Afrika: egy kontinens, ahol meccsre járni még mindig életveszélyes
(Írásunk Cameron Duodu cikkén alapul, ami a New African magazin 484., 2009. májusi számában jelent meg How long can football tragedies continue? címmel.)
A stadionkatasztrófák újra és újra beárnyékolják az afrikai labdarúgást – legutóbb Elefántcsontparton 19 ember lelte halálát a Houphouet-Boigny stadionban. Ami sok az sok, a FIFÁ-nak azonnal lépnie kell!
Elefántcsontpart fővárosában, Abidjanban március 29-én 19 szurkoló vesztette életét. Olyan futballszerető emberek, akik hazájuk legjobb játékosát, Didier Drogbát és társait szerették volna látni, ahogy legyőzik Malawi válogatottját – az eredmény 5-0 lett, de ők ezt már nem érhették meg. És mindez az elefántcsontparti hatóságok bűne, akik a tipikus afrikai hibákat követték el: amatőr szervezés, megfelelő számú és képzettségű rendező biztosítása a fontos mérkőzésekre, vészforgatókönyvek teljes hiánya. Évtizedek óta emiatt halnak meg emberek a fekete kontinens stadionjaiban.
Tragédiák 1996 nyarától napjainkig:
Elefántcsontparti jelentések szerint a tragédia megtörténtekor kétszer annyi ember próbált bejutni a stadionba, mint amennyien biztonságosan elfértek volna benne. Az ilyen esetek elkerülhetőek lennének elővételben árusított jegyekkel és a stadion köré vont kordonnal, amin belülre nem juthat be senki jegy nélkül.
Elefántcsontpart nem az egyetlen afrikai ország, ahol a futballszövetség szervezetlensége, amatőrizmusa rendszeresen emberéleteket követel. Egész Ghána gyászba borult, amikor 2001. május 9-én 123 szurkoló halt meg az accrai nemzeti stadionban (Accra Sports Stadium). Idén februárban négy ember vesztette életét a nemrég felújított Kumasi Sports Stadiumban, ami jelzi azt, hogy nemcsak a régi, korszerűtlen lelátókkal van a baj – sokkal többet számít a jó szervezés, de csak reménykedhetünk abban, hogy ezek a halálesetek elgondolkoztatják az illetékeseket.
A legutóbbi tragédiáról szóló jelentésekből kiderül, hogy a 19 szurkolót néhány perccel a mérkőzés kezdete előtt taposta halálra a bejáratnál tülekedő tömeg, a kapukat ugyanis csak pár órával a meccs kezdete előtt nyitották ki. A stadionban nincsenek számozott ülések, de ha lennének, akkor sem törődne vele senki, ezért a szurkolók már órákkal a találkozó előtt megérkeznek a stadionhoz, hogy elfoglalják a legjobb helyeket. A tragikus napon a szokásosnál később nyitották ki a kapukat, ez párosult a szurkolók türelmetlenségével, aminek halálos következményei lettek. Túl ismerős ez a kép azoknak, akik valaha jártak már afrikai focimeccsen, különösen a szegényebb országokban...
Hogy tovább súlyosbítsák a helyzetet, a hatóságok nem akadályozták meg a mérkőzés lejátszását (akárcsak az 1985-ös brüsszeli Heysel-katasztrófa idején, amikor még többen veszették életüket a Bajnokok Ligája döntője előtti percekben). Képzeljük el, mi történne ma, ha Angliában a kezdőrúgás előtt nem sokkal 19 embert nyomna agyon a tömeg! Mit gondolona akkor a közvélemény az európai (UEFA) és az angol (FA) labdarúgó-szövetségről? Úgy tűnik, Abidjanban 19 élet nem jelentett sokat a világ (FIFA) és a kontinens (CAF) hatóságainak. Elképesztő!
A FIFA mindenesetre elkülde az országba képviselőit az ügy kivizsgálására, az elefántcsontparti miniszterelnök, Guillaume Soro és kormánya is bejelentette, hogy foglalkozik az esettel. Eközben a köztársasági elnök, Laurent Gbagbo háromnapos nemzeti gyászt hirdetett az áldozatok emlékére és kérte a hatóságokat, hogy keressék meg a felelősöket és szabják ki rájuk a méltó büntetést.
