A 21. századi férfi
feminizmus, férfilét, párkapcsolat, 2007. december
A 21. század tele van meglepetésekkel. Az önmagából kifordult sárgolyó kaotikus rendje látszólag férfiak millióit sodorta végveszélybe, akár a Katrina hurrikán a békés New Orleans-t. Férfiakat, akik most megtépázott identitásukat keresik a parfümillatú emancipáció verejtékének sodrásában. Mi a férfi? A teremtés koronája? A fogdoktorok hümmögő hangján: egy egykor egészséges fogra felragasztott fém és porcelán váz? Vagy egy drágakövekkel kirakott ékszer, amit oly sokszor levertek egymás fejéről (néha láthatatlan női cselszövéssel) a hatalomra éhes férfiak? Mi a teremtés? Elárvult lekek bebábozódása alig használt testekbe, vagy Istenek társasjátéka tét nélkül?
Talán sohasem kapunk választ, de egy biztos: nehéz küzdelem vár a 21. századi maszkulin teremtményekre, ha az eredeti használati utasításuk szerint akarnak működni, és nem a garanciális szervízben várni egy utángyártott pótalkatrészre, vagy egy sima cserére.
A 21. századi férfiban ugyanannyi női vonásnak kell lennie, mint amennyi férfiasságnak a 21. századi nőben. Ki kellett egyenlítődni! Az erővonalak eltolódtak. A 20. század rövid felzárkóztató tanfolyama után az amazonok meséivel felvértezett feministák úgy néz ki tarolnak majd ebben a században is. A hímsoviniszták kora lejárt. Már a látszatra sem adnak. Azt rég tudjuk, hogy híres politikusok, hadvezérek, nagy képzőművészek, kiváló zeneszerzők, tudósok mögött mindig egy-egy erőteljes feminin-katalizátor állt, egy amoroso, aki határozott mozdulatokkal terelte a szerinte helyes mederbe felbőszült, megtévedt bikáját, akit főleg hormonjai irányítottak. Titkon mindenki tudta. A golyó talán Jackie Kennedynek szólt. Minden megváltozott, és ez így helyes! Jöttek a Vaslédik, a Dávidibik, a Condoleezza Rice-ok, a csontig nők, akik nem árultak zsákbamacskát, és míg férjeik a fakanállal integettek nekik a konyhaablakból a karon ülő gyermekkel, addig ők megcsinálták. Mert meg kellett csinálniuk. Az álarc lehullt, mindenki a helyére került ebben a büdös nagy, tökös feudalizmusban. Furcsa, hogy például az Egyesült Államokban a diplomás férfiak 90%-a élete fő céljának a családalapítást tartja, a diplomás nők viszont elvannak a karrierrel pótolt félszingli élettel, 70%-nak nem fontos a gyermek, a család (pláne nem a hím donor, ha lehet inkább kémcsőből legyen a zacskója).
Ez mondjuk Amerika, a nagy IQ hazája. Máshol azért nem így van. Számtalan Frei-műsort kell még ahhoz megnézzek, hogy tudásom legjavát szolgáltassam az olvasóknak, hogy el tudjam mesélni a szigorú arab, vagy afrikai, vagy burmai szokásokat hím-nőstény konstellációban. Most csak szigorúan a legfejlettebb, legliberálisabb, legfogyasztóibb, legmodernebb társadalom élettel szembeni konspirációját vizsgáljuk.
Láttam olyan fickót, aki kegyetlenül szigorú volt a nőjével, csak a rutinos szerelmi (?) mozdulatai, szavai voltak gyengédek, minden másban háziúr, parancsnok, ítész. Megszívja. Tudom. Mondjuk jobb, mint aki teljesen pokróc, aki puszi helyett is pofozkodik.
Láttam olyan fickót, aki mindenben engedett, rengeteg felesleges kompromisszummal a tarsolyában émelygett a megjátszott, félelemtől teli kapcsolatában. Ezt a fajta papucsállatkát sakkban tartják. Nem jó neki. Ő is megszívja.
A 21. századi férfinak nehéz a dolga. Nem válogathat, túl sok eszköze nincs, csak egy esetlegesen rossz, vagy jó szülői minta, meg a megérzései, meg a modern vívmányként eltorzított ösztöne. Férfitársak! Eme visszafordíthatatlan dolgok menete jobbra fordulhat, csak áldozni kell – szégyen, nem szégyen – az oltári férfiasság oltára előtt. Az erőviszonyok férfi és nő között mindig is kiegyenlítettek voltak – bár nyergek által puhított, mégis kérges tökű eleinknél nehezen volt felfedezető – a történelem során a női nem azért mindig tudta, hol kell hatni ránk.
Egyetlen hibája a 21. századi férfinak azért mégiscsak van. Női bőrbe szeretne bújni, hogy jobban megismerje a még mindig felfedezetlen titkot, magát a nőt. A modern média, a férfiak által írt női magazinok és a nők által jegyzett férfimagazinok ezt táplálják. Pedig felesleges a kutakodás, a találgatás, a rejtélyek iskolája a legérdekesebb iskola. Sohasem tanulsz, mégis élvezed. Csak meg kell tanulni élvezni.
