Mint írtam is, bizony kipróbálásra tettük a tábori élet viszonttagságait...jópár tanút tudunk keresni ha bizonygatni kellene azt a kellemes érzést, amikor jópár sör után reggel hétkor arra ébredsz, hogy olyan érzésed van, mintha víz alatt lennél. Bizony, reggel hétkor a sátorban máris 600millió celsius fogható okon, így hát következő variációként ma este a gépesjárműben való alvás próbája fog következni – majd meglátjuk. Gondoltuk nagy bátran, ripszropsz egy zuhany után újult erővel támadjuk meg a fesztivál egyéb részeit. Bátorságunk egyből lelankadt meglátva a zuhi elött levő élőember-kígyót (lásd alul a képgalériát!), így inkább a közeli rokonság sorbanállás-mentes zuhanyzóját látogattuk meg...
Pláne, mert tegnap este elfelejtettem megemlíteni hogy Lukács@tankcsapda a magyar csapat győzelme alkalmából a címzetes mezben tolta végig a koncert egy részét, s bízunk mi is vele együtt abban, hogy a svéd csajok jobbak, mint a svéd focisták. (Nana, tesó, ne általánosítgassunk, az egy gyenge svéd csapat – Mk Max@Sverige)
A délutánt gyanútlanul az A38-ban kezdtük, ahol a Goualsch Exotica tényleg egzotikus zenei világát dobták fülbe a hangszórók: a különböző zenei stílusok finom harmóniákkal alakítottak különböző fusionokat.
Kaukázus... mostanában a mi istenünk egészen jól egyengeti a csapat életét, megy velük a szekér mondhatni. Ezért persze mindent meg is tesznek a fiúk: írják az új szövegeket, teszik alá ezt a kellemesen hallgatható zenei világot, teljesen unikumizálódnak: már az első riffekről könnyen beazonosítható dalok sorát vonultatják fel.
Ha nyár – szerelemmel és vízparttal – Tokaj, borvilág, mindenki megtalálhatja a maga számítását. Hiszen egyfajta szerelem a ZENE szeretete is, ez az ami összetartja a mai napig is az annó széthullott P-Mobilt, az újjáalakult formáció Mobilmánia néven osztja a már ismert régi nótákat emblematikus figuráival, mint Vikidál Gyula. A Dewalt rocksátorban tanulva a tegnapi nap trópusi szubklímájából sikerült két hatalmas ventillátort beinyorálni, így máris kellemesebbé vált a benttartózkodás (pirospont a szervezőknek!).
A nagyszínpad környékén ismét megnőtt a hosszúhajú-metálpólós-marconaarcos populáció aránya, hiszen a Depresszió, a magyar metál egy remek darabja csapott a húrokba. Meg kell ismételni: a nagyszínpad nagyon faján és nagy hangerővel szól ismét (riszpekt a hangembereknek!). A csapat elég jelentős rajongói maggal rendelkezik, akik meg is mutatták, ismerik a csapat repertoárját, hiszen teljes torokból üvöltettek akár kellett, akár nem.
Két rockkoncert után az ember elindul kicsit bóklászni, megnézni mi van még a nap alatt, így szembejön vele egy nagy tömeg, melynek ellenállva néhány lelkes fiatal népzenei rigmusokat tesz át kicsit vadabb ritmusokra. A Besh O Drom lendületes muzsikájára az A38 akár mint névadója kellemes ringatózásba kezd az utasaival. Pár lépéssel odébb a Pepsi Színpadon a Kiscsillag nyomja a kellemes populáris melódiavilágot, jónéhány kispálos pólós egyeddel tarkított közönség hömpölyög végig a téren.
Bill kapitány kissé kikérte magának, hogy milyen picike sátrat kapott, mondván: \"Legközelebb talán egy WCben lépjek fel?\". S kis valóságtartamot lehet is a dolognak tulajdonítani, hiszen a DeWalt sátor csuroscsurig megtelt, sőt, mint a jó üvegből, ki is folyt egy rendes adag ember. Persze Bill kapitány azért sérelmezte ezt, hiszen tavaly a nagyszínpadot uralta, bár kissé rossz időpontban, kora délután lépett fel. De ez nem zavarta az össznépi izzasztó honpolgárait, akik torkukszakadtából ordították a Kapitánnyal együtt, hogy \"Hosszúlábú asszony, Téged meg kell basznom ma méééééég\".
