MultiFilter
globalizmus, hörr, multikulti, 2007. szeptember
Szerencsére egy multinacionális vállalatnál vagyok munkavállaló. Több országot, sőt, GLOBÁLIS lefedettséget nyújt ANYA, a vállalat. A vállalatot pedig a lelkem illeti meg, szerencse, hogy hatalmasak, és erősek vagyunk. Fél évig. Fél év során már egyébként szembe lehet találkozni hozzánk hasonló, magyar anyanyelvű multi-hajótöröttekkel is a fene nagy Világgazdaság csendesnek nem nevezhető óceánján. Hiszen hogy, hogy nem, az egyik multi a másiknak megrendelője, partnere, szövetségese vagy beszállítója, ízlés szerint. Persze ténylegesen szinte egyetlen magyar munkavállaló sem az anyacég alkalmazottja, az túl csúnya lenne. Kell ide egy jó magyar BT/KFT/ZRt., vérmérséklet szerint.
Lássuk be, addig multi egy multi, amíg nem magyar. Mert onnantól az bizony nem multi, hanem magyar. Magyar alkalmazottból pedig nem lesz multikulti szalonna. Hiába globális ANYA, hiába van a csodaszép "globális konzisztencia" nevében globális kapcsolata APÁVAL, hogy ha a telefonzsinór végén az álmos magyar kolléga próbál küzdeni az életben maradásért. Azonnal új értelmet nyer APA és ANYA kapcsolata.
Először is, aki éppen a rosszabbik végén van a telefonnak, az életéért küzd. Eközben persze szintúgy magyar kollégája mindent megtesz, hogy Anya akaratát keresztül vigye Apán. Szex lesz! "Olyan nincs, hogy nincs". És mégis, van.
A szabály az szabály, ha le van írva akkor is az ellenkezője igaz, hiszen én mondom neked, te magyar ott, a vonal végén. Kettes fokozatba kapcsolunk. Kölcsönösen elküldjük egymást a másik főnökéhez, elvégre valakinek be kell adni a derekát. Szitokszavak röpködnek, szóba kerülhetnek "teljesítmény", "ügyfél-elégedettség", "határidő" vagy "SLA", esetleg "kötbér" vagy "következmény". Mindre egyetlen magyar szó méltó választ adhat. Már a kalandozások óta desztilláljuk, érleljük az egyetlent, amely mindent kifejez: "leszarom". Repedezni látszik Anya multiglobál sminkje, mögötte feltűnik egy magyar arc.
Mindent be kell dobni. Apa vagy Anya valhol úgyis európai, ázsiai vagy amerikai, de mindenképpen jó, ha több, mint egy kontinensen vannak jelen. Odaáig kell felvinni az ügyet: hiszen nem vagyunk egyformák. "Baromarcú amerikai", "álliberális európai". Ki ne találják már, hogy ami a világ 178 országában működik, annak PONT Magyarországon is működnie kell. Nananana. Ezt kivel egyeztették? És aki nem egyeztette az miért egyeztette, aki egyeztette az miért nem nem egyeztette?
Pár hét és a harmadik világháború után leszálló ködben Apa és Anya gyermekei helyett immár Árpád két leszármazottjaként találunk ismét egymásra IVR, kólmenedzser és egyéb csodák útvesztőjén át, bevált zsargon a "plízlívömeszidzs". Vadidegenkét, egymás vállán zokogva beszéljük meg, hogy Apa és Anya mekkora majmok. Globális majmok. Bezzeg, ha mi vihetnénk a kócerájt! Nem csak apát és anyát, hanem ezt a globális kócerájt. Mi, magyarok.
Működik nálunk a multikulti. Kiszűrjük rögtön, de két lépésben: először aki magyar, az nem is multi, aztán persze mindenki más nem multi. Aztán egy szép nap itt maradunk: se multi, se munka, de a filter...
Lássuk be, addig multi egy multi, amíg nem magyar. Mert onnantól az bizony nem multi, hanem magyar. Magyar alkalmazottból pedig nem lesz multikulti szalonna. Hiába globális ANYA, hiába van a csodaszép "globális konzisztencia" nevében globális kapcsolata APÁVAL, hogy ha a telefonzsinór végén az álmos magyar kolléga próbál küzdeni az életben maradásért. Azonnal új értelmet nyer APA és ANYA kapcsolata.
Először is, aki éppen a rosszabbik végén van a telefonnak, az életéért küzd. Eközben persze szintúgy magyar kollégája mindent megtesz, hogy Anya akaratát keresztül vigye Apán. Szex lesz! "Olyan nincs, hogy nincs". És mégis, van.
A szabály az szabály, ha le van írva akkor is az ellenkezője igaz, hiszen én mondom neked, te magyar ott, a vonal végén. Kettes fokozatba kapcsolunk. Kölcsönösen elküldjük egymást a másik főnökéhez, elvégre valakinek be kell adni a derekát. Szitokszavak röpködnek, szóba kerülhetnek "teljesítmény", "ügyfél-elégedettség", "határidő" vagy "SLA", esetleg "kötbér" vagy "következmény". Mindre egyetlen magyar szó méltó választ adhat. Már a kalandozások óta desztilláljuk, érleljük az egyetlent, amely mindent kifejez: "leszarom". Repedezni látszik Anya multiglobál sminkje, mögötte feltűnik egy magyar arc.
Mindent be kell dobni. Apa vagy Anya valhol úgyis európai, ázsiai vagy amerikai, de mindenképpen jó, ha több, mint egy kontinensen vannak jelen. Odaáig kell felvinni az ügyet: hiszen nem vagyunk egyformák. "Baromarcú amerikai", "álliberális európai". Ki ne találják már, hogy ami a világ 178 országában működik, annak PONT Magyarországon is működnie kell. Nananana. Ezt kivel egyeztették? És aki nem egyeztette az miért egyeztette, aki egyeztette az miért nem nem egyeztette?
Pár hét és a harmadik világháború után leszálló ködben Apa és Anya gyermekei helyett immár Árpád két leszármazottjaként találunk ismét egymásra IVR, kólmenedzser és egyéb csodák útvesztőjén át, bevált zsargon a "plízlívömeszidzs". Vadidegenkét, egymás vállán zokogva beszéljük meg, hogy Apa és Anya mekkora majmok. Globális majmok. Bezzeg, ha mi vihetnénk a kócerájt! Nem csak apát és anyát, hanem ezt a globális kócerájt. Mi, magyarok.
Működik nálunk a multikulti. Kiszűrjük rögtön, de két lépésben: először aki magyar, az nem is multi, aztán persze mindenki más nem multi. Aztán egy szép nap itt maradunk: se multi, se munka, de a filter...
Ezt megosztom Facebook-on!
