A nőknek könnyebb?
párkapcsolat, szex, 2007. augusztus
Néha azon vitatkozom a fiú ismerősökkel, hogy a nőknek vajon könnyebb-e egyedül élni, mint a férfiaknak. Szerintük sokkal könnyebb, mert a nők "tovább bírják" szexuális partner nélkül.
Ezen igazából nem is vitatkozunk, inkább arról van szó, hogy meghallgatom az érveiket, hümmögök, néha ellenvetek valamit, de általában véve csak tanácstalanul nézek. Azt hiszem, azért, mert magam sem tudom, mit gondoljak erről. Ha a nőknek valóban "könnyebb", akkor miért keverednek közülük sokan olyan bizarr helyzetekbe, miért találják magukat olyan emberek ágyában, akiktől állítólag nem is akartak semmit, és miért derül ki számtalanszor, hogy az illető, akinek a jelenlététől is "rosszul voltak", valójában nagy hatást gyakorolt rájuk fizikailag.
A "nő és a szex" témakör nekem néha a "nő és a diéta" összefüggéseit juttatja eszembe. Több az olyan lányismerősöm, aki diétázik (illetve diétázott vagy diétázni fog), mint aki bevallottan imádja a töltött csirkét, szalonnás májat vagy a nutellás palacsintát, és nyílt színen tekintélyes adagokban fogyasztja is. Amikor valaki folyamatosan jércemellet rendel salátával, esetleg néha salátát joghurttal, akkor a kisördög bennem mindig megkérdezi, vajon otthon mit eszik, amikor senki sem látja őt. De arra is tudok példát mondani, hogy valaki hónapokon át gond nélkül eszi a salátát joghurttal (natúr) vagy jércemellel (natúr), aztán hirtelen rátör valami késztetés, és három tábla csokit együltő helyében magáévá tesz. És megbánja.
Időnként az a benyomásom, valahogy így van ez a szexszel is. Sőt felmerül bennem, hogy a nők nincsenek tisztában az étvágyukkal, bármilyen természetű is legyen az. Számomra ez megmagyarázza azt, hogy néha könnyebb elcsábítani őket, mint gondolták volna, hogy bár soha nem tudták volna elképzelni, mégis azzal a fiúval kezdenek, akibe a barátnőjük szerelmes, mégis nős emberrel járnak, mégis lefekszenek azzal, akivel szakítottak, mégis szóba állnak valakivel, akit hivatalosan utálnak.
Valaki egyszer idézte a bölcs mondást nekem, miszerint a nők hajlandók a szexre egy kis kedvességért, a férfiak pedig hajlandók kedvesek lenni egy kis szexért – és ez a mondat talán megállná a helyét, ha a kedvességet és a szexet ilyen élesen külön lehetne választani (de az már egy másik műfaj…).
Egy azonban biztos, "evés" után már más a helyzet, és ennek az okai mélyebben gyökereznek, mint amennyit kulturális távlatokban be lehet látni. Sokan állítják, hogy a nők beleszeretnek abba, akivel lefekszenek, és én is láttam már erre néhány példát, mégsem gondolom, hogy pontosan ez történik. A szerelem sajnos ritkább dolog annál, mint amennyire a szexuális kapcsolatok gyakoriak, az emberi lélekben azonban a szexualitás "még mindig" a gyermeknemzéshez kötődik. A női test nem tud akárkitől akárhány gyereket nemzeni, és ezért bármilyen férfi, aki erre esélyt kap, jelentősséggel bír. Ezt a jelentősséget könnyű összekeverni a szerelemmel – bár kétségtelen, hogy van közük egymáshoz, mert mind a szerelem, mind a gyerekszülés lehetősége meghatározza a sorsot. Utóbbi a nőkét még mindig jobban, mint a férfiakét, mert a terhesség ténye elől még a legérdektelenebb nő sem menekülhet.
Talán ez az oka annak is, ha egy nő ráérez arra, hogy "nem a jó embert" engedte be, ha megsértik az érzéseit, és mintegy megbüntetik az étvágyáért, kialakulhat benne a viszolygás és az ellenállás – ami valóban megkönnyíti, hogy egyedül éljen.
