Bizony, mint láttuk előre, a mostanság érzékelt kilengős szubtrópusi nyarunkból általában a hétvége csapadékkal jár. Nade hogy a drága OMSZ (Országos Meteorológia Szolgálat – vagy inkább OHI (Országos Hasraütő Intézet)) ennyire ne legyen azért a helyzet magaslatán piciny kis országunkban, az azért meglepő. Mondom mindezt, hogy aki nem hallotta: a Hegyalja Fesztivál a kiadott hivatalos közlemény értelmében 2 órára szüneteltette a produkciókat, miközben mindenkit a város italmérő helyiségeinek készletmegsemmisítésére irányuló hadművelettre sarkallt (gy. k.: kocsmatúra). Ezen időszakot 18-20 órára időzítették, miszerint az ítelidő bizony 19 óra környékén fog tarolni.
Amikor ezt meghallottam, éppen az Accuweathert nézegettem a neten, akik bő 2-3 órával későbbre írták az égi áldást. Mindezek után tuti ami fix, pár sörből még nem lett gond, így kitolattunk és korcsmáltunk egy kicsit. Persze mindenki kitalálhatja, se eső, se szél, se égből eső kovácsüllő nem sikeredett. Futás vissza a Fesztiválra, hogy lássuk, mi is a pálya. Nehezen összeszedett infókkal garázdálkodva láttuk, hogy a sátrasok (A38, DeWalt) helyzeti előnyben vannak, hiszen a főkapcsoló után hangolás és már mehet a játék címmel probálkoztak, míg a nyitott színpadok nekiálltak mindent a helyére tenni, hogy mielőbb indulhasson a zene. Persze volt, ahol azt mondták, hogy aki hatkor jött volna, az most fog jönni, volt ahol meg azt mondták, hogy aki kimaradt, így járt, ma már nem fog ugrálni a világot jelentő deszkákon.
Az időjárás-előjelzésre jópáran megindultak, felcuccolódtak és elhúztak, de én azt mondom: úgy kell nektek, mindjárt meglátjátok, miről is maradtatok le! Az élelmesek gyors sátorátköltöztetéssel (lásd alul a képen a technikát!) védettebb területre húzódtak.
Mi is a legjobb, ha az időjárás rontja a kedvünket? Hát egy kis humor, melyet a mai napon a Sóderből jól ismert Mr. Hadházi prezentált, akinek sikerült remekül lereagálnia két illuminált arcú fesztiválozó beszólásait úgy, hogy a végén a két úriemberen röhögött mindenki – beleértve önmagukat is.
Akik nem bírtak magukkal, azoknak most jött el igazán a napjuk: nem kellett sorbaállni a digitális bikánál, persze azért voltak egyesek, pontosabban kettesek, akik inkább párosan jó a lovaglás címmel együttesen vetették bele magukat az élvezetek habjaiba.
"Láthatod, kemény játék életünk / Könnyű préda nem leszünk", hallottuk az ütemes dobokat a DeWaltból, ahol a hét órára ígért Ossian húzta a hajalávalót. Paksi Endréék egy jelentős pihenő után pár éve áltak össze újra zenélni. Emlékszem, amikor először láttam újra őket, akkor Paksi művész úr fejére pillantva voltak fenntartásaim, de ez már a koncert közben elmúlt. Nem a haj teszi az ember, senem a pocak, az Ossiant azóta is bármikor hallva egy szó ugrik be: profizmus. Mindig úgy szólnak, ahogy kell, hibát szinte nem vétenek, mennek tovább a rock ’n roll rögös útján.
Velük párhuzamosan a Pepsin is megindult lassan az élet, a Vad Fruttik nevű fantáziazenekar pengetgette a háromnegyedeket és énekelte a már slágerré vált dalaikat, melyeket ciki lett volna nem ordítva énekelni.
A BandLand Nagyszínpadon is megindultak a színuszok, a N.O.H.A. kimaradása után a Barabás Lőrinc Eklektric lépett a színpadra, melynél a taposó előtti fotózásról sikerült elkésnünk, nem lévén mihez viszonyítani a dolgokat. Ám kevesen voltak a színpad előtt, így sikerült megörökíteni az Accuweather ígéretét: az énekesnőt majd levitte dobostul két áramszünet után a hirtelen érkező viharos erejű szél. Kár, pedig mindig is szerettem volna egy koncertjüket végighallgatni, de úgy tűnik, erre megint várnom kell egy kicsit.
A hirtelen szél hatására enyhefokú pánik tört ki a fiatal lányok körében, akik menekülőre vették a figurát, valami biztos pont után nézve. Építményként a fent már vázolt két sátor volt, így az A38ban és a DeWaltban heringtanfolyam indult, néha történt "ki bárki-be senki" vagy "mindenki menjen be – most meg mindenki jöjjön be" című színes-szagos szélesvásznú színdarab. Itt jegyzem meg, hogy az A38-ban ekkor a Moog nevű bottal ütendő csipetcsapat munkálkodott valami borzalmasan a hangulat javításával.
