Közkeletű baromságok (Mondogatjuk őket, de bele se’ gondolunk)
divat, hétköznapok, párkapcsolat, 2006. február
Érdekes, hogy mennyire befolyásolja egész életünket egynéhány, a köznyelvbe és a fejekbe bebetonozott frázis. Például, a minap plázáznom kellett, mert ruhaneműt akartam vásárolni magamnak. Rettenetes hatással vannak rám ezek a levegőtlen, műanyag-szagú, neonfényű épületek és a bennük köröző, emberszerű lényekkel való önkéntelen konfrontáció. Tehát általában embergyűlölő tekintettel, fülemben a zakatoló walkmannel szoktam öles léptekkel haladni célom felé. Ami ebben az esetben ruha lett volna.
Node mit tegyen az a hímnemű egyed, akinek nem százezres öltöny kell? Csak, mert ez volt az épületben az egyetlen, kifejezetten férfiruhákat árusító bolt. A többi ruhaboltban pedig általában – igen szemét módon –, hetven-harminc százalékban oszlanak meg a női és férfi cuccok, az utóbbi kárára. Amit meg találni bennük, az tizenkettő egy tucat, ugyanaz, csak más plecsni van rajta (arról ne is beszéljünk, hogy az úgynevezett minőségi cuccok nagy többsége szinte semmiben nem különbözik a kínai gagyitól, csupán az árában). Miért lehet ez így? Azt hiszik talán a ruhagyártó és -árusító cégek, hogy a férfiaknak nem kell ruha? Vagy talán arra gondolnak, hogy a nő az, aki szeret vásárolni? A nő az, aki szeret öltözködni? Mert ezt mondja mindenki, mert ez olyan jól hangzik, meg egyszerűbbé is teszi a világot: a nő a hiú, úgyhogy neki rendezzük be a háromnegyed ruhaboltot, a férfi meg igyon sört, nézzen focit, azt pizsamában vagy lyukas atlétatrikóban is lehet. A férfiak nagy része is úgy gondolja, hogy ő egyáltalán nem hiú, persze, azért eljár fodrászhoz, megválogatja (már, ha tudja, ugye) a ruháit, borotválkozik, és megnézi magát az új ingében a kirakatokban stb. Furcsa.
Ahogyan az is furcsa, hogy még mindig, emancipáció ide, szexuális forradalom oda, mennyire sűrűn hallom azt az elég otromba szöveget, hogy "a férfiak csak azt akarják". Ez például több szempontból is aggályos baromság. Másrészt, a nők nem akarják? Meg általában, ebben az álságosan rosszalló hangsúllyal kiejtett "a férfiak csak azt akarják"-ban benne van az is, hogy: a férfiak csak azt akarják, és remélem, tőlem is akarják már egyszer, a fenébe is. De erről nem illik beszélni, még belegondolni sem illik, hiszen "rossz az, aki rosszra gondol". Na, ez már végképp a hülyeség kategóriája. Szerencsétlen lehet az, akinek a szexualitás, en bloc, rossz. Másrészt meg, mindenki gondol rá, az is, aki ezt a farizeus-dumát mondogatja, sőt, valószínű, hogy azért mondja, mert gondol rá. És miért baj "arra" gondolni? Sokkal szívesebben gondolok ilyesmire, mint, mondjuk, logaritmusokra vagy háborúkra.
Nemcsak egymásra, hanem a többi emberre is vannak ilyen átgondolatlan, sőt sokszor kártékony frázisaink, amelyeket mégis teljesen maguktól értetődően használunk. Például a macskára azt szokás mondani, hogy lusta és önző. Ezt csak azért mondhatják némelyek, mert nem képesek egy pillanatra sem kilépni saját nézőpontjukból, és mindent önmagukhoz képest ítélnek meg. A kutyáról azért nem mondják, hogy önző, mert az úgy van kalibrálva, hogy szeresse a gazdáját, amíg csak lehet. A macska azonban, teljesen érthető módon, nem szereti a gazdáját csak úgy. Ha megegyezünk vele, akkor elfogad minket, ha tiszteletben tartjuk, ő is tiszteletben fog tartani minket. És ha szerethetők vagyunk, akkor meg fog szeretni minket. A maga módján. Hogyan is várhatnánk el tőle többet? Egyébként, meglepően többet tudnak rólunk a környezetünkben élő állatok, mint mi róluk. És egyből érzékelik, ha nincsenek komolyan véve, ha lekezelőn bánnak velük, ha nem értik meg azt, hogy nem azért nyávognak, mert hülyék, hanem mert akarnak valamit közölni. És nem fognak a végtelenségig próbálkozni. Ezért aztán (ördögi kör), csak annyit mutatnak magukból, amennyi alapján az látszik, hogy lusták és önzők. A frázisok sora a végtelenségig folytatható lenne, sajnos.