Gondolom mindenki elgondolkozott a nap mottóján: vajon mi a fene ez, ígyhát következzék a megoldás! Tegnap a Tankcsapda két gitárossal nyomult, de a mai nap húzóneve, a Machine Head három gitárral durván leszólta a tegnap esti hangerőt. Brutálisan szépen, tisztán és erőteljesen szakított bele agyunkba a csapat pörgős jelenléte, teljesen uralva még a nagyszínpad elötti terület távolabbi zugait is. Ritka élményben volt részem: a zene fogollyá alázott le, nem engedett el. A frontember többször üdvözölte a magyarokat, minden dal végén csíííííííííírszelve virtuálisan koccintott mindenkivel, majd két rövid korty után a közönség magjába juttatta egy laza mozdulattal az alig használt sörét, figyelemmel követve azt hogy valaki elkapta-e, és megdícsérte, mint a tanárbácsi.
Mivel fogságomból kicsit lassan tudtam szabadulni, így eléggé lemaradtam az angolszász Transglobal Underground koncert elejéről, de becsöppenni egy szitárszólóra felüdülés volt a három gitár ereje után... A csapat jelentős személyzetű és sokféle kultúrájából kaptunk egy jókora szeletet, melyet mindenki kellemesen majszolt el, miközben az együttes emberi mozgáskultúrától ismét elkezdett ringani a hajó, ami egy sátor.
Hájvéjtúhel! Aki ott volt és aki lemaradt a legutóbbi AC/DC koncertről, az tudja hogy milyen érzés a magyar koppintás, az AB/CD koncertjén lenni. Az énekes orgánuma megegyezően rekedtesen-orrhangosan visítós és a jó öreg Angus dublőréről sem kellett lemondanunk. Nem maradhatott el az ácévillámdécés alsó kivillantása, a fura egylábas szökkenések és a földönfetrengő gitározás momentumai sem. A néhány sör okozta enyhe fókuszproblémák esetén könnyen gondolhatta a koncert közönsége, hogy nem is egy AB/CD hanem sokkal inkább egy AC/DC koncerten csápolja szét minden erejét. Go boys, go-go-go!
Pláne, mert tegnap este elfelejtettem megemlíteni hogy Lukács@tankcsapda a magyar csapat győzelme alkalmából a címzetes mezben tolta végig a koncert egy részét, s bízunk mi is vele együtt abban, hogy a svéd csajok jobbak, mint a svéd focisták. (Nana, tesó, ne általánosítgassunk, az egy gyenge svéd csapat – Mk Max@Sverige)
A délutánt gyanútlanul az A38-ban kezdtük, ahol a Goualsch Exotica tényleg egzotikus zenei világát dobták fülbe a hangszórók: a különböző zenei stílusok finom harmóniákkal alakítottak különböző fusionokat.
Kaukázus... mostanában a mi istenünk egészen jól egyengeti a csapat életét, megy velük a szekér mondhatni. Ezért persze mindent meg is tesznek a fiúk: írják az új szövegeket, teszik alá ezt a kellemesen hallgatható zenei világot, teljesen unikumizálódnak: már az első riffekről könnyen beazonosítható dalok sorát vonultatják fel.
Ha nyár – szerelemmel és vízparttal – Tokaj, borvilág, mindenki megtalálhatja a maga számítását. Hiszen egyfajta szerelem a ZENE szeretete is, ez az ami összetartja a mai napig is az annó széthullott P-Mobilt, az újjáalakult formáció Mobilmánia néven osztja a már ismert régi nótákat emblematikus figuráival, mint Vikidál Gyula. A Dewalt rocksátorban tanulva a tegnapi nap trópusi szubklímájából sikerült két hatalmas ventillátort beinyorálni, így máris kellemesebbé vált a benttartózkodás (pirospont a szervezőknek!).