Persze ez nem zavarta a Hatesphere-t, akik a DeWaltban elkezdték a zúzást, hogy senki se hallja meg az ég zengését. Nem is zavart senkit sem, hogy hirtelen kint megindult a zuhi, mintha dézsából öntötték volna kifelé. A sátort nem vitte el a szél, az eső nem folyt bele, így mindenki magasról rottyantotta le, hogy mi történik odakint, amúgyis: nem vagyunk cukorból, hogy elolvadjunk! Az énekes akkora hörgést tolt le, hogy komolyan gondolkoztam azon, hogy valaki már menjen és segítsen neki, mert itt fullad meg az arc, ami nem kéne, főleg hogy nincs itt neki TB-je.
Gyors rohanás az A38-hoz, informálódás: a nagyszínpad beköltözik, és a nagynevű külföldi előadók itt fogják majd lenyomni a koncertjüket. Hurrá, így nem marad ki semmi nagyon fontos az életünkből! Persze a szervezők óvatosak: kontrollálják a bent tartózkodó emberek számát, nehogy massza alakulhasson ki hömpölygő emberekből, így bizony lehet, hogy jópáran lemaradtak egy-egy előadóról, akire kíváncsiak lettek volna.
Az első A38 Nagyszínpados fellépő a Basement Jaxx volt, akik jópár énekessel együtt érkezve egy olyan live show-t nyomtak le, hogy csak nézett mindenki. A helyenként elázott, kedvetlen tömeget pikkpakk felpörgették, a hangulat totálisan áthatott mindenkit és mindenki a mosolygósabbik arcával ropta a saját kis mozgáskultúráját.
Közben kifutva a Pepsire szembejött a 30Y. Bemutatni már nem szükséges a csapatot, élőben teljesen korrektül nyomták az anyagukat. Túl sokat nem tudtam ácsingózni, hiszem futás vissza, be kell jutni a hajóba!
Ott egy újabb érdekesség, a korábban kimaradt N.O.H.A. kezd bele eufórikus világképének felfestésébe. Nagyon kellemes, vokálközpontú zenéjükkel a Basement Jaxx hangulatát meglovagolva frankó kis bulit raktak össze, többször is visszatapsolta őket a Hegyalja Fesztivál közönsége. Nagy buli volt!
Sajnos amíg elrohantak a N.O.H.A.-n a percek, addig lemaradtam a minden bizonnyal kellemes PASO, Ignite, Copy Con koncertekről, de Adam Freelandet azért nem szabadott kihagyni. Az angol DJ beladott apait-anyait, kellemesen meggyötörte a már kissé fáradó tömeget. Panaszt nem hallotunk, mindenki szimplán jól érezte magát, de az is biztos, hogy sokaknak a délben kezdődő sátorbontás még ködös tekintettel zajlott le.
Amikor ezt meghallottam, éppen az Accuweathert nézegettem a neten, akik bő 2-3 órával későbbre írták az égi áldást. Mindezek után tuti ami fix, pár sörből még nem lett gond, így kitolattunk és korcsmáltunk egy kicsit. Persze mindenki kitalálhatja, se eső, se szél, se égből eső kovácsüllő nem sikeredett. Futás vissza a Fesztiválra, hogy lássuk, mi is a pálya. Nehezen összeszedett infókkal garázdálkodva láttuk, hogy a sátrasok (A38, DeWalt) helyzeti előnyben vannak, hiszen a főkapcsoló után hangolás és már mehet a játék címmel probálkoztak, míg a nyitott színpadok nekiálltak mindent a helyére tenni, hogy mielőbb indulhasson a zene. Persze volt, ahol azt mondták, hogy aki hatkor jött volna, az most fog jönni, volt ahol meg azt mondták, hogy aki kimaradt, így járt, ma már nem fog ugrálni a világot jelentő deszkákon.
Az időjárás-előjelzésre jópáran megindultak, felcuccolódtak és elhúztak, de én azt mondom: úgy kell nektek, mindjárt meglátjátok, miről is maradtatok le! Az élelmesek gyors sátorátköltöztetéssel (lásd alul a képen a technikát!) védettebb területre húzódtak.
Mi is a legjobb, ha az időjárás rontja a kedvünket? Hát egy kis humor, melyet a mai napon a Sóderből jól ismert Mr. Hadházi prezentált, akinek sikerült remekül lereagálnia két illuminált arcú fesztiválozó beszólásait úgy, hogy a végén a két úriemberen röhögött mindenki – beleértve önmagukat is.
Akik nem bírtak magukkal, azoknak most jött el igazán a napjuk: nem kellett sorbaállni a digitális bikánál, persze azért voltak egyesek, pontosabban kettesek, akik inkább párosan jó a lovaglás címmel együttesen vetették bele magukat az élvezetek habjaiba.
