Átsugárzik rajtuk a kor hangulata (Tabák András: A helvéciai próba)
könyv, történelem, 2006. március
Mi jut eszébe általában a nem történelem szakosoknak a töriórákról? Évszám-hegyek, szakállas, komor tekintetű királyok, csaták és még csaták. Pedig a történelem az emberekről szól. Talán más lenne a helyzet, ha az órákon több szó esne az emberekről. Arról, hogy mit ettek, miről beszélgettek, hogyan gondolkoztak a régebbi korokban. Mindjárt nem lenne annyira távoli és száraz a tárgy, másrészt könnyebben meg lehetne érteni, hogy miért alakult úgy egy-egy történelmi helyzet, ahogyan alakult. A történelem tükör. Belenézünk a múltba, és élesebben láthatjuk benne a jelent.
A tükör szerepét sokszor betöltheti az irodalom is. Mint Tabák András kötete, A helvéciai próba is. A könyv negyvenkilenc írói évből összeválogatott negyvenkilenc novellából áll, 7x7-es tematikus ciklusokba rendezve. Mindegyik novellaciklust a szerző egy-egy verse vezeti be. Mint ebből is már kitetszik, roppant sokszínű a könyv, a novellák témáját és műfaját tekintve is – mégis egységesnek mondható. Az egyes, önmagukban is tökéletesen érthető és élvezhető személyes sztoriknak együttes üzenetük is van. Sokkal több megtudható a régi és nem is olyan régi magyar hétköznapokról, mint mondjuk, az iskolai történelem tankönyvből. A valóságot sokféleképpen lehet ábrázolni, és erre a szépirodalomnak számos eszköze van. Tabák sikeresen használja is ezeket.
Szinte az összes írásában igen fajsúlyos témákhoz nyúl: az egyén szabadsága és méltósága Mátyás udvarában, a holokausztban, a világháborúban, az úgynevezett szocializmusban. Ám mindezt anekdotikusan, és – ami a legfőbb – finoman beszéli el. Némelyikben a családi élet nyugodt hangulata uralkodik, amin át-átsugárzik a külvilág nyomasztó valósága. Írói módszere hasonlít a "mágikus realizmus" követőiéhez, noha Tabák semmi esetre sem tartozik közéjük. A hasonlóság abban áll, hogy novellái éppen csak annyira a valóságtól elemeltek, hogy érezhessük, parabolisztikusak.
Érdemes az összes nagyon is különféle stílusú novellát elolvasni. Ezek között megtalálható az abszurdtól a realistáig sokféle, mert csak így kaphatunk igazi képet Tabák András írói világáról, és a történelem mindennapjairól.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
A tükör szerepét sokszor betöltheti az irodalom is. Mint Tabák András kötete, A helvéciai próba is. A könyv negyvenkilenc írói évből összeválogatott negyvenkilenc novellából áll, 7x7-es tematikus ciklusokba rendezve. Mindegyik novellaciklust a szerző egy-egy verse vezeti be. Mint ebből is már kitetszik, roppant sokszínű a könyv, a novellák témáját és műfaját tekintve is – mégis egységesnek mondható. Az egyes, önmagukban is tökéletesen érthető és élvezhető személyes sztoriknak együttes üzenetük is van. Sokkal több megtudható a régi és nem is olyan régi magyar hétköznapokról, mint mondjuk, az iskolai történelem tankönyvből. A valóságot sokféleképpen lehet ábrázolni, és erre a szépirodalomnak számos eszköze van. Tabák sikeresen használja is ezeket.
Szinte az összes írásában igen fajsúlyos témákhoz nyúl: az egyén szabadsága és méltósága Mátyás udvarában, a holokausztban, a világháborúban, az úgynevezett szocializmusban. Ám mindezt anekdotikusan, és – ami a legfőbb – finoman beszéli el. Némelyikben a családi élet nyugodt hangulata uralkodik, amin át-átsugárzik a külvilág nyomasztó valósága. Írói módszere hasonlít a "mágikus realizmus" követőiéhez, noha Tabák semmi esetre sem tartozik közéjük. A hasonlóság abban áll, hogy novellái éppen csak annyira a valóságtól elemeltek, hogy érezhessük, parabolisztikusak.
Érdemes az összes nagyon is különféle stílusú novellát elolvasni. Ezek között megtalálható az abszurdtól a realistáig sokféle, mert csak így kaphatunk igazi képet Tabák András írói világáról, és a történelem mindennapjairól.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 6. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
