Megyek Európába

EU, utazás, 2007. október

Illetve csak mennék, de Európa nem nagyon akarja. Hogy Magyarország nem kifejezetten tartozik még az Unió tagállamai közé a gyakorlat szempontjából, arra mindjárt rá kellett jönnöm, amikor találkoztam egy "régi" EU-tagállam adminisztrációjával.

A legjobb módja annak, hogy megismerkedjünk a konkrét helyzettel, amikor egy hideg vasszéken ülve megkíséreljük megértetni a bevándorlási hivatallal, hogy Magyarország nem Ázsiában és nem is Afrikában van, hiába írjuk "visszafelé" a dátumot, mint az arabok. Különösen beleérezhetünk helyzetünk szépségébe, amikor a videotékában születési anyakönyvi kivonatot és tartózkodási engedélyt kérnek a beiratkozáshoz. Tartózkodási engedélyre persze két hónapon belül nem szabad számítani – mivel Magyarország úgynevezett "friss" tagállam, ezért a Harmadik Világból érkezőkre kiszabott törvények vonatkoznak rá.

Ebből a szempontból tehát már inkább érdekelt vagy abban, hogy mégiscsak afrikai legyél. De ha mégsem vagy afrikai, és még dolgozni is szeretnél, akkor mindenképp kell hogy legyen egészségbiztosításod. Egészségbiztosításod azonban csak abban az esetben lehet, ha már dolgozol. Ahhoz azonban, hogy munkaadód legyen, ahhoz egészségbiztosítás kell és tartózkodási engedély, na meg egészség. Hogy ez utóbbi van-e, arról persze alaposan meg fognak győződni. Először is megszűrik a tüdődet, hogy nem vagy-e nagyon TBC-s. Utána kielemzik az oltási könyvedet (enélkül ne lépd át EU-tagállam határait!), majd beoltanak veszettség, tífusz és diftéria ellen, vért és vizeletmintát vesznek, nagyítóval végigmennek bőröd minden négyzetcentiméterén rákos sejtek után kutatva, majd kitapogatják valamennyi belső szervedet, hogy megvannak-e, megmérik a súlyod és magasságod. Utána betűket kell felolvasnod, hogy bebizonyíts, hogy látásod ép, aztán a füledet vizsgálják meg, nem vagy-e süket. Ha mindez megvan, megmérik a vérnyomásod, ami csak azoknak ajánlott, akiknek egyébként alacsony, mert e lelkes procedúra alatt némi emelkedésre lehet számítani.

Ha ezzel megvagy, akkor hosszas interjú következik az elmeállapotodat felmérendő. Vannak-e rossz álmaid, ha igen, mivel kapcsolatban, félsz-e a sötétben, szeretnek-e a szüleid, volt-e nekik valami titkos és soha fel nem fedezett lappangó elmebetegségük, ezt te tulajdonképpen örökölted-e csak még nem érzed. Aztán mi a kedvenc ételed, mi a nagyszüleid foglalkozása, hány testvéred van és miért annyi, szedsz-e gyógyszereket, drogot, mérgezted-e már meg magad.

A lényeg, sose add fel a mosolygást, és minden kérdésre válaszolj kedvesen és őszintén, nyelvtudásodnak megfelelően gagyogva, tőszavakban illetve barokk körmondatokkal. Mindig gondolj arra, hogy Európába mész – és előbb utóbb, ha nem vagy veszett, TBC-s és lappangó elmebeteg, akkor talán be is engednek. Nem azonnal, persze. A dolog időigényes, pláne ősszel, amikor ott a hivatalnokok asztalán a nyár folyamán felgyűlt sok sok dosszié.

Ilyenkor nem tehetsz mást, mint leülsz Európa ajtaja elé, táblával a nyakadban: "Engedjenek be! (PS. Nem vagyok afrikai)" és addig ülsz ott, amíg ki nem nyitják neked Európát. A fennmaradó időt esetleg felhasználhatod arra, hogy megtanuld Európa nyelvét – az afrikaiaktól persze, akik veled együtt szintén be akarnak menni Európába.

Kapcsolódó írások

Mit szólsz hozzá?

Linda

Linda

Szabó Linda pszichológus, ezen belül az evészavarok szakértője. Évek óta Franciaországban él és dolgozik. Két körön négyet ver a Cosmo, a Nők Lapja, a Marie Claire és a többi hasonló lap összes munkatársára, együttvéve.

húzd fel a cikket!

Köszönjük visszajelzésedet . . .
    Tíz évvel később
    Hamis nosztalgiák verme
    Fregoli főoldal