Valaki útra válik belőlünk II.
hétköznapok, párkapcsolat, szex, 2006. október
Nem létezik recept, mely leírná egy tökéletes kapcsolat menetét. Sajnos nem is lesz ilyen soha, de ez a néhány érdekes történet közelebb vihet a másik nem megértéséhez.
A harmadik
A harmadik lány nem volt egyedül. Egy kiöregedett fiú, vagy mondjuk így: egy fiatal férfi ült vele szemben a kádban. Hivatalosan nem voltak együtt. A fiú csaknem két évig járkált a lány után (akkor is, amikor volt barátnője; akkor is, amikor a lánynak volt barátja), aztán, amikor két év után úgy tűnt, a lány beadja a derekát, azt mondta, nem kéne semmire sem kötelezniük egymást mégsem. Néha aludtak együtt, néha fürödtek is együtt. És amikor a szűk kis kádban lábat láb mellé szorítva gubbasztottak, akkor is csak keringtek egymás körül, bizonytalanul.
Nem volt köztük vad szenvedély vagy nagy szerelmi láz, nem akartak soha fejvesztetten egymásnak esni – de kötötte őket valami babonás összetartás, mint az öreg házasokat, kifulladásig.
– Hát attól tartok – kezdte a fiú – hogy én egyre inkább olyan leszek, mint egy tipikus "hülye pasi".
A lány csak rápillantott, hidegen. Annyiszor beszéltek már erről.
– Nekem most nincs holnapután. Legfeljebb a holnapig látok. Beszámíthatatlan és megbízhatatlan vagyok.
Ezt büszkén mondta, kihúzva magát. Soha életében nem volt beszámíthatatlan, és ezt most igen nagy teljesítménynek érezte. Végre ő is egy "szemét pasi" lesz, aki letarolhatja a különböző színű, szagú és állagú nőket.
Nem született ilyennek, legalábbis saját bevallása szerint. Meglehetősen gátlásos és merev volt gyerekkorában, elálló fülű és pattanásos. Nem igazán voltak barátai. Jó tanuló volt, és mindig izgult a jegyei miatt. Katona szeretett volna lenni, de nem lett belőle katona, mert asztmája volt, és elájult a vér látványától. Gazdag is szeretett volna lenni, meg nagy politikus, de a diszlexiája miatt nem beszélt nyelveket, és önfejű volt, nem tudott senkinek benyalni. A döntő pillanatokban szinte kétségbeejtően tisztességessé változott.
De volt esze, gyerekszobája, modora és ügyes beszéde. Fiatalon került vezető beosztásba – ám, hogy eredendő peches sorsát igazolja – abba is csak közalkalmazottként, így a húszas évei végére nem volt neki több, mint egy kis autó meg egy lakótelepi lakás részletre.
Egyetlen dolog volt csak, amiben utat talált a vágyott szerepek felé: a szex. Nem az a casanovás, mindenkivel egy menetet szex (hiszen ahhoz nem volt kellően "jó pasi"), hanem az, ami szabadon játszható fejben is. Pornó, könyvek, képek, hosszú chatelés, minden, ami extra. Gyógyszert szedett a pattanásaira, a fülét megműttette. Olykor szakálla volt, hogy eltűntesse "kölyökképét". 5-7 évvel idősebb barátnők, hosszú kapcsolatok, akiket csalt. Illetve csalt volna, ha erre igazán képes. Mindig derekasan belekezdett persze a megcsalásba, ahogy az igazi férfihoz méltó, aztán az a ragyásképű, tisztességes kis stréber ott belül mindig közbeszólt, és megakasztotta akció közben, ami duplán kínos volt. Egy nő az ágyban, két nő az ágyban; a volt barátnő és a jelenlegi, a jelenlegi és a jövőbeli… A szex volt a szabadság, amiben mindent lehetett, azt is, amit nem.
Ez a lány ott vele szemben a kádban tizenkét évvel volt fiatalabb az előzőnél. Különös szigort és egyfajta naiv tisztaságot sugárzott, ezért aztán nem tudott felszabadult lenni vele – mégsem tudta őt elengedni; ugyanúgy nem, ahogy az a ragyás képű lúzer sem engedte el őt ott belül. Mégis, ahogy öregedett, egyre ügyesebben alakult át "jó pasivá", és ez mennyi de mennyi lehetőséget rejtett magában…
– Te tudod, hogy én egyre inkább egy szemét dög vagyok – mondta a lánynak. Mindig jobb, ha az ember előre közli, akkor később lesz mire hivatkozni.
– Igen – felelte a másik tárgyilagosan és súlyos szomorúsággal -, mert a jó nőket és a lehetőségeket mindig a szemét dög férfiak kapják, ugye? Te mondtad, a nők pont azokért őrülnek meg, akik a sárba döngölik őket… A lúzereknek meg csak a lerágott csont marad. Vagy az sem. Te meg tettes akarsz lenni, nem áldozat. Minden valahai lúzer egyetlen esélye, ha kemény munkával szemét dög férfivá alakul. Úgy tűnik, a férfiak már csak gyávaságból lehetnek tisztességesek. A "jó pasiknak" kötelességük megszerezni az összes potenciális nőt… Akkor miért nem mész?
