Eötvenhat (Egy dokumentumfilm – és a stúdió, ami mögötte áll)

Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját. E történelmi eseményt sokan, sokféle szempontból bemutatták már. A 37. Magyar Filmszemlén viszont látható volt egy olyan dokumentumfilm, amely kifejezetten a mi egyetemünk és a forradalom kapcsolatát mutatja be. "A filmben a kor szemtanúi, egyetemünk oktatói és volt hallgatói idézik fel az 1956. október 23-i forradalomhoz vezető történelmi eseményeket úgy, ahogy azt az egyetemi ifjúság átélte, formálta. A megszólalók által hitelesen körvonalazódik egyetemünk szerepe a forradalom történelmi pillanataiban." Ez állt a hivatalos meghívón, és ennél tökéletesebben, azt hiszem, nem is lehetne összefoglalni az Eötvenhat című alkotást. Az ELTE Videostúdió két tagjával Szabó Sóki Lászlóval és Maros Gáborral beszélgettünk a stúdióról, illetve magáról a filmről.



BIT: Mióta létezik az ELTE Videostúdió?
Szabó Sóki László: A stúdió először oktatástechnika csoportként indult 1978-ban. 1982-83 körül kezdődött meg a fél-profi technikára való felszerelés, 1984-től vannak felvételeink. Ekkor hivatalosan is be lettünk jegyezve a Kulturális Minisztériumban ELTE Videostúdió néven. Emellett két éve újra regisztráltatnunk kellett a stúdiót, hiszen bármilyen filmes témában csak az nyújthat be pályázatot, aki rajta van a Nemzeti Filmiroda hivatalos listáján. Érdekesség, hogy mivel az ELTE szerepelt a nevünkben, az egyetem alapító okiratát kellett benyújtanunk, a stúdió vezetőjeként pedig maga a rektor lett bejegyezve.
Maros Gábor: Egyébként egy stúdiót csak akkor jegyeznek be, ha az alapító okiratban szerepel a filmgyártási tevékenység. De hát Pázmány erre nem gondolt 1635-ben (nevet). Később aztán ezt szerencsére módosították, de voltak komoly bonyodalmak is ebből azelőtt.

BIT: Mi a profilja a stúdiónak? Milyen filmekkel foglalkoznak?
SSL: Az egyetemet érintő dokumentumfilmeket valamint oktatófilmeket készítünk. Elsősorban az oktató- illetve fejlesztőtevékenységet segítő munkák készítése a célunk.
MG: A kezdetektől fogva ezzel foglalkozunk. Próbáltuk lefedni a természettudomány területeit. Kémiából például öt egyórás videokazettát készítettünk, mely az egész általános- és középiskolai tananyagot felöleli. Hasonló anyag készült matematikából, fizikából, földrajzból és biológiából is, sőt a tanári beszédstílusról is készítettünk filmet. Ezekből a kereskedelmi forgalomban is kapható kazettákból összesen 10-15 ezer darab fogyott el, ami óriási szám. 1985 óta rajtunk kívül más nem is ad ki ilyen oktatófilmeket Magyarországon.

BIT: Nagyjából hány alkotás készül évente? Vannak kiemelkedő projektek?
SSL: Az Eötvenhathoz hasonló, nagyobb lélegzetű filmre egy évben egyszer vállalkozunk. A már említett oktatóanyagok mellett pedig az évnyitót, az évzárót, a Pázmány-napokat és hasonló eseményeket rögzítjük.

BIT: Melyek voltak az utóbbi idők legfontosabb munkái?
MG: Három évvel ezelőtt készült az Ásványok és emberek. Ez egy 50 perces film, ami az ELTE ásványtárának történetét mutatja be. Az Egyelemű halmaz című mű az ELTE matematika történelmét mutatja be a kezdetektől egészen napjainkig. Ez utóbbit egyébként nemrég vette meg a köztelevízió, hivatalos vetítése eddig még nem volt. Valamint a napokban fejeztük be a Gombaszakértői praktikum című munkánkat. Ezen négy évig dolgoztunk, a DVD 30 percnyi videót és több száz fotót tartalmaz.

BIT: Térjünk rá az Eötvenhatra! Mikor és hogyan jött az ötlet?
SSL: 1985-ben Péterffy András segítségével készítettünk egy filmet, amely az akkor 350 éves egyetem történetét dolgozta föl. Ebben megszólaltattuk az akkori "nagy öregeket", történészek beszéltek a múltról és a "hőskorról." Szó esett az 56-os eseményekről is. Mikor a Magyar Történelmi Film Alapítvány erre a témára írt ki pályázatot 2004-ben, arra gondoltunk, miért ne lehetne erről más, az egyetemhez kötődő embereket is megkérdezni?

BIT: Meddig tartott a film elkészítése? Megvolt hozzá a megfelelő technikai háttér?
MG: Maga a forgatás néhány napig tartott, de ezt több hetes utómunkálatok követték. A stúdiót mi ketten alkotjuk, de egy ilyen produkció már több embert igényel, így szükségünk volt némi segítségre. Szerencsére Péterffy András, aki elismert szaktekintély, régi ismerősünkként szívesen állt rendelkezésünkre és Nagy Ernővel, egykori tanítványunkból lett kollegánkkal is gyakran dolgozunk együtt. Ami a technikát illeti: nagyon szűkösek az anyagi lehetőségeink, a stúdió nem a legkorszerűbb eszközökkel van tele. Egy ilyen produkcióhoz viszont megfelelő technika, profi világosítás kell. Így hát ezeket béreltük, amihez viszont természetesen pénzre volt szükség. Szerencsére jó pályázónak mondhatjuk magunkat, az utóbbi években szinte mindig sikerült pénzt nyernünk a filmjeinkhez.

BIT: Érdekesnek találtam, hogy a 85-ös felvételek során a nyilatkozók milyen nyíltan vállalják a véleményüket. Akkor nem volt ebből probléma?
MG: Igen, ez akkor egy nagyon bátor tett volt. Ezt a bizonyos 1985-ös, négyórás filmet nem sokan látták azóta sem. Az akkori rektor, miután megnézte, azt mondta, hogy a film nagyon szép és jó, de inkább tegyük be egy dobozba, és ne mutogassuk senkinek.
SSL: Sokan egyébként nem is mertek a forradalomról nyilatkozni. Azt mondták, hogy akkor vidéken vagy külföldön voltak, és nem tudnak semmiről. Az Eötvenhatban azok láthatók, akik akkor vállalták a véleményüket.

BIT: Voltak személyes visszajelzések a filmmel kapcsolatban?
SSL: Egy ilyen megjelenés után mindig jönnek többen is, hogy ők is ott voltak. Innen, a TTK-ról is jött két ember, az egyikük látta magát a felvételeken is. Ők mondták, hogy még sokat tudnának mesélni az akkor történtekről.

BIT: Végezetül: mikor lesz látható a film a nagyközönség számára?
SSL: Az Eötvenhatot egyszer már vetítette a közszolgálati televízió, de nemrég kértek minket, hogy még egyszer leadhassák. Ez nyilván akkor történik majd meg, amikor a dolog aktuálissá válik, tehát október 23-a táján. Egyébként pedig, ha itt, az egyetemen vetítésre lenne igény, mi támogatjuk az ötletet.

Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 7. számában.
http://ikhok.elte.hu