December 21-én a Műcsarnok büféjében ünnepeltük, hogy Barcs Miklós, túlélve a vészterhes nyolcvanas és a szintén súlyos kilencvenes éveket 50 éves lett, ráadásul ha minden jól megy és nem jön közbe súlyosabb rendőri brutalitás, a kétezresekkel sem lesz gond.
Szóval ültünk Jéékával (aki a Kárpát Kommandó Rozibohóca, a Budapesti Panaszkórus karvezetője, az Egyedül Üdvözítő Médium riportere, a II. Anarchofeminista Internacionálé első titkára, rendes anarchista és utcai gerilla hölgy) és még sok emberrel ott a Műcsarnok alatt és beszélgettünk mindenféléről, meg csodálkoztunk, hogy két paraszt szekus beállt a terem közepére és azt figyelte ugrásra készen, hogy ki mer rágyújtani és ezzel beszennyezni az alagsori büfé amúgy üde és friss levegőjét dohányfüsttel, így hát a bagósok – akik a társaság 95%-át tették ki – kiszorultak a helységből, mi meg ott maradtunk kevesen.
Aztán mindenki visszatért, mert jött a kultúrprogram, rettenetes hang- és képminőségű, minimum tízéves Flash-koncertklippek peregtek a szemünk előtt, amiken ugyan Barcs Miki a hangsúlyos, de jelentős szerepet kapott rajtuk az idén elhunyt Artner Iván is, amitől egy kicsit emlékest-jelleget öltött az amúgy vidám rendezvény.
Közben körbenéztem és örültem, hogy mennyi normális embert látok a környéken, aztán az a vízióm támadt, hogy mi, a Normálisak az est egy későbbi szakaszában körbeállunk és egyesített hatalmunkkal életre hívjuk a Magyar Őrvezetőt (Captain Planetnek, azaz a Bolygó Kapitányának helyi beosztottját), aki majd jól szétcsap a gonoszok között és a jók elnyerik méltó jutalmukat – de előbb még leküldünk fejenként egy-egy feles házi körtét fájdalomcsillapítónak, merthogy a manőver durva lesz, az bizonyos.
Aztán mégis inkább elindultunk éjfélkor, mert reggel performansz a Hunyadi téren és különben is hosszú volt ez a hét, ráadásul nem is ért véget a péntek estével. Mindenesetre boldog ötvenediket Miki, a (nehezebbik) fele ezennel kipipálva!
Szóval ültünk Jéékával (aki a Kárpát Kommandó Rozibohóca, a Budapesti Panaszkórus karvezetője, az Egyedül Üdvözítő Médium riportere, a II. Anarchofeminista Internacionálé első titkára, rendes anarchista és utcai gerilla hölgy) és még sok emberrel ott a Műcsarnok alatt és beszélgettünk mindenféléről, meg csodálkoztunk, hogy két paraszt szekus beállt a terem közepére és azt figyelte ugrásra készen, hogy ki mer rágyújtani és ezzel beszennyezni az alagsori büfé amúgy üde és friss levegőjét dohányfüsttel, így hát a bagósok – akik a társaság 95%-át tették ki – kiszorultak a helységből, mi meg ott maradtunk kevesen.
Aztán mindenki visszatért, mert jött a kultúrprogram, rettenetes hang- és képminőségű, minimum tízéves Flash-koncertklippek peregtek a szemünk előtt, amiken ugyan Barcs Miki a hangsúlyos, de jelentős szerepet kapott rajtuk az idén elhunyt Artner Iván is, amitől egy kicsit emlékest-jelleget öltött az amúgy vidám rendezvény.
Közben körbenéztem és örültem, hogy mennyi normális embert látok a környéken, aztán az a vízióm támadt, hogy mi, a Normálisak az est egy későbbi szakaszában körbeállunk és egyesített hatalmunkkal életre hívjuk a Magyar Őrvezetőt (Captain Planetnek, azaz a Bolygó Kapitányának helyi beosztottját), aki majd jól szétcsap a gonoszok között és a jók elnyerik méltó jutalmukat – de előbb még leküldünk fejenként egy-egy feles házi körtét fájdalomcsillapítónak, merthogy a manőver durva lesz, az bizonyos.
Aztán mégis inkább elindultunk éjfélkor, mert reggel performansz a Hunyadi téren és különben is hosszú volt ez a hét, ráadásul nem is ért véget a péntek estével. Mindenesetre boldog ötvenediket Miki, a (nehezebbik) fele ezennel kipipálva!
Ezt megosztom Facebook-on!