– Mi?
– Miért nem mész nőket megkapni?
A fiú bizonytalanul fanyalgott.
– Mert te mindezt tudod, mégis itt ülsz velem a kádban.
– És?
– Hát néha azt hiszem, tényleg angyal vagy.
– Csakhogy angyalokkal nem tudsz gátlástalanul szexelni.
– ... Igaz.
A negyedik
A negyedik lány április óta "szabad" volt. A kedvese ugyanis akkor szakított vele harmadszor – és minden várható előrejelzés szerint utoljára. Kilenc évet adott neki az életéből, és azt a kilenc évet mind elsöpörte az a pillanat, amikor kiderült, hogy a fiú újra elmegy, mert ismét belépett az életébe valaki más. Megtörtént már ez korábban is, nem is egyszer, de ez most "nagyon komoly" volt. Idézem: "végleges". Mindig elfelejtette neki a külön útjait, hitt abban, ha megharcol érte, végül megkapja hűsége jutalmát. De ez az újabb út most nagyon messze vitte a fiút, és sejtette, hogy most már nem fog visszatérni. Pedig ő még ezt is elfelejtené neki. Ezért a fiúért mindent hajlandó volt elfelejteni. Az összes igényét, vágyát, célját hajlandó volt felejteni sok éven át… hogy gyereket, férjet szeretne, egy társat, aki nem kalandozik el, akiről tudja, mikor mit csinál. Megharcolja a hűséget, gondolta, kivárja, amíg a másik végre megállapodik mellette, mert őket egymásnak teremtették, és ő önzetlenül, önmagát feledve fogja szeretni ezt a szép férfit, aki olyan okos, olyan kiemelkedő, olyan más… csak kicsit "bizonytalan". Ez az ember kilenc évig volt mellette bizonytalan. Kilenc évig. Az alatt nőttek meg a szederbokrok.
De most már mindegy. Már a virágait is hanyagolta a kertben, sok éve burjánzó fák és bokrok feleslegesek voltak. "Én vagyok a női hűség és türelem szobra?" kérdezte magától "Vagy csak hülye és naiv és vak?" Nézte a földet, arrébb lökött egy gereblyét. Utazni akart. Nagyon messzire. És ha nem akarna... Néhányunknak akkor is muszáj.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
A harmadik
A harmadik lány nem volt egyedül. Egy kiöregedett fiú, vagy mondjuk így: egy fiatal férfi ült vele szemben a kádban. Hivatalosan nem voltak együtt. A fiú csaknem két évig járkált a lány után (akkor is, amikor volt barátnője; akkor is, amikor a lánynak volt barátja), aztán, amikor két év után úgy tűnt, a lány beadja a derekát, azt mondta, nem kéne semmire sem kötelezniük egymást mégsem. Néha aludtak együtt, néha fürödtek is együtt. És amikor a szűk kis kádban lábat láb mellé szorítva gubbasztottak, akkor is csak keringtek egymás körül, bizonytalanul.
Nem volt köztük vad szenvedély vagy nagy szerelmi láz, nem akartak soha fejvesztetten egymásnak esni – de kötötte őket valami babonás összetartás, mint az öreg házasokat, kifulladásig.
– Hát attól tartok – kezdte a fiú – hogy én egyre inkább olyan leszek, mint egy tipikus "hülye pasi".
A lány csak rápillantott, hidegen. Annyiszor beszéltek már erről.
– Nekem most nincs holnapután. Legfeljebb a holnapig látok. Beszámíthatatlan és megbízhatatlan vagyok.
Ezt büszkén mondta, kihúzva magát. Soha életében nem volt beszámíthatatlan, és ezt most igen nagy teljesítménynek érezte. Végre ő is egy "szemét pasi" lesz, aki letarolhatja a különböző színű, szagú és állagú nőket.
Nem született ilyennek, legalábbis saját bevallása szerint. Meglehetősen gátlásos és merev volt gyerekkorában, elálló fülű és pattanásos. Nem igazán voltak barátai. Jó tanuló volt, és mindig izgult a jegyei miatt. Katona szeretett volna lenni, de nem lett belőle katona, mert asztmája volt, és elájult a vér látványától. Gazdag is szeretett volna lenni, meg nagy politikus, de a diszlexiája miatt nem beszélt nyelveket, és önfejű volt, nem tudott senkinek benyalni. A döntő pillanatokban szinte kétségbeejtően tisztességessé változott.
De volt esze, gyerekszobája, modora és ügyes beszéde. Fiatalon került vezető beosztásba – ám, hogy eredendő peches sorsát igazolja – abba is csak közalkalmazottként, így a húszas évei végére nem volt neki több, mint egy kis autó meg egy lakótelepi lakás részletre.