Ezen igazából nem is vitatkozunk, inkább arról van szó, hogy meghallgatom az érveiket, hümmögök, néha ellenvetek valamit, de általában véve csak tanácstalanul nézek. Azt hiszem, azért, mert magam sem tudom, mit gondoljak erről. Ha a nőknek valóban "könnyebb", akkor miért keverednek közülük sokan olyan bizarr helyzetekbe, miért találják magukat olyan emberek ágyában, akiktől állítólag nem is akartak semmit, és miért derül ki számtalanszor, hogy az illető, akinek a jelenlététől is "rosszul voltak", valójában nagy hatást gyakorolt rájuk fizikailag.
A "nő és a szex" témakör nekem néha a "nő és a diéta" összefüggéseit juttatja eszembe. Több az olyan lányismerősöm, aki diétázik (illetve diétázott vagy diétázni fog), mint aki bevallottan imádja a töltött csirkét, szalonnás májat vagy a nutellás palacsintát, és nyílt színen tekintélyes adagokban fogyasztja is. Amikor valaki folyamatosan jércemellet rendel salátával, esetleg néha salátát joghurttal, akkor a kisördög bennem mindig megkérdezi, vajon otthon mit eszik, amikor senki sem látja őt. De arra is tudok példát mondani, hogy valaki hónapokon át gond nélkül eszi a salátát joghurttal (natúr) vagy jércemellel (natúr), aztán hirtelen rátör valami késztetés, és három tábla csokit együltő helyében magáévá tesz. És megbánja.
Időnként az a benyomásom, valahogy így van ez a szexszel is. Sőt felmerül bennem, hogy a nők nincsenek tisztában az étvágyukkal, bármilyen természetű is legyen az. Számomra ez megmagyarázza azt, hogy néha könnyebb elcsábítani őket, mint gondolták volna, hogy bár soha nem tudták volna elképzelni, mégis azzal a fiúval kezdenek, akibe a barátnőjük szerelmes, mégis nős emberrel járnak, mégis lefekszenek azzal, akivel szakítottak, mégis szóba állnak valakivel, akit hivatalosan utálnak.
Valaki egyszer idézte a bölcs mondást nekem, miszerint a nők hajlandók a szexre egy kis kedvességért, a férfiak pedig hajlandók kedvesek lenni egy kis szexért – és ez a mondat talán megállná a helyét, ha a kedvességet és a szexet ilyen élesen külön lehetne választani (de az már egy másik műfaj…).
Egy azonban biztos, "evés" után már más a helyzet, és ennek az okai mélyebben gyökereznek, mint amennyit kulturális távlatokban be lehet látni. Sokan állítják, hogy a nők beleszeretnek abba, akivel lefekszenek, és én is láttam már erre néhány példát, mégsem gondolom, hogy pontosan ez történik. A szerelem sajnos ritkább dolog annál, mint amennyire a szexuális kapcsolatok gyakoriak, az emberi lélekben azonban a szexualitás "még mindig" a gyermeknemzéshez kötődik. A női test nem tud akárkitől akárhány gyereket nemzeni, és ezért bármilyen férfi, aki erre esélyt kap, jelentősséggel bír. Ezt a jelentősséget könnyű összekeverni a szerelemmel – bár kétségtelen, hogy van közük egymáshoz, mert mind a szerelem, mind a gyerekszülés lehetősége meghatározza a sorsot. Utóbbi a nőkét még mindig jobban, mint a férfiakét, mert a terhesség ténye elől még a legérdektelenebb nő sem menekülhet.
Talán ez az oka annak is, ha egy nő ráérez arra, hogy "nem a jó embert" engedte be, ha megsértik az érzéseit, és mintegy megbüntetik az étvágyáért, kialakulhat benne a viszolygás és az ellenállás – ami valóban megkönnyíti, hogy egyedül éljen.
Ezt megosztom Facebook-on!