A mai nők meg csak büszkén szeretnének családfenntartók, markos legényanyák lenni, mert minden másban már bizonyítottak, nekik is kell a felfedezés, ilyen lett ez a pénzéhes világ, dolgoznak és dolgoztatnak.
A 21. századi férfi jelszava: "Békés kiegyezés a paradicsomban az almaevőkkel!"
Talán sohasem kapunk választ, de egy biztos: nehéz küzdelem vár a 21. századi maszkulin teremtményekre, ha az eredeti használati utasításuk szerint akarnak működni, és nem a garanciális szervízben várni egy utángyártott pótalkatrészre, vagy egy sima cserére.
A 21. századi férfiban ugyanannyi női vonásnak kell lennie, mint amennyi férfiasságnak a 21. századi nőben. Ki kellett egyenlítődni! Az erővonalak eltolódtak. A 20. század rövid felzárkóztató tanfolyama után az amazonok meséivel felvértezett feministák úgy néz ki tarolnak majd ebben a században is. A hímsoviniszták kora lejárt. Már a látszatra sem adnak. Azt rég tudjuk, hogy híres politikusok, hadvezérek, nagy képzőművészek, kiváló zeneszerzők, tudósok mögött mindig egy-egy erőteljes feminin-katalizátor állt, egy amoroso, aki határozott mozdulatokkal terelte a szerinte helyes mederbe felbőszült, megtévedt bikáját, akit főleg hormonjai irányítottak. Titkon mindenki tudta. A golyó talán Jackie Kennedynek szólt. Minden megváltozott, és ez így helyes! Jöttek a Vaslédik, a Dávidibik, a Condoleezza Rice-ok, a csontig nők, akik nem árultak zsákbamacskát, és míg férjeik a fakanállal integettek nekik a konyhaablakból a karon ülő gyermekkel, addig ők megcsinálták. Mert meg kellett csinálniuk. Az álarc lehullt, mindenki a helyére került ebben a büdös nagy, tökös feudalizmusban. Furcsa, hogy például az Egyesült Államokban a diplomás férfiak 90%-a élete fő céljának a családalapítást tartja, a diplomás nők viszont elvannak a karrierrel pótolt félszingli élettel, 70%-nak nem fontos a gyermek, a család (pláne nem a hím donor, ha lehet inkább kémcsőből legyen a zacskója).
Ez mondjuk Amerika, a nagy IQ hazája. Máshol azért nem így van. Számtalan Frei-műsort kell még ahhoz megnézzek, hogy tudásom legjavát szolgáltassam az olvasóknak, hogy el tudjam mesélni a szigorú arab, vagy afrikai, vagy burmai szokásokat hím-nőstény konstellációban. Most csak szigorúan a legfejlettebb, legliberálisabb, legfogyasztóibb, legmodernebb társadalom élettel szembeni konspirációját vizsgáljuk.
Láttam olyan fickót, aki kegyetlenül szigorú volt a nőjével, csak a rutinos szerelmi (?) mozdulatai, szavai voltak gyengédek, minden másban háziúr, parancsnok, ítész. Megszívja. Tudom. Mondjuk jobb, mint aki teljesen pokróc, aki puszi helyett is pofozkodik.
Láttam olyan fickót, aki mindenben engedett, rengeteg felesleges kompromisszummal a tarsolyában émelygett a megjátszott, félelemtől teli kapcsolatában. Ezt a fajta papucsállatkát sakkban tartják. Nem jó neki. Ő is megszívja.
A 21. századi férfinak nehéz a dolga. Nem válogathat, túl sok eszköze nincs, csak egy esetlegesen rossz, vagy jó szülői minta, meg a megérzései, meg a modern vívmányként eltorzított ösztöne. Férfitársak! Eme visszafordíthatatlan dolgok menete jobbra fordulhat, csak áldozni kell – szégyen, nem szégyen – az oltári férfiasság oltára előtt. Az erőviszonyok férfi és nő között mindig is kiegyenlítettek voltak – bár nyergek által puhított, mégis kérges tökű eleinknél nehezen volt felfedezető – a történelem során a női nem azért mindig tudta, hol kell hatni ránk.
Egyetlen hibája a 21. századi férfinak azért mégiscsak van. Női bőrbe szeretne bújni, hogy jobban megismerje a még mindig felfedezetlen titkot, magát a nőt. A modern média, a férfiak által írt női magazinok és a nők által jegyzett férfimagazinok ezt táplálják. Pedig felesleges a kutakodás, a találgatás, a rejtélyek iskolája a legérdekesebb iskola. Sohasem tanulsz, mégis élvezed. Csak meg kell tanulni élvezni.
A mai nők meg csak büszkén szeretnének családfenntartók, markos legényanyák lenni, mert minden másban már bizonyítottak, nekik is kell a felfedezés, ilyen lett ez a pénzéhes világ, dolgoznak és dolgoztatnak.
A 21. századi férfi jelszava: "Békés kiegyezés a paradicsomban az almaevőkkel!"
Ezt megosztom Facebook-on!
