Drakula
erdély, történelem, 2007. november
A rémtetteiről már életében híressé vált Vlad Tepes, a román vajda rendkívüli egyéniség volt. Nagyapja, Mircea 1386 és1418 között uralkodott Havaselvén. Felesége magyar származású volt. Fia, Vlad Dracul éveket töltött Luxemburgi Zsigmond udvarában, hiszen Havaselve a magyar király adófizető területeihez tartozott. Dracul 1408-ban lépett be a Sárkány Társaságba, amelyben a királyt támogató főúri családok és bárói ligák képviseltették magukat. Vlad innen kapta nevét, a Dracul-t, ami latinul "draconis", és sárkányost jelent. Vlad Dracul többször is trónra került a magyar király segítségével. Kettős politikát folytatott, hol a magyar királyt támogatta, hol pedig a török szultánnal együtt dúlta fel Dél-Erdély falvait és városait.
Fia, Vlad, a később hírhedtté vált Drakula több évet töltött a török udvarban, ahol kitanulta a hatalom gyakorlásának és a hadviselésnek minden fortélyát. 1448-ban apját havaselvei ellenfelei elfogták és kivégezték. Az ifjú Vladot börtönbe vetették, szabadulása után pedig Hunyadi János támogatását élvezte. 1456-ban, a nándorfehérvári csata előtt Hunyadinak hűséges román vajdára volt szüksége a déli végeken, így esett a választás Vladra. Azonban már az első hónapokban végigpusztította az erdélyi szász és magyar falvakat, és szörnyű kegyetlenkedéseket vitt véghez. Ezek után csak Drakulaként (valószínű, hogy szláv birtokos ragot ragasztottak apja, Dracul nevéhez: Draculea, Dracula alakban, ami Drakulfit jelenetetett) emlegetett vajda kegyetlenségeiről Buda és Bécs is tudomást szerzett a német szerzetesek és kereskedők által.
A román történészek Drakula kegyetlenségét a központi hatalom megteremtésére, a belső rend kialakítására tett erőfeszítésként magyarázzák. Azonban ilyen mennyiségű és kíméletlen megtorlást, illetve szadizmust bizonyára csak személyes jegyeivel, pszichopata tulajdonságaival lehet magyarázni.
Az is igaz, hogy a török ellen nem mindennapi hadjáratot vezetett 1460-61 telén, ahol kiváló katonai képességeiről tett tanúbizonyságot. Drakula az ellene küldött szandzsákbéget és csapatát lemészároltatta és karóba húzatta. Egyik korabeli török krónika szerint: "… éjfélkor átkelvén a jég hátán, megtámadta Hamza béget. Igen sok muzulmánt levágtak. Hamza béget elfogták… fejét levágatván Magyarország királyához küldte ilyen üzenettel: – Tudd meg, hogy ellensége lettem a töröknek".
Ezt követően Drakula behatolt a Dunától délre eső területekre, ahol nagy pusztítást vitt véghez. Erről a hadjáratáról maga számolt be Mátyás királynak 1462. február 11-én keltezett levelében. Ezt követően II. Mehmed megtámadta. Drakula éjszaka 7-10000 töröknek öltözött lovaskatona élén megtámadta a török tábort, s jelentős veszteségeket okozott, de a szultán sátrát nem sikerült megközelítenie. Ekkor váratlanul a moldvai uralkodó is megtámadta. A szorongatott helyzetben levelet írt a szultánnak, melyben megbocsátást kér, és megígéri, hogy segítségére siető Mátyást és kíséretét török kézre juttatja. A levél Mátyás kezébe került, aki azonnal kiadta az elfogatási parancsot Drakula ellen. Jan Giskra, a cseh kapitány Királykőnél elfogta a román vajdát és átadta Mátyásnak, aki Budára, majd Visegrádra vitette, ahol 12 évig fogságban tartotta. Egy orosz krónika szerint Drakula a "börtönben töltött években sem hagyott fel gonosz szokásaival: egereket fogdosott össze, madarakat vásárolt a piacon és agyonkínozta őket: az egyiket karóba húzta, a másiknak a fejét vágta le, a harmadiknak a tollazatát tépdeste le, azután szárnyra bocsátotta. A tömlöcben kitanulta a vargamesterséget, és ezzel tartotta el magát."
Bonfini szerint, amikor a török követei Mátyástól fegyverszünetet kértek, a magyar király megmutatta Drakulát, amitől a követek rémülve távoztak, hiszen a román vajda a török kegyetlen és félelmetes ellensége volt.
1476-ban Mátyásnak is egy erőskezű uralkodóra volt szüksége – akárcsak apjának –, ezért újból trónra ültette Drakulát. Uralkodása azonban rövid idejű volt, mert ellenfelei meggyilkolták.