A nagyszínpad környékén ismét megnőtt a hosszúhajú-metálpólós-marconaarcos populáció aránya, hiszen a Depresszió, a magyar metál egy remek darabja csapott a húrokba. Meg kell ismételni: a nagyszínpad nagyon faján és nagy hangerővel szól ismét (riszpekt a hangembereknek!). A csapat elég jelentős rajongói maggal rendelkezik, akik meg is mutatták, ismerik a csapat repertoárját, hiszen teljes torokból üvöltettek akár kellett, akár nem.
Két rockkoncert után az ember elindul kicsit bóklászni, megnézni mi van még a nap alatt, így szembejön vele egy nagy tömeg, melynek ellenállva néhány lelkes fiatal népzenei rigmusokat tesz át kicsit vadabb ritmusokra. A Besh O Drom lendületes muzsikájára az A38 akár mint névadója kellemes ringatózásba kezd az utasaival. Pár lépéssel odébb a Pepsi Színpadon a Kiscsillag nyomja a kellemes populáris melódiavilágot, jónéhány kispálos pólós egyeddel tarkított közönség hömpölyög végig a téren.
Bill kapitány kissé kikérte magának, hogy milyen picike sátrat kapott, mondván: \"Legközelebb talán egy WCben lépjek fel?\". S kis valóságtartamot lehet is a dolognak tulajdonítani, hiszen a DeWalt sátor csuroscsurig megtelt, sőt, mint a jó üvegből, ki is folyt egy rendes adag ember. Persze Bill kapitány azért sérelmezte ezt, hiszen tavaly a nagyszínpadot uralta, bár kissé rossz időpontban, kora délután lépett fel. De ez nem zavarta az össznépi izzasztó honpolgárait, akik torkukszakadtából ordították a Kapitánnyal együtt, hogy \"Hosszúlábú asszony, Téged meg kell basznom ma méééééég\".
Gondolom mindenki elgondolkozott a nap mottóján: vajon mi a fene ez, ígyhát következzék a megoldás! Tegnap a Tankcsapda két gitárossal nyomult, de a mai nap húzóneve, a Machine Head három gitárral durván leszólta a tegnap esti hangerőt. Brutálisan szépen, tisztán és erőteljesen szakított bele agyunkba a csapat pörgős jelenléte, teljesen uralva még a nagyszínpad elötti terület távolabbi zugait is. Ritka élményben volt részem: a zene fogollyá alázott le, nem engedett el. A frontember többször üdvözölte a magyarokat, minden dal végén csíííííííííírszelve virtuálisan koccintott mindenkivel, majd két rövid korty után a közönség magjába juttatta egy laza mozdulattal az alig használt sörét, figyelemmel követve azt hogy valaki elkapta-e, és megdícsérte, mint a tanárbácsi.
Mivel fogságomból kicsit lassan tudtam szabadulni, így eléggé lemaradtam az angolszász Transglobal Underground koncert elejéről, de becsöppenni egy szitárszólóra felüdülés volt a három gitár ereje után... A csapat jelentős személyzetű és sokféle kultúrájából kaptunk egy jókora szeletet, melyet mindenki kellemesen majszolt el, miközben az együttes emberi mozgáskultúrától ismét elkezdett ringani a hajó, ami egy sátor.
Hájvéjtúhel! Aki ott volt és aki lemaradt a legutóbbi AC/DC koncertről, az tudja hogy milyen érzés a magyar koppintás, az AB/CD koncertjén lenni. Az énekes orgánuma megegyezően rekedtesen-orrhangosan visítós és a jó öreg Angus dublőréről sem kellett lemondanunk. Nem maradhatott el az ácévillámdécés alsó kivillantása, a fura egylábas szökkenések és a földönfetrengő gitározás momentumai sem. A néhány sör okozta enyhe fókuszproblémák esetén könnyen gondolhatta a koncert közönsége, hogy nem is egy AB/CD hanem sokkal inkább egy AC/DC koncerten csápolja szét minden erejét. Go boys, go-go-go!
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
