A fehér és fekete magyarok
erdély, történelem, 2007. október
A fekete magyarok megnevezést általában őseink egy meghatározott csoportjára vonatkoztatták. Ez azt is feltételezi tehát, hogy nemcsak fekete, hanem fehér magyarok is léteztek. A források közül három szövegemlék beszél a fekete, kettő pedig a fehér magyarokról.
Az orosz őskrónika keltezetlen korai részében olvashatjuk: "jöttek a besenyők, majd fekete ugorok (magyarok) mentek Kijev mellett, később Oleg idejében". A besenyők és Oleg kijevi uralkodó (kb. 879-912) említése miatt a lejegyzés a honfoglalás idejére és a hét magyar törzsre vonatkozik. Az orosz őskrónika fekete ugorjai a hét magyar törzshöz csatlakozó kabarok lehettek. A fekete jelző utal egyrészt a kazároktól elszakadt néprész sötétebb bőrszínére, másrészt a fehér magyarokkal szemben alávetett, alárendelt segédnépi státuszra.
A kettős honfoglalás elmélete szerint a VII. század folyamán telepedtek le a Kárpát-medencében a fehér ugorok (finnugor nyelvű népesség), a IX. század végén pedig a fekete ugorok, az Árpád vezette hét törzs (török nyelvű népesség). A fehér ugorok kapcsán azt is feltételezték, hogy ezek valóban azonosak lehetnek a magyarokkal, de még nem a Kárpát-medence felé, csak a délorosz sztyeppére húzódtak ekkor.
A IX. századi híradások után, csak a XI. század elején találkozunk a fekete magyarokat említő újabb forrásokkal. Bruno püspök Magyarországon két tartománnyal találkozott: Fehér és Fekete Magyarországgal, amely a nép sötét színére utalt. A másik híradásnál azt olvashatjuk: "István, Magyarország királya háborúval támadva Fekete Magyarországot, méltó volt arra, hogy úgy erővel, mint megfélemlítéssel és szeretettel az igaz hitre térítse azt az egész területet". Egy szintén kortárs, aki térített Magyarországon 1008 körül azt írta, hogy "a keleti részek felé hajóra szállván a fekete magyaroknak" hirdette az evangéliumot.
A fentiek értelmezése nem egyszerű. A fekete magyarok sötét bőrszínűek és pogányok voltak, térítettek közöttük, s végül részint erőszakkal, részint pedig meggyőzéssel keresztényekké tették őket.
A kevés adat miatt csak feltételezéseink vannak, hogy mely területen éltek a fekete magyarok. Eszerint a kabarokkal azonosítható fekete magyarok a Temes vidékén, Biharban és Nyitrában lakhattak. Más vélekedések szerint pedig az erdélyi Gyula territóriumán éltek. István 1003-ban győzte le nagybátyját, Gyulát, és a területet országához csatolta. Ezzel érthető a Fekete Magyarországnak a meghódításáról szóló leírás.
A fekete jelző nemcsak a bőrszínre vonatkozott, hanem annak szimbolikus jelentése is lehetett. Azt is feltételezték, hogy a fekete magyarok alávetett helyzetét tükrözi a színnév. Az is elképzelhető, hogy a nomád népekre jellemző színnevekkel kifejezett égtáji orientáció rejlik az elnevezés mögött. Eszerint a fekete északot, a fehér nyugatot, a vörös délt s a kék keletet jelöli. Ez alapján a fekete magyarok szállásterülete a Kárpát-medencében északon lehetett. Az a lehetőség is él, miszerint pogány voltukkal áll összefüggésben a fekete jelző, míg a keresztényeket jelölő szín a fehér lehetett. Nemcsak a kabarokról feltételezhető bőrük sötétebb színe, hanem a hét törzsről is. A magyar krónikák Szkítiát tudták a magyarok ősi lakhelyének. Szkítia lakóiról pedig azt állították, hogy bőrük színe sötét.