Talán Makkai László foglalja legjobban össze Mátyás és Drakula érdekkapcsolatát: "A keresztény szolidaritásnak és magyarbarátságnak egyetlen vajda sem volt olyan odaadó, minden áldozatra kész híve, mint ő, ezt tudta Mátyás is".
Forrás: Száz rejtély a magyar történelemből
Fia, Vlad, a később hírhedtté vált Drakula több évet töltött a török udvarban, ahol kitanulta a hatalom gyakorlásának és a hadviselésnek minden fortélyát. 1448-ban apját havaselvei ellenfelei elfogták és kivégezték. Az ifjú Vladot börtönbe vetették, szabadulása után pedig Hunyadi János támogatását élvezte. 1456-ban, a nándorfehérvári csata előtt Hunyadinak hűséges román vajdára volt szüksége a déli végeken, így esett a választás Vladra. Azonban már az első hónapokban végigpusztította az erdélyi szász és magyar falvakat, és szörnyű kegyetlenkedéseket vitt véghez. Ezek után csak Drakulaként (valószínű, hogy szláv birtokos ragot ragasztottak apja, Dracul nevéhez: Draculea, Dracula alakban, ami Drakulfit jelenetetett) emlegetett vajda kegyetlenségeiről Buda és Bécs is tudomást szerzett a német szerzetesek és kereskedők által.
A román történészek Drakula kegyetlenségét a központi hatalom megteremtésére, a belső rend kialakítására tett erőfeszítésként magyarázzák. Azonban ilyen mennyiségű és kíméletlen megtorlást, illetve szadizmust bizonyára csak személyes jegyeivel, pszichopata tulajdonságaival lehet magyarázni.
Az is igaz, hogy a török ellen nem mindennapi hadjáratot vezetett 1460-61 telén, ahol kiváló katonai képességeiről tett tanúbizonyságot. Drakula az ellene küldött szandzsákbéget és csapatát lemészároltatta és karóba húzatta. Egyik korabeli török krónika szerint: "… éjfélkor átkelvén a jég hátán, megtámadta Hamza béget. Igen sok muzulmánt levágtak. Hamza béget elfogták… fejét levágatván Magyarország királyához küldte ilyen üzenettel: – Tudd meg, hogy ellensége lettem a töröknek".
Ezt követően Drakula behatolt a Dunától délre eső területekre, ahol nagy pusztítást vitt véghez. Erről a hadjáratáról maga számolt be Mátyás királynak 1462. február 11-én keltezett levelében. Ezt követően II. Mehmed megtámadta. Drakula éjszaka 7-10000 töröknek öltözött lovaskatona élén megtámadta a török tábort, s jelentős veszteségeket okozott, de a szultán sátrát nem sikerült megközelítenie. Ekkor váratlanul a moldvai uralkodó is megtámadta. A szorongatott helyzetben levelet írt a szultánnak, melyben megbocsátást kér, és megígéri, hogy segítségére siető Mátyást és kíséretét török kézre juttatja. A levél Mátyás kezébe került, aki azonnal kiadta az elfogatási parancsot Drakula ellen. Jan Giskra, a cseh kapitány Királykőnél elfogta a román vajdát és átadta Mátyásnak, aki Budára, majd Visegrádra vitette, ahol 12 évig fogságban tartotta. Egy orosz krónika szerint Drakula a "börtönben töltött években sem hagyott fel gonosz szokásaival: egereket fogdosott össze, madarakat vásárolt a piacon és agyonkínozta őket: az egyiket karóba húzta, a másiknak a fejét vágta le, a harmadiknak a tollazatát tépdeste le, azután szárnyra bocsátotta. A tömlöcben kitanulta a vargamesterséget, és ezzel tartotta el magát."
Bonfini szerint, amikor a török követei Mátyástól fegyverszünetet kértek, a magyar király megmutatta Drakulát, amitől a követek rémülve távoztak, hiszen a román vajda a török kegyetlen és félelmetes ellensége volt.
1476-ban Mátyásnak is egy erőskezű uralkodóra volt szüksége – akárcsak apjának –, ezért újból trónra ültette Drakulát. Uralkodása azonban rövid idejű volt, mert ellenfelei meggyilkolták.
Talán Makkai László foglalja legjobban össze Mátyás és Drakula érdekkapcsolatát: "A keresztény szolidaritásnak és magyarbarátságnak egyetlen vajda sem volt olyan odaadó, minden áldozatra kész híve, mint ő, ezt tudta Mátyás is".
Forrás: Száz rejtély a magyar történelemből
Az íráshoz képgaléria is tartozik.
Ezt megosztom Facebook-on!
