Hómlesz foci, lengyel módra (Boisko bezdomnych)
dráma, film, foci, hajléktalan, mozi, sport, szex, 2009. május
Egy rakás szerencsétlen sörösdobozok közt szlalomozik a labdával, a kapus mozogni is alig tud a hájtól, viszont nehéz mellette belőni a labdát, és nagyon lelkes! A csapatban rajta kívül helyet kap még egy ukrán ex-asztronauta, egy volt pap, egy balesetet szenvedett volt bányamunkás, egy kétajtós szekrény és még sorolhatnám. Apránként megtudjuk, hogyan kerültek utcára, a hangsúly mégis azon van, hogy kilátástalan életükbe egy halvány reménysugár érkezik, a hajléktalanok foci vb-je! És ki is készíthetné fel őket jobban egy efféle megmérettetésre, ha nem egy szintén reményvesztett egykori lengyel futballsztár.
A téma kétségtelenül aktuális, hiszen a hajléktalanok jelenlétével nap, mint nap szembesülünk, a politika tétlenségével pedig értetlenül állunk szemben. Mikor egy aluljáróban elhaladunk mellettük, rájuk sem nézünk, és lehetőleg levegőt sem veszünk. Ezek az első reflexek, jó mélyen berögzülve. Így nem csoda, ha a filmet nézve egy szerelmi jelenet láttán az az első gondolat támad az ember fejében, hogy "Uram, atyám! Ez a fiatal és igényes nő hogy képes lefeküdni egy csövessel? Létezhet olyan erős vágy, ami legyőzi az undort?"
Az arcunkba kapjuk az ilyen és ehhez hasonló ítéleteinket, a korrupciót, a kirekesztést, amit egytől-egyig mi magunk teremtünk meg. Hogy ezekből végre egy kicsit lefaragjunk, ahhoz ez a film hozzásegít minket! Lélekben együtt edzünk a csapattal, együtt szomorkodunk, mikor veszteség éri őket, együtt szerencsétlenkedünk és együtt győzedelmeskedünk, akár a korrupció felett is. Így kerül egyensúlyba a mérleg két oldala, és így történhet meg az, hogy a moziból széles mosollyal, elégedetten távozunk.
A film rendezőjéről, Kasia Adamikról röviden annyit, hogy ezzel a filmmel debütált Lengyelországban, igaz, nem ez az első munkája. Számtalanszor segédkezett édesanyja, Agnieszka Holland világhírű filmjeinek (Teljes napfogyatkozás, A titkok kertje) munkálataiban. Eleinte gondoltam is, hogy "persze, így könnyű", de azt kell mondanom, kellemesen csalódtam. Az pedig, hogy nő rendez focis filmet, szerintem kifejezetten kedvessé teszi az alkotást!
Lengyel Filmhét a bal sarokban - PR-ból 1-es
A téma kétségtelenül aktuális, hiszen a hajléktalanok jelenlétével nap, mint nap szembesülünk, a politika tétlenségével pedig értetlenül állunk szemben. Mikor egy aluljáróban elhaladunk mellettük, rájuk sem nézünk, és lehetőleg levegőt sem veszünk. Ezek az első reflexek, jó mélyen berögzülve. Így nem csoda, ha a filmet nézve egy szerelmi jelenet láttán az az első gondolat támad az ember fejében, hogy "Uram, atyám! Ez a fiatal és igényes nő hogy képes lefeküdni egy csövessel? Létezhet olyan erős vágy, ami legyőzi az undort?"
Az arcunkba kapjuk az ilyen és ehhez hasonló ítéleteinket, a korrupciót, a kirekesztést, amit egytől-egyig mi magunk teremtünk meg. Hogy ezekből végre egy kicsit lefaragjunk, ahhoz ez a film hozzásegít minket! Lélekben együtt edzünk a csapattal, együtt szomorkodunk, mikor veszteség éri őket, együtt szerencsétlenkedünk és együtt győzedelmeskedünk, akár a korrupció felett is. Így kerül egyensúlyba a mérleg két oldala, és így történhet meg az, hogy a moziból széles mosollyal, elégedetten távozunk.
A film rendezőjéről, Kasia Adamikról röviden annyit, hogy ezzel a filmmel debütált Lengyelországban, igaz, nem ez az első munkája. Számtalanszor segédkezett édesanyja, Agnieszka Holland világhírű filmjeinek (Teljes napfogyatkozás, A titkok kertje) munkálataiban. Eleinte gondoltam is, hogy "persze, így könnyű", de azt kell mondanom, kellemesen csalódtam. Az pedig, hogy nő rendez focis filmet, szerintem kifejezetten kedvessé teszi az alkotást!
Ezt megosztom Facebook-on!
