Nincsen hibád, nincsen nagy
Isten visszaadta, amit tavaly elvett – gondolhattam volna, ha vallásos lennék, mikor végre beléptem a Tisza Kemping területére, hogy részt vegyek a nyár egyik legígéretesebb banzáján. Így elöljáróban annyit elmondhatok, a négy plusz két napos eseménysorozat nem keltett csalódást, több valóban színvonalas produkciót is végigélvezhettem a Tokajban eltöltött idő alatt. A rendezvényhez fűződő gondolataimat a pártatlanság végett színpadonkénti ábécésorrendben tárom elétek, bár szubjektív véleményekből nem lesz hiány!
Ahol leöntöttek sörrel (Café színpad)
Itt értek az első kellemes élmények, tekintve, hogy szerda este a Besh’O’Drom káprázatos előadásával kezdődött el igazán a fesztivál. Őket a füvész-kertész Ladánybene 27 enyhén álmosító produkciójának esélye sem volt felülmúlni – bár lehet, hogy bennem volt a hiba, tán nem ártott volna egy éjszaka erejéig beszállni a zöldművesek népes táborába. A pénteki Neo koncertre a vele párhuzamosan zajló Junkies-buli okán nem jutottam el (figyelem, sorrend…), így a Café második legjobb alakítása címet Hajós András és népi zenekara kapja. Az Emil.Rulez! hozta a formáját, már a kezdéssel jobb kedvre derítette a sátorban helyet foglalókat: az éppen akkor eleredő eső arra késztette a zenészeket, hogy az Esődal-t adják elő, melynek fő motívuma Hajós alakja, amint a mikrofonba ordítja: "Eső, a k**** anyád!!".
Ez a karma hatalma (India színpad)
Mivel a gouranga rock hallatán nem gyúl fény a lelkemben, a krisnások körzetébe csak két alkalommal merészkedtem: a valami módon ide "száműzött" Cool Head Clan illetve HétköznaPI CSAlódások zenéjére voltam kíváncsi. Terjedelmi korlátaim mindössze annyit engedélyeznek, hogy közöljem, nagyon élveztem a produkciójukat, utóbbi együttes azért is érdekelt különösen, mert tavaly egy társadalomtudományi tárgyból képes voltam róluk írni a beadandó esszémet… (egyébként ötöst kaptam rá!)
Gyere le velem a mélybe! (Jim Beam színpad)
Ez a sátor a csodás Hobo Blues Band, Zorall, és Junkies koncerteken kívül arról is nevezetes marad, hogy itt rendezték a legmókásabb vetélkedőket olyan apropókkal, mint például Ki néz ki sz*rabbul?, vagy Ki énekel sz*rabbul? – a részvételt a játékvezető alkoholtartalmú üdítőkkel honorálta. Sajnos a péntek esti Hustler Party (DJ Juniorral) rontotta picit az összképet – a két félmeztelen lány szánalmas sapka- és reklámtoll-osztogatása valahogy nem illett bele a fesztivál profiljába.
Töröld meg a szájad! (Pepsi színpad)
A kólagyártó által szponzorált koncerteken az idiotizmus alsóbb bugyraiban élő és viruló bandák vitték a prímet. Kezdetnek ott volt mindjárt a Fürgerókalábak, olyan örökzöldekkel, mint a Szőröslábú lány, a GY.Ú.R.Ó.K. és a Cseresznyepaprika. Az igazi audiovizuális katarzist azonban a Nefogazz! jelentette számomra, Neszójjábe, Mi a f***t nézel illetve Megtaposlak megalázlak című számaik mindenkiből kihozták a rosszabbik énjét. A biztosan sokatoknak ismerős programozó kolléga, Falu például kiltben jelent meg, de azért a zenekar tagjait sem kellett félteni: hálósapka, hawaii ing, pizsamanadrág, a látvány érzékeltetéséhez ezer szó is kevés lenne.
Hazakísérlek, hogy ne féljél (Viva színpad)
Utoljára maradt a zenetévé által színpadra csábított együttesek méltatása avagy elmarasztalása, mindkettőre van okom, el is mesélem, miért. A komoly múltra visszatekintő Eleven Hold, a hamarosan új albummal jelentkező Belga, a mindig ütős Tankcsapda és az eső által kissé megtépázott Boban Markovic Orkestar kellemes szórakozást jelentett, azonban a magyar Backstreet Boys-szá vedlett Hooliganstől és az Asian Dub Foundation néven futó gyengus zenebohócoktól a nyári hőségben is ki tudott rázni a hideg.
Ki van ez találva!
Természetesen a koncerteken kívül is számos szórakozási lehetőséget nyújtott a majd’ egyhetes fesztivál, volt vízifoci, tréfás vetélkedők, beszélgetések, sőt, még krisna-hívővé is válhatott, akinek ahhoz volt kedve. Nagy tetszést aratott például a Blikk egyik mókás játéka: négy, fejre mért tiszta találatig tartó párnacsatában mérhették össze erejüket a vállalkozó szellemű fiúk és lányok. A játék érdekessége abban rejlett (azon kívül, hogy józan ember nyílván nem vállalkozott rá – de ott volt például egy Sámán nevű lány, aki onnan kapta a nevét, hogy két éve arra hivatkozva, hogy fázik, felgyújtotta a saját sátrát), hogy két, zsinórban megnyert "összecsapás" jutalma egy pár nagyon divatos kesztyű volt. Jól is jön az július közepén…
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Isten visszaadta, amit tavaly elvett – gondolhattam volna, ha vallásos lennék, mikor végre beléptem a Tisza Kemping területére, hogy részt vegyek a nyár egyik legígéretesebb banzáján. Így elöljáróban annyit elmondhatok, a négy plusz két napos eseménysorozat nem keltett csalódást, több valóban színvonalas produkciót is végigélvezhettem a Tokajban eltöltött idő alatt. A rendezvényhez fűződő gondolataimat a pártatlanság végett színpadonkénti ábécésorrendben tárom elétek, bár szubjektív véleményekből nem lesz hiány!
