És Ön mitől fél?
politika, szex, történelem, vallás, 2007. december
Tájékoztató: a cikket a UNIT magazin megrendelésére készítettem, úgy alakult, hogy mégis ide kerül. Az eltérő stílus (ugye laza, fiatalos) ennek tudható be, most már így marad.
Félelem. Az is hülye, aki nagyon sokmindentől fél, de az is, aki semmitől – utóbbiak gyorsan rájönnek, jellemzően a saját kárukon, hogy azért mégsem árt, ha bizonyos esetekben félreteszik vakmerőségüket, legalább a biztos halál elkerülése érdekében. Az aurea mediocritast kell tehát keresnünk, de ki az, aki mértékkel tud félni?
Magáért beszél a phobialist.com honlap címe, melynek lelkes szerkesztői arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék az összes diagnosztizált fóbiát és mindezekről rövid leírást is adjanak. Kezdetben úgy tűnhet, hogy az oldalon a reálisak mellett számos irreális fóbia is található, tehát olyan esetek, amikor valakik teljesen ártalmatlan dolgoktól rettegnek. Pedig rájöhetünk, hogy mindez erősen függ az ember időbeli és térbeli helyzetétől…
Itt van rögtön a Russophobia, amely nem más, mint az oroszoktól való félelem – nem is kell magyaráznunk, hogy ennek aktualitása, akárha Magyarországot tekintjük (bár az Egyesült Államok is jó példa lehetne), a történelmi korok folyamán mennyire más értelmeket kapott és kap manapság. Hasonló "betegségek" még a Teutophobia (a németektől való félelem), a Gallophobia (atyaisten, ki az, aki fél a franciáktól??) vagy éppen a Sinophobia. Ez utóbbival kezdhetünk is barátkozni, a Nostradamus által megjövendölt sárga veszedelem ("keletről jő a sárga veszedelem, mely elpusztítja a világot...") lassan "ante portas" lesz, hacsak nincs már egyenesen a kapuinkon belül. És bár a phobialist-en ez még nem szerepel, hallotunk mi már hungarofóbokról is.
Valamivel irreálisabb következő betegségünk, az Uranophobia, ami egészen pontosan a mennytől való félelmet takarja – mennyivel menőbb, mint szimplán a haláltól, vagy mondjuk a pokoltól félni! Pedig Cserna-Szabó barátom is megírta már, hogy nincs isten és nincs Mennyország:
"– Van Isten? – bökte ki végül.
– A jobb füledért cserébe megmondom a választ – vigyorgott kajánul a kobold, ujja szinte már teljesen eltűnt orrlikában.
Kova tanár úr gondolkodás nélkül jobb kezével jobb füléhez kapott, és egyetlen erős rántással letépte. A vér a poros szőnyegre spriccelt, onnan a parkettalécek közötti résekbe szivárgott. Manó átnyújtotta jobb fülét a gyermeknek.
– Nincs Isten – röhögött a kobold, fehér nyelvét a professzorra nyújtotta –, tudd meg, hogy nincsen. A lélek az élet előtt és után egy bűzös, hideg és sötét pocsolyában ázik."
(Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon, részlet)
Iskola viszont van, így a Scolionophobia teljesen jól értelmezhető, sőt megállapítjuk, hogy igencsak elterjedt kór gyermekek és meglepő módon pedagógusok esetében. De nagyon vigyázzunk, nehogy összekeverjük a kétoldali akut suliundort a Gnosiophobiával, ami pedig a tudástól való félelmet jelenti. Ez a betegség véleményünk szerint a magyar politikai pártok tagjainak körében dívik leginkább, és mit ad isten (már ha van egyáltalán, mint ahogy nincs – lásd feljebb), érkezik is a következő, ide vágó kedvenc fóbiánk, melynek magyarázatát most eredeti angol nyelven idézzük: "Politicophobia: fear or abnormal dislike of politicians." Semmi kétség afelől, hogy hazánk legismertebb politikofóbiása Barcs Miklós, aki nem áttallja terjeszteni is ezirányú nézeteit a zseniális Flash együttes énekeseként, mondjuk a Képviselő funky című dal keretein belül.
A fenti félelmekkel azonban még viszonylag békében el lehet éldegélni a világban, vannak azonban olyan fóbiák is, amelyek gyakorlatilag összeegyeztethetetlenek az élettel, vagy legalábbis annak élvezetével. Őszintén sajnálom például a Gynophobiásokat, akik a nőktől félnek (vajon ez mindkét nem esetében előforduló kór?), és ezen belül a Venustraphobiásokat, aki viszont kizárólag a szép nőket nem állhatják. A Coitophobia viszont már tényleg mindennek a teteje: aki a coitustól fél, az élből esélytelenné válik a szexualitás örömeinek átélésére, még ha mondjuk meleg is.
Ha már feltétlenül választanom kell az oldalon ábécésorrenbe rendezett számos kór közül, talán a Chrematophobiára esne a voksom. A pénztől való félelem simán kibekkelhető, csak el kell menni például krisnásnak. Ilyenkor kár, hogy még mindig nincs isten.
