy úgy, de csúszni kezdett a kuplungja." Mert ez nem VHK, nem az, amibe az akkor még jó fej és alkoholista Para-Kovács beleszeretett, nem szent őrület, a felidézésére, illetve ha úgyis sámánosat játszunk, megidézésére lehet talán alkalmas.
Megidézünk valami régit, múltat, évfordulót ünneplünk. Pokolgép 25, Deák Bill 60, tényleg csak Bugyimir Klityko fokozhatná ezt a Harminc felé járok érzelmes eldalolásával. És mi van a frissekkel, az újakkal, lesz olyan is? Meglátjuk, holnap.
Fotók: Goór Gábor
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