"Láthatod, kemény játék életünk / Könnyű préda nem leszünk", hallottuk az ütemes dobokat a DeWaltból, ahol a hét órára ígért Ossian húzta a hajalávalót. Paksi Endréék egy jelentős pihenő után pár éve áltak össze újra zenélni. Emlékszem, amikor először láttam újra őket, akkor Paksi művész úr fejére pillantva voltak fenntartásaim, de ez már a koncert közben elmúlt. Nem a haj teszi az ember, senem a pocak, az Ossiant azóta is bármikor hallva egy szó ugrik be: profizmus. Mindig úgy szólnak, ahogy kell, hibát szinte nem vétenek, mennek tovább a rock ’n roll rögös útján.
Velük párhuzamosan a Pepsin is megindult lassan az élet, a Vad Fruttik nevű fantáziazenekar pengetgette a háromnegyedeket és énekelte a már slágerré vált dalaikat, melyeket ciki lett volna nem ordítva énekelni.
A BandLand Nagyszínpadon is megindultak a színuszok, a N.O.H.A. kimaradása után a Barabás Lőrinc Eklektric lépett a színpadra, melynél a taposó előtti fotózásról sikerült elkésnünk, nem lévén mihez viszonyítani a dolgokat. Ám kevesen voltak a színpad előtt, így sikerült megörökíteni az Accuweather ígéretét: az énekesnőt majd levitte dobostul két áramszünet után a hirtelen érkező viharos erejű szél. Kár, pedig mindig is szerettem volna egy koncertjüket végighallgatni, de úgy tűnik, erre megint várnom kell egy kicsit.
A hirtelen szél hatására enyhefokú pánik tört ki a fiatal lányok körében, akik menekülőre vették a figurát, valami biztos pont után nézve. Építményként a fent már vázolt két sátor volt, így az A38ban és a DeWaltban heringtanfolyam indult, néha történt "ki bárki-be senki" vagy "mindenki menjen be – most meg mindenki jöjjön be" című színes-szagos szélesvásznú színdarab. Itt jegyzem meg, hogy az A38-ban ekkor a Moog nevű bottal ütendő csipetcsapat munkálkodott valami borzalmasan a hangulat javításával.
Persze ez nem zavarta a Hatesphere-t, akik a DeWaltban elkezdték a zúzást, hogy senki se hallja meg az ég zengését. Nem is zavart senkit sem, hogy hirtelen kint megindult a zuhi, mintha dézsából öntötték volna kifelé. A sátort nem vitte el a szél, az eső nem folyt bele, így mindenki magasról rottyantotta le, hogy mi történik odakint, amúgyis: nem vagyunk cukorból, hogy elolvadjunk! Az énekes akkora hörgést tolt le, hogy komolyan gondolkoztam azon, hogy valaki már menjen és segítsen neki, mert itt fullad meg az arc, ami nem kéne, főleg hogy nincs itt neki TB-je.
Gyors rohanás az A38-hoz, informálódás: a nagyszínpad beköltözik, és a nagynevű külföldi előadók itt fogják majd lenyomni a koncertjüket. Hurrá, így nem marad ki semmi nagyon fontos az életünkből! Persze a szervezők óvatosak: kontrollálják a bent tartózkodó emberek számát, nehogy massza alakulhasson ki hömpölygő emberekből, így bizony lehet, hogy jópáran lemaradtak egy-egy előadóról, akire kíváncsiak lettek volna.
Az első A38 Nagyszínpados fellépő a Basement Jaxx volt, akik jópár énekessel együtt érkezve egy olyan live show-t nyomtak le, hogy csak nézett mindenki. A helyenként elázott, kedvetlen tömeget pikkpakk felpörgették, a hangulat totálisan áthatott mindenkit és mindenki a mosolygósabbik arcával ropta a saját kis mozgáskultúráját.
Közben kifutva a Pepsire szembejött a 30Y. Bemutatni már nem szükséges a csapatot, élőben teljesen korrektül nyomták az anyagukat. Túl sokat nem tudtam ácsingózni, hiszem futás vissza, be kell jutni a hajóba!
Ott egy újabb érdekesség, a korábban kimaradt N.O.H.A. kezd bele eufórikus világképének felfestésébe. Nagyon kellemes, vokálközpontú zenéjükkel a Basement Jaxx hangulatát meglovagolva frankó kis bulit raktak össze, többször is visszatapsolta őket a Hegyalja Fesztivál közönsége. Nagy buli volt!
Sajnos amíg elrohantak a N.O.H.A.-n a percek, addig lemaradtam a minden bizonnyal kellemes PASO, Ignite, Copy Con koncertekről, de Adam Freelandet azért nem szabadott kihagyni. Az angol DJ beladott apait-anyait, kellemesen meggyötörte a már kissé fáradó tömeget. Panaszt nem hallotunk, mindenki szimplán jól érezte magát, de az is biztos, hogy sokaknak a délben kezdődő sátorbontás még ködös tekintettel zajlott le.
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
