Köszönjük, jól vagyunk. Megtörtént az első kocsibanalvós éjszaka is, mely remek eredménnyel zárult: no hőség, no zaj, csak kellemes pihi. Így máris tisztább fejjel és testtel kezdjük az esti csipogás-csápogás kettős játékát.
A Nagyszínpad hatórai ura a Kowalsky meg a Vega volt, a kellemes-dallamos rockzene ütemes láb-, kéz- és derékmunkára sarkallta a közönséget. Aki nem akar lemaradni sokmindenről, annak bizony gyors és jó döntéshozónak kell lennie, hiszen alig a kezdetre rá 20 percre az Artemovszki 38-ason Zagar hullámai kezdtek el csapdosni, mely során a már megszokott \"leng a deszka a lábad alatt\" effektus kíséretében hömpölygött a tömeg. Zságer Balázsék, akik idén a Depeche Mode előzenekaraként is hozták a formájukat, dallamdús másfél órát produkáltak néhány új, teljesen ismeretlen dallal együtt.
Futás-futás-futás, irány a Nagyszínpad, hiszen ki akarna lemaradni a Quimby koncertjéről? Hát persze, hogy heringhatás, kenőanyag nélkül! De nincs kecmec, nincs idő, így irány a kedves Borsodi Malátabárja, ahol Jamie Winchester és három hasonszőrűje tolja a színuszhullámokat az emberek felé. Mint tudjuk, a Jamie-Hrutka páros tavaly külön utakra indult, amiből Jamie maradt az eddig ismert vonalon, míg Hrutka eltűnt egyelőre, de ami késik, nem múlik, biztosan fogunk még róla hallani!
Igen, igen. Ami már hiányzott a mai napból, az máris kezdődik. A Dewalton a Testament nevű keményarcok csaptak éppen a húrokba. Gótikus beütés látható a csapat játékán és az énekes éppen úgy néz ki, mint aki most lépett ki az Elm utcából... A hangulat a nézőtéren fenomenális, repkedő hajak és emberek mindenütt, ég felé mutató ujjak és tenyerek szántanak bele a magas páratartalmú levegőbe.
Aki tavaly látta, az azért, aki nem, az pedig kiváncsiságból, de el kellett zarándokolnia a Pepsi színpadhoz, ahol a megújult MR2 egyik első üdvöskéje csillantja meg vonalait és hangjait. Péterfy Bori színészi mutatványaival teszi még emlékezetesebbé zenei produkcióját.
Jöjjön, aminek jönnie kell! A nap egyik húzóneve, Faithless áll a színpadra, ami valójában nem a megszokott együttes, sokkal inkább teljesen más, amit \"DJ set\"-nek aposztrofáltak. Persze ez a rajongóknak teljesen mindegy volt, bár mint rutinos Faithless hívő hiányoltam jópár tracket. Azt modnani se kell, hogy mekkora ováció és szívdobbanás fogadta azt a dalt, amivel legtöbben azonosítják az együttest, ami egy furcsa, de létező – van konkrétan ilyen ismerősöm – betegség neve, melynek lényege, hogy az illető nem igazán tud sokat aludni, azaz álmatlan. Insomnia.
Nem szép dolog, ha az ember elhagyja a metálsátort, hiszen egy rokonország híres csapata a következő fellépő, a Finntroll. Három gitáros, egy dobos és egy énekes alkotja a csapatot, akik hagyományaikat is beleszövik a dalaikba és ez ad egyfajta pikantériát a muzsikájuknak.
Nem fogom egy ideig elfelejteni, hogy mekkora tömeg, micsoda arcok és milyen hangulat volt tavaly a Kistehén koncertjén. Nagyon ment akkor a szekerük, bár idénre már belassultak: nincs új daluk igazán jelenleg a zenei világban, ez meg is csappantotta a közönségüket. Persze ettől függetlenül kellemes, jó kis koncert volt ez is, de azért \"2008 Hegyalja Kistehén Light\".
Irány a hajó, hiszen máris pörögnek a lemezek Roni Size kezei alatt, akit – és a közönséget is – MC Dynamite húz egyre feljebb. Jobbnál jobb zenéket kever egymásra, mindig tud még feljebb lépni és meglepetést okozni a jelenlévőknek. A hangulat jópárszor a tetőfokára hág, a közönség egy része szinte egy emberként pulzál az ütemre.
Súgásra futás vissza a DeWaltba, hiszen a magyar regéket és régkori műveket rockos dallamokra átíró Dalriada következik. Jó riffek, hiteles szövegek, kellemes küllemű hölgyénekes, de sajnos utóbbi koreográfiája nem túl hiteles, hiszen nem szokás derékra tett kézzel hajatpörgetni, továbbá rocktól nemkissé távoleső stílusú mozgásvilágot bedobni. De a Szondi két apródja nélkül nem lett volna teljes ez a nap.
Ki tudja, mi vezérelte a szervezőket, amikor a tavalyi fesztivál egy meglepetését, akik nagyon durván megtöltötték és megmozgatták a fesztivál közönségét, ennek a napnak a végére hagyták. Talán arra gondoltak, hogy a Kovbojok miatt mindenki ébrenmarad fél háromig? Végülis bejött, ismét nagy tömeget mozgattak meg szókimondóan lökött szövegeikkel és puritán egyszerűségű zenevilágukkal. Uff, nekem ismét bejött!