Mindazonáltal a fekete magyarok lakhelye és kiléte továbbra is vitatott, megfejtésre váró titka a magyar őstörténetnek.
Az orosz őskrónika keltezetlen korai részében olvashatjuk: "jöttek a besenyők, majd fekete ugorok (magyarok) mentek Kijev mellett, később Oleg idejében". A besenyők és Oleg kijevi uralkodó (kb. 879-912) említése miatt a lejegyzés a honfoglalás idejére és a hét magyar törzsre vonatkozik. Az orosz őskrónika fekete ugorjai a hét magyar törzshöz csatlakozó kabarok lehettek. A fekete jelző utal egyrészt a kazároktól elszakadt néprész sötétebb bőrszínére, másrészt a fehér magyarokkal szemben alávetett, alárendelt segédnépi státuszra.
A kettős honfoglalás elmélete szerint a VII. század folyamán telepedtek le a Kárpát-medencében a fehér ugorok (finnugor nyelvű népesség), a IX. század végén pedig a fekete ugorok, az Árpád vezette hét törzs (török nyelvű népesség). A fehér ugorok kapcsán azt is feltételezték, hogy ezek valóban azonosak lehetnek a magyarokkal, de még nem a Kárpát-medence felé, csak a délorosz sztyeppére húzódtak ekkor.
A IX. századi híradások után, csak a XI. század elején találkozunk a fekete magyarokat említő újabb forrásokkal. Bruno püspök Magyarországon két tartománnyal találkozott: Fehér és Fekete Magyarországgal, amely a nép sötét színére utalt. A másik híradásnál azt olvashatjuk: "István, Magyarország királya háborúval támadva Fekete Magyarországot, méltó volt arra, hogy úgy erővel, mint megfélemlítéssel és szeretettel az igaz hitre térítse azt az egész területet". Egy szintén kortárs, aki térített Magyarországon 1008 körül azt írta, hogy "a keleti részek felé hajóra szállván a fekete magyaroknak" hirdette az evangéliumot.
A fentiek értelmezése nem egyszerű. A fekete magyarok sötét bőrszínűek és pogányok voltak, térítettek közöttük, s végül részint erőszakkal, részint pedig meggyőzéssel keresztényekké tették őket.
A kevés adat miatt csak feltételezéseink vannak, hogy mely területen éltek a fekete magyarok. Eszerint a kabarokkal azonosítható fekete magyarok a Temes vidékén, Biharban és Nyitrában lakhattak. Más vélekedések szerint pedig az erdélyi Gyula territóriumán éltek. István 1003-ban győzte le nagybátyját, Gyulát, és a területet országához csatolta. Ezzel érthető a Fekete Magyarországnak a meghódításáról szóló leírás.
A fekete jelző nemcsak a bőrszínre vonatkozott, hanem annak szimbolikus jelentése is lehetett. Azt is feltételezték, hogy a fekete magyarok alávetett helyzetét tükrözi a színnév. Az is elképzelhető, hogy a nomád népekre jellemző színnevekkel kifejezett égtáji orientáció rejlik az elnevezés mögött. Eszerint a fekete északot, a fehér nyugatot, a vörös délt s a kék keletet jelöli. Ez alapján a fekete magyarok szállásterülete a Kárpát-medencében északon lehetett. Az a lehetőség is él, miszerint pogány voltukkal áll összefüggésben a fekete jelző, míg a keresztényeket jelölő szín a fehér lehetett. Nemcsak a kabarokról feltételezhető bőrük sötétebb színe, hanem a hét törzsről is. A magyar krónikák Szkítiát tudták a magyarok ősi lakhelyének. Szkítia lakóiról pedig azt állították, hogy bőrük színe sötét.
Mindazonáltal a fekete magyarok lakhelye és kiléte továbbra is vitatott, megfejtésre váró titka a magyar őstörténetnek.
Ezt megosztom Facebook-on!