Tipikus ügy: "Hogyan lapátoljuk vissza a szart a lóba?". Azt a 19 embert már nem lehet feltámasztani, a politikusok pedig mindig így reagálnak ezekre az eseményekre. Semmi újdonság. Tanulnak valaha is ezekből a tragédiákból? Tesznek valamit az elkerülésük érdekében? Nem úgy tűnik! A FIFA tétlenül nézi az eseményeket, pedig a legtöbb afrikai országban a futball a legnépszerűbb, néha az egyetlen szórakozás a szélesebb tömegek számára.
Mit tesz a FIFA?
Hogy a nemzetközi szövetségnek rengeteg pénze van, az kétségtelen. Komolyan támogatja az afrikai szövetséget, a CAF-ot is, sok stadiont ebből a pénzből újítottak és újatanak fel most a kontinensen. Egy brit szakértő véleménye szerint ha az afrikai sztárfutballisták sokmillió eurós átigazolási díjainak mindössze 5%-át hazájuk futballjának fejlesztésére különítenék el egy megfelelő átigazolási szabály meghozatalával, már sokkal jobb lenne a helyzet. Egy másik szakértő a stadionok építésének és felújításának legfőbb pontjairól értekezik: a stadionokat szerinte úgy kell kialakítani, hogy a rendőrségnek és a rendezőknek elég hely álljon rendelkezésre a felvonuláshoz és eszköz a jegyek ellenőrzéséhez. Aki pedig belép a stadionba, annak számozott ülést kell biztosítani és jól megközelíthető kijáratot, hogy a mérkőzés után, vagy probléma esetén akár közben mindenki biztonságosan kijuthasson az épületből. Természetesen ez rengeteg pénzbe kerül, ami a szegényebb afrikai országoknak nem áll rendelkezésére.
Emellett további olyan szabályok, intézkedések meghozatalára és betartására van szükség, amelyek Európában évtizedek óta működnek: jóval a mérkőzés kezdete előtt ki kell nyitni a stadionok bejáratait; a jegyek nagyobb részét elővételben kell értékesíteni; meg kell számozni az üléseket és ellenőrizni, hogy mindenki a jegyének megfelelő helyre üljön; nem szabad több jegyet kibocsátani és eladni, mint amennyi hely van a stadionban; megfelelően ki kell képezni a rendezőket és rászoktatni a szurkolókat a fentiek betartására. Persze amíg mindez a FIFA illetékesein és a helyi szövetségek politikusi vénájú alkalmazottain múlik...
Láttuk azonban a jó példákat más földrészeken: amikor a helyzet tarthatatlanná vált és sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb tragédiák, az illetékesek képesek voltak Európában és a nagyobb dél-amerikai országokban is szigorú intézkedéseket hozni, amik mind a mai napig biztosítják például az angol szurkolók teljes biztonságát, kerítések, falak és szögesdrótok nélkül. Afrikában is "csak" erre van szükség, a jó példák itt vannak a szemünk előtt.
És hogy honnan lenne erre pénz? Bárki, aki látta a legutóbbi Aranylabda-gálát, vagy a világbajnokságot, tudja, hogy a FIFA tele van pénzzel, főleg a tévés közvetítési jogokból származik nagyon komoly bevétele. Ráadásul a világ labdarúgása egyre inkább az afrikai tehetségekre épít: világsztárok egész sora játszik Európa élcsapataiban, akiket fiatal korukban szinte ingyen hoznak el hazájukból, hogy aztán súlyos eurómilliókért adják-vegyék őket, miközben szállítják a győzelmeket és a reklámbevételeket aktuális csapataiknak – és ezeknek a pénzeknek egy része végül biztosan a FIFÁ-nál köt ki.
Látjuk, hogy a nemzetközi szövetség rengeteget költ arra, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokság körül minden rendben legyen – de ez nem indok arra, hogy a többi országot, ahol nem rendeznek vébét, egyáltalán ne támogassák.
