Apukák világa

Olyan sokszínű világba csöppennek a kis Peter Pan-ok önálló földi létük elején, amit még nem is sejthetnek, ám ugyanakkor olyan keserves sírásba kezdenek, ami a huzatos folyosón lengedező függöny mögött szűkölő apukákat egy pillanat alatt boldoggá teszi. És ekkor, a magzatmázas pofikájú gyermek piciny, kapálódzó kezeinek látványára megszületik egy apuka világa is, amely azelőtt sosem volt. Sehol-sziget rég elvesztett illúziói újra visszatérnek, Giling-Galang csivitelő hangján megszólalnak egy távoli gyermekkor képei, egy játékos, felhőtlen gyermekkoré. Halszagú kézzel majszolt májkrémes kenyereké, poros úton fakardozó huszároké, ablakba tett csizmák alatt várakozó, izgatott, pici sóhajoké. Az apukák világa kinyílik, és amit sem az ultrahang monitorának kivehetetlen képei, sem a növekvő pocak hullámai nem tudtak éreztetni, az most egyszerre zúdul egy zavarodott fejbe, egy három évtizedes ifjúsági regény új, családi fejezetének lapjaira. A megszületett gyermekkel nemcsak egy anya született, de egy apa is, akinek a bódulat másnapján már ott krákog egy férfiúi torok a fülében, a felelősség begyulladt torka, amelyet immár lelkében egy életen át köszörülni kell. De éppen ez a lényeg! Megszületik egy másfajta felelősség, egy új dimenzió, a lazán vett eddigi élet egyszerre lesz vidám és komoly.

A szülészet üres folyosóján pontban este hétkor egy távoli ajtó mögül sírás hallatszik, és egy egész napos, fokozott várakozás válik semmivé abban a másodpercben. A nővérszoba tévéjén, a híradóban éppen Gyurcsányék éneklik a népszerűsítő "igen, igen" kampány-áriát, de a szelektív hallás központjában mégis egy gőgicsélés, egy új, mindent átható hang telítődik a kihalt, linóleumos neonfényben.

Jászlak szénaillata, Geréb Ágnesek gyertyás szobái ide vagy oda, nem a zöld csempék négyzetméterei határozzák meg a vajúdó anya a földön túli érzéseit, és eddig a gyerek se reklamált a vakító fény és a fehér vitrines, fehér műbőrös enteriőr miatt. A születés igenis véres, a születés igenis elemi detonáció, amit nem tompít, ha a földbe ásott vermek sötétjében 50 rongyért kedveskedő ál-angyalok vezetik le. A kismamák félelmeiket csak saját maguk zárhatják egy erős ajtajú elkülönítőbe, hogy aztán egy kilenc hónapos intim testi-lelki kapcsolatból egy pár óra alatt egy erős, intim és bensőséges kapcsolat legyen, ahol a két fél egymás közelében, egymás szemében találja meg a boldogságot.

Az apukáknak cikkeket, könyveket írnak az okosok. A pelenka szagától a babaillatig minden le van írva. A fürdetés, az első mosoly, a papák nélkülözhetetlen jelenléte a hasfájós bőgéseknél, mind-mind egy jól illusztrált fejezet egy jól jövedelmező iparban, ahol a tapasztalatból merítő gyöngyhalászok addig sulykolják önmagukat belénk, amíg bírjuk szusszal. A bújtatott reklámok között aranyos felismerések szűkítik a kört: hiszen ezek az apukák akár mi is lehetnénk! Pedig nem. Minden apa más. Sokfélék, mint Gombóc Artúr csokoládéi. Keserű apuka, édes apuka, puha apuka, kemény apuka, 70 %-os étapuka, omlós apuka, töltött apuka, konyakos apuka, nugátos apuka, egész mogyorós és kekszes, rizses és barackos. Mindegy, csak legyen jó apuka! Édesítse meg a gyerekkort, ha az övé is olyan volt, akkor azért, ha meg nem, hát azért! És legyen ösztönös, ne készüljön esetlenül, biflázva, mint a szappanopera-sztárok a kommersz "kisesti" szerepükre, ám alkalmazza a Sztanyiszlavszkij-féle teljes beleélés módszerét.

Előttem egy még új és nagy út áll. Kilenc hónapja léptem rá – istenem, de gyorsan megy az idő!