Nőnap volt, mint eddig is

évforduló, koncert, punk, zene, 2008. március

Kurt Hangekorb: Nőnap

Hallotad már, anyukám?
Most tudtam meg éppen.
Nőnap van ma, mint eddig is
Volt már minden évben.

Mondta is az óvónéni,
Hogy ma világszerte
Minden anyut, minden nőt
Forrón ünnepelnek.

Ma én magam felmosok,
Elmegyek a boltba,
S neked kötök a mezőn
Virágot csokorba.

Nem olyan nagy munka ez,
hamar készen lennék,
Ma én olyan jó leszek,
Mint – még sohasem még.

Forrás: www.csaladikor.co.yu


Ideológiailag képzetlen ovisként olyan beleéléssel tudtuk szavalni annak idején ezt az ostoba versikét, hogy az ideológiailag szintén képzelten óvónéniknek és anyukáknak könnybe lábadt a szeme – pedig Jééka milyen jól megírta már régen, hogy mi ennek az ünnepnek a filozófiai tartalma és (üzleti) lényege!

Mindegy, számomra most valami egész mást jelentett a nemzetközi nőnap, hiszen este ismét, már másodszor láthattam és hallhattam színpadon Peksa Kamillát, akihez foghatót én még életemben . . . khm . . . ööö . . . majdnem elragadtattam magam. Szóval – nagy levegő – fellépett a Tányje Mrocski (a lengyel kifejezést Olcsó Káprázatként lehetne magyarra fordítani) és az együttes, amely első koncertjét szilveszterkor adta, határozott fejlődést mutatott még a január végi, szintén nem gyenge előadáshoz képest is! Aki még nem látta őket: a három zenész srác, Lajer Lackó (dob), Preininger Walter (gitár) és Hadady Gergő (gitár) adja a stabil alapot a lányoknak, akik pedig a szívet-lelket viszik a produkcióba, és mindent a szemedbe mondanak – vagy ordítanak, ez utóbbit Kamilla.

Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyéééém . . . sallalallala . . .

Ott tartottam, hogy jött az arcunkba a punk rock and roll, végre egy kis zene szólt, és szólt valamiről! Pár napja elkövettem azt a hibát, hogy leálltam zenéről vitatkozni valakivel, akiről közben kiderült, hogy neki nem fontos a mondanivaló, hanem pusztán a jó hangzás – hiba volt, többé nem fordul elő, az a lényeg, hogy a Tányje Mrocski fontos dolgokról énekel, különben csak egy lenne a sok közül, így viszont egyre inkább megkerülhetetlennek tűnik.

Gondoljuk ezt Barcs Mikivel együtt, akivel közösen alkotjuk a TM földalatti rajongótáborát, és volt is alkalmunk értekezni erről az este folyamán, hiszen – micsoda egybeesés! – a zenéjében szintén csak és kizárólag fontos kérdéseket tárgyaló Flash együttes is koncertet adott, elsősorban nőnapit, másodsorban természetesen kampánycsend-gyalázót. Róluk viszont minden lényegeset megírtam már, legyen most annyi elég, hogy többek között Hammer Ferenccel és Aberrált atyával közösen élvezni az előadást nem mindennapi élmény volt (utóbbival aztán vitatkoztam kicsit azon, hogy nem lesz neki jó ott a lépcsőfordulóban aludni, mert reggelre száz, hogy beáll a nyaka, de nem hallgatott rám, pedig tényleg jót akartam).

Üzenem továbbá a nagy zenerajongó Bede kollégának, hogy mégiscsak lemarad legalább egy lényeges dologról, miközben valahol Indonéziában lengeti a brét, de nincs veszve semmi, április 9-én a Trafóban újra fellép a Tányje Mrocski.

FIGYELEM! A trafós koncert elmarad, lesz helyette május 9-én a Picasso Pointban!

Az íráshoz képgaléria is tartozik.

Kapcsolódó írások

Mit szólsz hozzá?

Tíz évvel később
Hamis nosztalgiák verme
Fregoli főoldal