Idén is rákanyarodtunk diplomaszerzési kirándulásunk legrázósabb útszakaszára – a ZH-kat mintha dézsából öntötték volna, de erről már szólt írás korábban e médiumban. Ahogy egyre csak gyűlnek a gyakjegyek indexünkben, figyelő tekintetünket egyre csak a közelgő ünnepek irányába szegezzük.
Azonban mit is ünneplünk tulajdonképpen? Emlékszik, emlékezik, akar-e még erre emlékezni bárki? Leszögezem, nem vallási kérdéseket szándékozom feszegetni! Mindössze arról van szó, hogy már évek óta szánakozó, olykor-olykor szörnyülködő kifejezéssel az arcomon nézem úton útfélen – Blaha Lujza és Lehel tereken, az Auchan és Cora vásárlóterein vagy mondjuk a WestEnd Niagara terén – az egymást taposó, harácsoló, költekező nép(esség)et, amint legnagyobb örömnapsorozatuk, a Fogyasztói Karácsony méltó megünneplésére készülnek . . .
A már méter-mély bevásárlókocsiban kilószám landol a bontott kacsa és a sajttal-sonkával töltött pulykamell; dobozszám a méltán híres brand (tudjukmelyik) által fémjelzett gazdaságos almalé (ejtsd: álmálé); rúdszám a kétféle ízesítésű, előre szárított beigli (ejtsd: bájgli); egy-két akciós (Na, hogy kell ejteni? Ákciós!) pufidzseki (az ujjatlan fajtából); sógoronként egy-egy ízléstelen nyakkendő és zokni; elfér még egy, a raklapról frissen lehajított (természetesen 20e forint alatt megúszható) asztali DVD-lejátszó. Így a család 24-e estéjén a nagyszobában együtt, teli szájjal/hassal nézheti a Télapu kettőt a még tavaly ilyenkor 36-havi részletre megvásárolt tévén.
De nem akarok tovább gonoszkodni, s nem is játszom tovább az álszentet, hiszen a fentiekből napokon belül én is (Valószínűsítem ellenben, Te is!) kiveszem a részem. Ez van, kérem – ugyanúgy rohangálok majd ajándékokért, mint mindenki más. Frusztráció tör ki rajtam, mindig ott a félsz, vajon csalódást okoznék-e a kiszemelt termékkel, vagy mégis az volna az, aminek tudna örülni. Ilyenkor szoktam befordulni egy méretesebb könyvországba, ahol rendszerint szoktam egy, az ajándékozotthoz ’passzoló’ kötetet találni. Hogy én mit kapok (vagy mit nem kapok), nem igazán fontos addig, amíg én is gondoltam arra a valakire, aki rám gondolt . . .
A legfontosabb számomra viszont az, hogy ilyenkor, ha csak pár napra is, de megtaláljam lelki békémet, s feledjem az elmúlt hetek és az előttem álló időszak gondjait. Ezúttal nem csupán pár óra erejéig alkoholországban, hanem a számomra legfontosabb emberek körében. Hogy mi van az asztalon, meg a fa alatt, részletkérdés – inkább egymásra figyeljünk . . .
Abban a reményben, hogy ez mindannyiunknak megadatik, Békés Boldog Karácsonyt és Sikeres Startot Kívánok az Új Évre! Vagy ahogy azt a művelt IKEA-bútor-tulajdonos mondja: gud jül . . .
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
Azonban mit is ünneplünk tulajdonképpen? Emlékszik, emlékezik, akar-e még erre emlékezni bárki? Leszögezem, nem vallási kérdéseket szándékozom feszegetni! Mindössze arról van szó, hogy már évek óta szánakozó, olykor-olykor szörnyülködő kifejezéssel az arcomon nézem úton útfélen – Blaha Lujza és Lehel tereken, az Auchan és Cora vásárlóterein vagy mondjuk a WestEnd Niagara terén – az egymást taposó, harácsoló, költekező nép(esség)et, amint legnagyobb örömnapsorozatuk, a Fogyasztói Karácsony méltó megünneplésére készülnek . . .
A már méter-mély bevásárlókocsiban kilószám landol a bontott kacsa és a sajttal-sonkával töltött pulykamell; dobozszám a méltán híres brand (tudjukmelyik) által fémjelzett gazdaságos almalé (ejtsd: álmálé); rúdszám a kétféle ízesítésű, előre szárított beigli (ejtsd: bájgli); egy-két akciós (Na, hogy kell ejteni? Ákciós!) pufidzseki (az ujjatlan fajtából); sógoronként egy-egy ízléstelen nyakkendő és zokni; elfér még egy, a raklapról frissen lehajított (természetesen 20e forint alatt megúszható) asztali DVD-lejátszó. Így a család 24-e estéjén a nagyszobában együtt, teli szájjal/hassal nézheti a Télapu kettőt a még tavaly ilyenkor 36-havi részletre megvásárolt tévén.
De nem akarok tovább gonoszkodni, s nem is játszom tovább az álszentet, hiszen a fentiekből napokon belül én is (Valószínűsítem ellenben, Te is!) kiveszem a részem. Ez van, kérem – ugyanúgy rohangálok majd ajándékokért, mint mindenki más. Frusztráció tör ki rajtam, mindig ott a félsz, vajon csalódást okoznék-e a kiszemelt termékkel, vagy mégis az volna az, aminek tudna örülni. Ilyenkor szoktam befordulni egy méretesebb könyvországba, ahol rendszerint szoktam egy, az ajándékozotthoz ’passzoló’ kötetet találni. Hogy én mit kapok (vagy mit nem kapok), nem igazán fontos addig, amíg én is gondoltam arra a valakire, aki rám gondolt . . .
A legfontosabb számomra viszont az, hogy ilyenkor, ha csak pár napra is, de megtaláljam lelki békémet, s feledjem az elmúlt hetek és az előttem álló időszak gondjait. Ezúttal nem csupán pár óra erejéig alkoholországban, hanem a számomra legfontosabb emberek körében. Hogy mi van az asztalon, meg a fa alatt, részletkérdés – inkább egymásra figyeljünk . . .
Abban a reményben, hogy ez mindannyiunknak megadatik, Békés Boldog Karácsonyt és Sikeres Startot Kívánok az Új Évre! Vagy ahogy azt a művelt IKEA-bútor-tulajdonos mondja: gud jül . . .
Megjelent a BIT magazin I. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