A stadionkatasztrófák újra és újra beárnyékolják az afrikai labdarúgást – legutóbb Elefántcsontparton 19 ember lelte halálát a Houphouet-Boigny stadionban. Ami sok az sok, a FIFÁ-nak azonnal lépnie kell!
Elefántcsontpart fővárosában, Abidjanban március 29-én 19 szurkoló vesztette életét. Olyan futballszerető emberek, akik hazájuk legjobb játékosát, Didier Drogbát és társait szerették volna látni, ahogy legyőzik Malawi válogatottját – az eredmény 5-0 lett, de ők ezt már nem érhették meg. És mindez az elefántcsontparti hatóságok bűne, akik a tipikus afrikai hibákat követték el: amatőr szervezés, megfelelő számú és képzettségű rendező biztosítása a fontos mérkőzésekre, vészforgatókönyvek teljes hiánya. Évtizedek óta emiatt halnak meg emberek a fekete kontinens stadionjaiban.
Tragédiák 1996 nyarától napjainkig:
|
Elefántcsontparti jelentések szerint a tragédia megtörténtekor kétszer annyi ember próbált bejutni a stadionba, mint amennyien biztonságosan elfértek volna benne. Az ilyen esetek elkerülhetőek lennének elővételben árusított jegyekkel és a stadion köré vont kordonnal, amin belülre nem juthat be senki jegy nélkül.
Egy foto az abidjani tragediarol (forras: blogs.mirror.co.uk)
Elefántcsontpart nem az egyetlen afrikai ország, ahol a futballszövetség szervezetlensége, amatőrizmusa rendszeresen emberéleteket követel. Egész Ghána gyászba borult, amikor 2001. május 9-én 123 szurkoló halt meg az accrai nemzeti stadionban (Accra Sports Stadium). Idén februárban négy ember vesztette életét a nemrég felújított Kumasi Sports Stadiumban, ami jelzi azt, hogy nemcsak a régi, korszerűtlen lelátókkal van a baj – sokkal többet számít a jó szervezés, de csak reménykedhetünk abban, hogy ezek a halálesetek elgondolkoztatják az illetékeseket.
A legutóbbi tragédiáról szóló jelentésekből kiderül, hogy a 19 szurkolót néhány perccel a mérkőzés kezdete előtt taposta halálra a bejáratnál tülekedő tömeg, a kapukat ugyanis csak pár órával a meccs kezdete előtt nyitották ki. A stadionban nincsenek számozott ülések, de ha lennének, akkor sem törődne vele senki, ezért a szurkolók már órákkal a találkozó előtt megérkeznek a stadionhoz, hogy elfoglalják a legjobb helyeket. A tragikus napon a szokásosnál később nyitották ki a kapukat, ez párosult a szurkolók türelmetlenségével, aminek halálos következményei lettek. Túl ismerős ez a kép azoknak, akik valaha jártak már afrikai focimeccsen, különösen a szegényebb országokban...
Hogy tovább súlyosbítsák a helyzetet, a hatóságok nem akadályozták meg a mérkőzés lejátszását (akárcsak az 1985-ös brüsszeli Heysel-katasztrófa idején, amikor még többen veszették életüket a Bajnokok Ligája döntője előtti percekben). Képzeljük el, mi történne ma, ha Angliában a kezdőrúgás előtt nem sokkal 19 embert nyomna agyon a tömeg! Mit gondolona akkor a közvélemény az európai (UEFA) és az angol (FA) labdarúgó-szövetségről? Úgy tűnik, Abidjanban 19 élet nem jelentett sokat a világ (FIFA) és a kontinens (CAF) hatóságainak. Elképesztő!
A FIFA mindenesetre elkülde az országba képviselőit az ügy kivizsgálására, az elefántcsontparti miniszterelnök, Guillaume Soro és kormánya is bejelentette, hogy foglalkozik az esettel. Eközben a köztársasági elnök, Laurent Gbagbo háromnapos nemzeti gyászt hirdetett az áldozatok emlékére és kérte a hatóságokat, hogy keressék meg a felelősöket és szabják ki rájuk a méltó büntetést.