A Nagyszínpad hatórai ura a Kowalsky meg a Vega volt, a kellemes-dallamos rockzene ütemes láb-, kéz- és derékmunkára sarkallta a közönséget. Aki nem akar lemaradni sokmindenről, annak bizony gyors és jó döntéshozónak kell lennie, hiszen alig a kezdetre rá 20 percre az Artemovszki 38-ason Zagar hullámai kezdtek el csapdosni, mely során a már megszokott \"leng a deszka a lábad alatt\" effektus kíséretében hömpölygött a tömeg. Zságer Balázsék, akik idén a Depeche Mode előzenekaraként is hozták a formájukat, dallamdús másfél órát produkáltak néhány új, teljesen ismeretlen dallal együtt.
Futás-futás-futás, irány a Nagyszínpad, hiszen ki akarna lemaradni a Quimby koncertjéről? Hát persze, hogy heringhatás, kenőanyag nélkül! De nincs kecmec, nincs idő, így irány a kedves Borsodi Malátabárja, ahol Jamie Winchester és három hasonszőrűje tolja a színuszhullámokat az emberek felé. Mint tudjuk, a Jamie-Hrutka páros tavaly külön utakra indult, amiből Jamie maradt az eddig ismert vonalon, míg Hrutka eltűnt egyelőre, de ami késik, nem múlik, biztosan fogunk még róla hallani!
Igen, igen. Ami már hiányzott a mai napból, az máris kezdődik. A Dewalton a Testament nevű keményarcok csaptak éppen a húrokba. Gótikus beütés látható a csapat játékán és az énekes éppen úgy néz ki, mint aki most lépett ki az Elm utcából... A hangulat a nézőtéren fenomenális, repkedő hajak és emberek mindenütt, ég felé mutató ujjak és tenyerek szántanak bele a magas páratartalmú levegőbe.
Aki tavaly látta, az azért, aki nem, az pedig kiváncsiságból, de el kellett zarándokolnia a Pepsi színpadhoz, ahol a megújult MR2 egyik első üdvöskéje csillantja meg vonalait és hangjait. Péterfy Bori színészi mutatványaival teszi még emlékezetesebbé zenei produkcióját.
Jöjjön, aminek jönnie kell! A nap egyik húzóneve, Faithless áll a színpadra, ami valójában nem a megszokott együttes, sokkal inkább teljesen más, amit \"DJ set\"-nek aposztrofáltak. Persze ez a rajongóknak teljesen mindegy volt, bár mint rutinos Faithless hívő hiányoltam jópár tracket. Azt modnani se kell, hogy mekkora ováció és szívdobbanás fogadta azt a dalt, amivel legtöbben azonosítják az együttest, ami egy furcsa, de létező – van konkrétan ilyen ismerősöm – betegség neve, melynek lényege, hogy az illető nem igazán tud sokat aludni, azaz álmatlan. Insomnia.
Nem szép dolog, ha az ember elhagyja a metálsátort, hiszen egy rokonország híres csapata a következő fellépő, a Finntroll. Három gitáros, egy dobos és egy énekes alkotja a csapatot, akik hagyományaikat is beleszövik a dalaikba és ez ad egyfajta pikantériát a muzsikájuknak.
Nem fogom egy ideig elfelejteni, hogy mekkora tömeg, micsoda arcok és milyen hangulat volt tavaly a Kistehén koncertjén. Nagyon ment akkor a szekerük, bár idénre már belassultak: nincs új daluk igazán jelenleg a zenei világban, ez meg is csappantotta a közönségüket. Persze ettől függetlenül kellemes, jó kis koncert volt ez is, de azért \"2008 Hegyalja Kistehén Light\".
Irány a hajó, hiszen máris pörögnek a lemezek Roni Size kezei alatt, akit – és a közönséget is – MC Dynamite húz egyre feljebb. Jobbnál jobb zenéket kever egymásra, mindig tud még feljebb lépni és meglepetést okozni a jelenlévőknek. A hangulat jópárszor a tetőfokára hág, a közönség egy része szinte egy emberként pulzál az ütemre.
Súgásra futás vissza a DeWaltba, hiszen a magyar regéket és régkori műveket rockos dallamokra átíró Dalriada következik. Jó riffek, hiteles szövegek, kellemes küllemű hölgyénekes, de sajnos utóbbi koreográfiája nem túl hiteles, hiszen nem szokás derékra tett kézzel hajatpörgetni, továbbá rocktól nemkissé távoleső stílusú mozgásvilágot bedobni. De a Szondi két apródja nélkül nem lett volna teljes ez a nap.
Ki tudja, mi vezérelte a szervezőket, amikor a tavalyi fesztivál egy meglepetését, akik nagyon durván megtöltötték és megmozgatták a fesztivál közönségét, ennek a napnak a végére hagyták. Talán arra gondoltak, hogy a Kovbojok miatt mindenki ébrenmarad fél háromig? Végülis bejött, ismét nagy tömeget mozgattak meg szókimondóan lökött szövegeikkel és puritán egyszerűségű zenevilágukkal. Uff, nekem ismét bejött!
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