Ahol leöntöttek sörrel (Café színpad)
Itt értek az első kellemes élmények, tekintve, hogy szerda este a Besh’O’Drom káprázatos előadásával kezdődött el igazán a fesztivál. Őket a füvész-kertész Ladánybene 27 enyhén álmosító produkciójának esélye sem volt felülmúlni – bár lehet, hogy bennem volt a hiba, tán nem ártott volna egy éjszaka erejéig beszállni a zöldművesek népes táborába. A pénteki Neo koncertre a vele párhuzamosan zajló Junkies-buli okán nem jutottam el (figyelem, sorrend…), így a Café második legjobb alakítása címet Hajós András és népi zenekara kapja. Az Emil.Rulez! hozta a formáját, már a kezdéssel jobb kedvre derítette a sátorban helyet foglalókat: az éppen akkor eleredő eső arra késztette a zenészeket, hogy az Esődal-t adják elő, melynek fő motívuma Hajós alakja, amint a mikrofonba ordítja: "Eső, a k**** anyád!!".
Ez a karma hatalma (India színpad)
Mivel a gouranga rock hallatán nem gyúl fény a lelkemben, a krisnások körzetébe csak két alkalommal merészkedtem: a valami módon ide "száműzött" Cool Head Clan illetve HétköznaPI CSAlódások zenéjére voltam kíváncsi. Terjedelmi korlátaim mindössze annyit engedélyeznek, hogy közöljem, nagyon élveztem a produkciójukat, utóbbi együttes azért is érdekelt különösen, mert tavaly egy társadalomtudományi tárgyból képes voltam róluk írni a beadandó esszémet… (egyébként ötöst kaptam rá!)
Gyere le velem a mélybe! (Jim Beam színpad)
Ez a sátor a csodás Hobo Blues Band, Zorall, és Junkies koncerteken kívül arról is nevezetes marad, hogy itt rendezték a legmókásabb vetélkedőket olyan apropókkal, mint például Ki néz ki sz*rabbul?, vagy Ki énekel sz*rabbul? – a részvételt a játékvezető alkoholtartalmú üdítőkkel honorálta. Sajnos a péntek esti Hustler Party (DJ Juniorral) rontotta picit az összképet – a két félmeztelen lány szánalmas sapka- és reklámtoll-osztogatása valahogy nem illett bele a fesztivál profiljába.
Töröld meg a szájad! (Pepsi színpad)
A kólagyártó által szponzorált koncerteken az idiotizmus alsóbb bugyraiban élő és viruló bandák vitték a prímet. Kezdetnek ott volt mindjárt a Fürgerókalábak, olyan örökzöldekkel, mint a Szőröslábú lány, a GY.Ú.R.Ó.K. és a Cseresznyepaprika. Az igazi audiovizuális katarzist azonban a Nefogazz! jelentette számomra, Neszójjábe, Mi a f***t nézel illetve Megtaposlak megalázlak című számaik mindenkiből kihozták a rosszabbik énjét. A biztosan sokatoknak ismerős programozó kolléga, Falu például kiltben jelent meg, de azért a zenekar tagjait sem kellett félteni: hálósapka, hawaii ing, pizsamanadrág, a látvány érzékeltetéséhez ezer szó is kevés lenne.
Hazakísérlek, hogy ne féljél (Viva színpad)
Utoljára maradt a zenetévé által színpadra csábított együttesek méltatása avagy elmarasztalása, mindkettőre van okom, el is mesélem, miért. A komoly múltra visszatekintő Eleven Hold, a hamarosan új albummal jelentkező Belga, a mindig ütős Tankcsapda és az eső által kissé megtépázott Boban Markovic Orkestar kellemes szórakozást jelentett, azonban a magyar Backstreet Boys-szá vedlett Hooliganstől és az Asian Dub Foundation néven futó gyengus zenebohócoktól a nyári hőségben is ki tudott rázni a hideg.
Ki van ez találva!
Természetesen a koncerteken kívül is számos szórakozási lehetőséget nyújtott a majd’ egyhetes fesztivál, volt vízifoci, tréfás vetélkedők, beszélgetések, sőt, még krisna-hívővé is válhatott, akinek ahhoz volt kedve. Nagy tetszést aratott például a Blikk egyik mókás játéka: négy, fejre mért tiszta találatig tartó párnacsatában mérhették össze erejüket a vállalkozó szellemű fiúk és lányok. A játék érdekessége abban rejlett (azon kívül, hogy józan ember nyílván nem vállalkozott rá – de ott volt például egy Sámán nevű lány, aki onnan kapta a nevét, hogy két éve arra hivatkozva, hogy fázik, felgyújtotta a saját sátrát), hogy két, zsinórban megnyert "összecsapás" jutalma egy pár nagyon divatos kesztyű volt. Jól is jön az július közepén…
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 8. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