Egyetlen dolog volt csak, amiben utat talált a vágyott szerepek felé: a szex. Nem az a casanovás, mindenkivel egy menetet szex (hiszen ahhoz nem volt kellően "jó pasi"), hanem az, ami szabadon játszható fejben is. Pornó, könyvek, képek, hosszú chatelés, minden, ami extra. Gyógyszert szedett a pattanásaira, a fülét megműttette. Olykor szakálla volt, hogy eltűntesse "kölyökképét". 5-7 évvel idősebb barátnők, hosszú kapcsolatok, akiket csalt. Illetve csalt volna, ha erre igazán képes. Mindig derekasan belekezdett persze a megcsalásba, ahogy az igazi férfihoz méltó, aztán az a ragyásképű, tisztességes kis stréber ott belül mindig közbeszólt, és megakasztotta akció közben, ami duplán kínos volt. Egy nő az ágyban, két nő az ágyban; a volt barátnő és a jelenlegi, a jelenlegi és a jövőbeli… A szex volt a szabadság, amiben mindent lehetett, azt is, amit nem.
Ez a lány ott vele szemben a kádban tizenkét évvel volt fiatalabb az előzőnél. Különös szigort és egyfajta naiv tisztaságot sugárzott, ezért aztán nem tudott felszabadult lenni vele – mégsem tudta őt elengedni; ugyanúgy nem, ahogy az a ragyás képű lúzer sem engedte el őt ott belül. Mégis, ahogy öregedett, egyre ügyesebben alakult át "jó pasivá", és ez mennyi de mennyi lehetőséget rejtett magában…
– Te tudod, hogy én egyre inkább egy szemét dög vagyok – mondta a lánynak. Mindig jobb, ha az ember előre közli, akkor később lesz mire hivatkozni.
– Igen – felelte a másik tárgyilagosan és súlyos szomorúsággal -, mert a jó nőket és a lehetőségeket mindig a szemét dög férfiak kapják, ugye? Te mondtad, a nők pont azokért őrülnek meg, akik a sárba döngölik őket… A lúzereknek meg csak a lerágott csont marad. Vagy az sem. Te meg tettes akarsz lenni, nem áldozat. Minden valahai lúzer egyetlen esélye, ha kemény munkával szemét dög férfivá alakul. Úgy tűnik, a férfiak már csak gyávaságból lehetnek tisztességesek. A "jó pasiknak" kötelességük megszerezni az összes potenciális nőt… Akkor miért nem mész?
– Mi?
– Miért nem mész nőket megkapni?
A fiú bizonytalanul fanyalgott.
– Mert te mindezt tudod, mégis itt ülsz velem a kádban.
– És?
– Hát néha azt hiszem, tényleg angyal vagy.
– Csakhogy angyalokkal nem tudsz gátlástalanul szexelni.
– ... Igaz.
A negyedik
A negyedik lány április óta "szabad" volt. A kedvese ugyanis akkor szakított vele harmadszor – és minden várható előrejelzés szerint utoljára. Kilenc évet adott neki az életéből, és azt a kilenc évet mind elsöpörte az a pillanat, amikor kiderült, hogy a fiú újra elmegy, mert ismét belépett az életébe valaki más. Megtörtént már ez korábban is, nem is egyszer, de ez most "nagyon komoly" volt. Idézem: "végleges". Mindig elfelejtette neki a külön útjait, hitt abban, ha megharcol érte, végül megkapja hűsége jutalmát. De ez az újabb út most nagyon messze vitte a fiút, és sejtette, hogy most már nem fog visszatérni. Pedig ő még ezt is elfelejtené neki. Ezért a fiúért mindent hajlandó volt elfelejteni. Az összes igényét, vágyát, célját hajlandó volt felejteni sok éven át… hogy gyereket, férjet szeretne, egy társat, aki nem kalandozik el, akiről tudja, mikor mit csinál. Megharcolja a hűséget, gondolta, kivárja, amíg a másik végre megállapodik mellette, mert őket egymásnak teremtették, és ő önzetlenül, önmagát feledve fogja szeretni ezt a szép férfit, aki olyan okos, olyan kiemelkedő, olyan más… csak kicsit "bizonytalan". Ez az ember kilenc évig volt mellette bizonytalan. Kilenc évig. Az alatt nőttek meg a szederbokrok.
De most már mindegy. Már a virágait is hanyagolta a kertben, sok éve burjánzó fák és bokrok feleslegesek voltak. "Én vagyok a női hűség és türelem szobra?" kérdezte magától "Vagy csak hülye és naiv és vak?" Nézte a földet, arrébb lökött egy gereblyét. Utazni akart. Nagyon messzire. És ha nem akarna... Néhányunknak akkor is muszáj.
Megjelent a BIT magazin IV. évfolyamának 2. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