Tipikus ügy: "Hogyan lapátoljuk vissza a szart a lóba?". Azt a 19 embert már nem lehet feltámasztani, a politikusok pedig mindig így reagálnak ezekre az eseményekre. Semmi újdonság. Tanulnak valaha is ezekből a tragédiákból? Tesznek valamit az elkerülésük érdekében? Nem úgy tűnik! A FIFA tétlenül nézi az eseményeket, pedig a legtöbb afrikai országban a futball a legnépszerűbb, néha az egyetlen szórakozás a szélesebb tömegek számára.
Mit tesz a FIFA?
Hogy a nemzetközi szövetségnek rengeteg pénze van, az kétségtelen. Komolyan támogatja az afrikai szövetséget, a CAF-ot is, sok stadiont ebből a pénzből újítottak és újatanak fel most a kontinensen. Egy brit szakértő véleménye szerint ha az afrikai sztárfutballisták sokmillió eurós átigazolási díjainak mindössze 5%-át hazájuk futballjának fejlesztésére különítenék el egy megfelelő átigazolási szabály meghozatalával, már sokkal jobb lenne a helyzet. Egy másik szakértő a stadionok építésének és felújításának legfőbb pontjairól értekezik: a stadionokat szerinte úgy kell kialakítani, hogy a rendőrségnek és a rendezőknek elég hely álljon rendelkezésre a felvonuláshoz és eszköz a jegyek ellenőrzéséhez. Aki pedig belép a stadionba, annak számozott ülést kell biztosítani és jól megközelíthető kijáratot, hogy a mérkőzés után, vagy probléma esetén akár közben mindenki biztonságosan kijuthasson az épületből. Természetesen ez rengeteg pénzbe kerül, ami a szegényebb afrikai országoknak nem áll rendelkezésére.
Emellett további olyan szabályok, intézkedések meghozatalára és betartására van szükség, amelyek Európában évtizedek óta működnek: jóval a mérkőzés kezdete előtt ki kell nyitni a stadionok bejáratait; a jegyek nagyobb részét elővételben kell értékesíteni; meg kell számozni az üléseket és ellenőrizni, hogy mindenki a jegyének megfelelő helyre üljön; nem szabad több jegyet kibocsátani és eladni, mint amennyi hely van a stadionban; megfelelően ki kell képezni a rendezőket és rászoktatni a szurkolókat a fentiek betartására. Persze amíg mindez a FIFA illetékesein és a helyi szövetségek politikusi vénájú alkalmazottain múlik...
Láttuk azonban a jó példákat más földrészeken: amikor a helyzet tarthatatlanná vált és sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb tragédiák, az illetékesek képesek voltak Európában és a nagyobb dél-amerikai országokban is szigorú intézkedéseket hozni, amik mind a mai napig biztosítják például az angol szurkolók teljes biztonságát, kerítések, falak és szögesdrótok nélkül. Afrikában is "csak" erre van szükség, a jó példák itt vannak a szemünk előtt.
És hogy honnan lenne erre pénz? Bárki, aki látta a legutóbbi Aranylabda-gálát, vagy a világbajnokságot, tudja, hogy a FIFA tele van pénzzel, főleg a tévés közvetítési jogokból származik nagyon komoly bevétele. Ráadásul a világ labdarúgása egyre inkább az afrikai tehetségekre épít: világsztárok egész sora játszik Európa élcsapataiban, akiket fiatal korukban szinte ingyen hoznak el hazájukból, hogy aztán súlyos eurómilliókért adják-vegyék őket, miközben szállítják a győzelmeket és a reklámbevételeket aktuális csapataiknak – és ezeknek a pénzeknek egy része végül biztosan a FIFÁ-nál köt ki.
Látjuk, hogy a nemzetközi szövetség rengeteget költ arra, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokság körül minden rendben legyen – de ez nem indok arra, hogy a többi országot, ahol nem rendeznek vébét, egyáltalán ne támogassák.
Ezt megosztom Facebook-on!
