A disznó éve

animáció, évforduló, irodalom, média, sport, színház, youtube, 2008. január

Kötetlen érdeklődésem alapvetően metaforikus csápjaival hadd sodorjak az olvasó elébe némi elegyet – szigorúan kötetlenül –, emlékezve és gyertyát tartva 2007 képében egy olyan évnek, amely nyilvánvaló bizarrságával kiérdemelte, hogy a japánok pont most találjanak egy görögdinnyét, mely ha ravaszul a megfelelő körökben mozog, ismerte volna Krisztust.

Esélytelen kapálózása a modern gondolat kikeletjének, ha azt a közvetlen, mi több, egyenes következtetést vonjuk le végül – személyes tapasztalatainkra hivatkozva –, hogy a világ normális. Ez az év, mint itt látható, bővelkedett borzalmakban és "agyfaszban" egyaránt. Hullattunk vért, verejtéket és könyveket. De ahogy Vian mondta: "Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon és belehalni a röhögésbe." Tegyünk erre egy kísérletet!

...

Üdvözöllek a túlélők között! Bizony ez a kínai srác nem semmi anyag. Megbízható forrásból tudom, hogy 2007 azért volt ilyen középtisztán szemlélve is pocsék, mert rájaült a Szaturnusz, ami – mint most már valószínűleg mindenki tisztában van vele – a leglúzerebb bolygó mind közül. Nyomorúságot és hajhullást hoz, de a fáma szerint ha szembenézünk félelmeinkkel, erősebbek lehetünk jövőre. Hogy hol tart már a tudomány?! Amúgy itt.

Ami az én félelmeimet illeti, itt van például ez az igen ijesztő-jellegű kutyus. (A vidámkodó idegenszerű-lény-fiú-popcsillag nem fontos.)

Kicsi hazánk a recesszió peremén egyensúlyosbítva tapicskolt egész éveben (hogy vigye el a kánya! Hammer For President!), pedig eddig egész példásan tartottuk magunkat. Node sebaj, majd idén villantunk. Remélhetőleg megtanultuk, hogy az EU-ba menet "nem szabad az ütközőn utazni", és hogy egy kedves ismerősömet idézzem: "Nem a szerelem, a pénz, netalán a szex mozgatja a világot, hanem a világgazdaság."

Kicsi szívünk bújával nyikorgott bennünk a lélek idén más miatt is sajnos. Remek, személyiséggel-majdnem-bizonyítottan-rendelkező-életünket-csodával-és
határtalan-többlettel-pocakon-pusszantó-egyedeket veszítettünk el. Elment:

Bam Bam Bigelow, aki zseniális pankrátor volt, nem mellesleg gyerekkorom egyik hőse (nyüssz...)
Kitty Carlise Hart énekesnő, színésznő és tévés személyiség
Kurt Vonnegut, akit remélhetőleg nem kell bemutatnom senkinek
Jean Baudrillard filozófus, értője a posztmodernnek és kritikusa a világnak
– Joey Sadler, a New Zealand All Blacks rögbicsapat egy remek játékosa
Mr. Butch, aki zenész volt és a világ egyik leghíresebb csövese
– Kovács László, az Easy Rider és más nagyszerű filmek alkotója
Luciano Pavarotti, remélem, őt sem kell bemutatni
Marcel Marceau, a világ egyik legnagyobb pantomimese

Azért volt örömködnivalónk is bőven. A Simpson család négyszázadik részét adták le idén, Doris Lessing megkapta a Nobelt, mert irodalmi munkásságával epikus módon ábrázolta a női létet (és nem mellesleg kinevelt több generációnyi feministát), India megválasztotta első női elnökét, Pratibha Patilt, volt új Transformers-film, és annyira nem is lett rossz, mint a Pókember, és Yokozuna Asashoryu nyerte a Császári Kupát. Jah, és kijött az utolsó Harry Potter.

Mit szólsz hozzá?

D.

D.

Dancs Tamás egy megértett zseni. Mellesleg grafikus és médiaművész. Szeret főzni, enni, inni - látványosan és élvezettel. Énekelni is. Olyan, mint Madonna és Michael Jackson: szeretik vagy utálják, köztes megoldás nincs.

húzd fel a cikket!

Köszönjük visszajelzésedet . . .
    Tíz évvel később
    Hamis nosztalgiák verme
    Fregoli főoldal