Félelem. Az is hülye, aki nagyon sokmindentől fél, de az is, aki semmitől – utóbbiak gyorsan rájönnek, jellemzően a saját kárukon, hogy azért mégsem árt, ha bizonyos esetekben félreteszik vakmerőségüket, legalább a biztos halál elkerülése érdekében. Az aurea mediocritast kell tehát keresnünk, de ki az, aki mértékkel tud félni?
Magáért beszél a phobialist.com honlap címe, melynek lelkes szerkesztői arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék az összes diagnosztizált fóbiát és mindezekről rövid leírást is adjanak. Kezdetben úgy tűnhet, hogy az oldalon a reálisak mellett számos irreális fóbia is található, tehát olyan esetek, amikor valakik teljesen ártalmatlan dolgoktól rettegnek. Pedig rájöhetünk, hogy mindez erősen függ az ember időbeli és térbeli helyzetétől…
Itt van rögtön a Russophobia, amely nem más, mint az oroszoktól való félelem – nem is kell magyaráznunk, hogy ennek aktualitása, akárha Magyarországot tekintjük (bár az Egyesült Államok is jó példa lehetne), a történelmi korok folyamán mennyire más értelmeket kapott és kap manapság. Hasonló "betegségek" még a Teutophobia (a németektől való félelem), a Gallophobia (atyaisten, ki az, aki fél a franciáktól??) vagy éppen a Sinophobia. Ez utóbbival kezdhetünk is barátkozni, a Nostradamus által megjövendölt sárga veszedelem ("keletről jő a sárga veszedelem, mely elpusztítja a világot...") lassan "ante portas" lesz, hacsak nincs már egyenesen a kapuinkon belül. És bár a phobialist-en ez még nem szerepel, hallotunk mi már hungarofóbokról is.
Forrás: www.irational.org
Valamivel irreálisabb következő betegségünk, az Uranophobia, ami egészen pontosan a mennytől való félelmet takarja – mennyivel menőbb, mint szimplán a haláltól, vagy mondjuk a pokoltól félni! Pedig Cserna-Szabó barátom is megírta már, hogy nincs isten és nincs Mennyország:
"– Van Isten? – bökte ki végül.
– A jobb füledért cserébe megmondom a választ – vigyorgott kajánul a kobold, ujja szinte már teljesen eltűnt orrlikában.
Kova tanár úr gondolkodás nélkül jobb kezével jobb füléhez kapott, és egyetlen erős rántással letépte. A vér a poros szőnyegre spriccelt, onnan a parkettalécek közötti résekbe szivárgott. Manó átnyújtotta jobb fülét a gyermeknek.
– Nincs Isten – röhögött a kobold, fehér nyelvét a professzorra nyújtotta –, tudd meg, hogy nincsen. A lélek az élet előtt és után egy bűzös, hideg és sötét pocsolyában ázik."
(Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon, részlet)
Iskola viszont van, így a Scolionophobia teljesen jól értelmezhető, sőt megállapítjuk, hogy igencsak elterjedt kór gyermekek és meglepő módon pedagógusok esetében. De nagyon vigyázzunk, nehogy összekeverjük a kétoldali akut suliundort a Gnosiophobiával, ami pedig a tudástól való félelmet jelenti. Ez a betegség véleményünk szerint a magyar politikai pártok tagjainak körében dívik leginkább, és mit ad isten (már ha van egyáltalán, mint ahogy nincs – lásd feljebb), érkezik is a következő, ide vágó kedvenc fóbiánk, melynek magyarázatát most eredeti angol nyelven idézzük: "Politicophobia: fear or abnormal dislike of politicians." Semmi kétség afelől, hogy hazánk legismertebb politikofóbiása Barcs Miklós, aki nem áttallja terjeszteni is ezirányú nézeteit a zseniális Flash együttes énekeseként, mondjuk a Képviselő funky című dal keretein belül.
A fenti félelmekkel azonban még viszonylag békében el lehet éldegélni a világban, vannak azonban olyan fóbiák is, amelyek gyakorlatilag összeegyeztethetetlenek az élettel, vagy legalábbis annak élvezetével. Őszintén sajnálom például a Gynophobiásokat, akik a nőktől félnek (vajon ez mindkét nem esetében előforduló kór?), és ezen belül a Venustraphobiásokat, aki viszont kizárólag a szép nőket nem állhatják. A Coitophobia viszont már tényleg mindennek a teteje: aki a coitustól fél, az élből esélytelenné válik a szexualitás örömeinek átélésére, még ha mondjuk meleg is.
Ha már feltétlenül választanom kell az oldalon ábécésorrenbe rendezett számos kór közül, talán a Chrematophobiára esne a voksom. A pénztől való félelem simán kibekkelhető, csak el kell menni például krisnásnak. Ilyenkor kár, hogy még mindig nincs isten.
Ezt megosztom Facebook-on!