Azt mondják, azért kellenek az általánosságok, hogy könnyebben lehessen tájékozódni a világban, hogy könnyebben el lehessen igazodni. Ez igaz. A baj azonban az, hogy ezek többnyire baromságok. Tehát tájékozódási szándékunk törékeny lélekvesztője förtelmes léket kap. Szóval, talán el kéne gondolkozni mindig egy picit, mielőtt az unásig ismert frázisok valamelyikét véletlenül megint alkalmaznánk.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 5. számában.
http://ikhok.elte.hu
Node mit tegyen az a hímnemű egyed, akinek nem százezres öltöny kell? Csak, mert ez volt az épületben az egyetlen, kifejezetten férfiruhákat árusító bolt. A többi ruhaboltban pedig általában – igen szemét módon –, hetven-harminc százalékban oszlanak meg a női és férfi cuccok, az utóbbi kárára. Amit meg találni bennük, az tizenkettő egy tucat, ugyanaz, csak más plecsni van rajta (arról ne is beszéljünk, hogy az úgynevezett minőségi cuccok nagy többsége szinte semmiben nem különbözik a kínai gagyitól, csupán az árában). Miért lehet ez így? Azt hiszik talán a ruhagyártó és -árusító cégek, hogy a férfiaknak nem kell ruha? Vagy talán arra gondolnak, hogy a nő az, aki szeret vásárolni? A nő az, aki szeret öltözködni? Mert ezt mondja mindenki, mert ez olyan jól hangzik, meg egyszerűbbé is teszi a világot: a nő a hiú, úgyhogy neki rendezzük be a háromnegyed ruhaboltot, a férfi meg igyon sört, nézzen focit, azt pizsamában vagy lyukas atlétatrikóban is lehet. A férfiak nagy része is úgy gondolja, hogy ő egyáltalán nem hiú, persze, azért eljár fodrászhoz, megválogatja (már, ha tudja, ugye) a ruháit, borotválkozik, és megnézi magát az új ingében a kirakatokban stb. Furcsa.
Ahogyan az is furcsa, hogy még mindig, emancipáció ide, szexuális forradalom oda, mennyire sűrűn hallom azt az elég otromba szöveget, hogy "a férfiak csak azt akarják". Ez például több szempontból is aggályos baromság. Másrészt, a nők nem akarják? Meg általában, ebben az álságosan rosszalló hangsúllyal kiejtett "a férfiak csak azt akarják"-ban benne van az is, hogy: a férfiak csak azt akarják, és remélem, tőlem is akarják már egyszer, a fenébe is. De erről nem illik beszélni, még belegondolni sem illik, hiszen "rossz az, aki rosszra gondol". Na, ez már végképp a hülyeség kategóriája. Szerencsétlen lehet az, akinek a szexualitás, en bloc, rossz. Másrészt meg, mindenki gondol rá, az is, aki ezt a farizeus-dumát mondogatja, sőt, valószínű, hogy azért mondja, mert gondol rá. És miért baj "arra" gondolni? Sokkal szívesebben gondolok ilyesmire, mint, mondjuk, logaritmusokra vagy háborúkra.
Nemcsak egymásra, hanem a többi emberre is vannak ilyen átgondolatlan, sőt sokszor kártékony frázisaink, amelyeket mégis teljesen maguktól értetődően használunk. Például a macskára azt szokás mondani, hogy lusta és önző. Ezt csak azért mondhatják némelyek, mert nem képesek egy pillanatra sem kilépni saját nézőpontjukból, és mindent önmagukhoz képest ítélnek meg. A kutyáról azért nem mondják, hogy önző, mert az úgy van kalibrálva, hogy szeresse a gazdáját, amíg csak lehet. A macska azonban, teljesen érthető módon, nem szereti a gazdáját csak úgy. Ha megegyezünk vele, akkor elfogad minket, ha tiszteletben tartjuk, ő is tiszteletben fog tartani minket. És ha szerethetők vagyunk, akkor meg fog szeretni minket. A maga módján. Hogyan is várhatnánk el tőle többet? Egyébként, meglepően többet tudnak rólunk a környezetünkben élő állatok, mint mi róluk. És egyből érzékelik, ha nincsenek komolyan véve, ha lekezelőn bánnak velük, ha nem értik meg azt, hogy nem azért nyávognak, mert hülyék, hanem mert akarnak valamit közölni. És nem fognak a végtelenségig próbálkozni. Ezért aztán (ördögi kör), csak annyit mutatnak magukból, amennyi alapján az látszik, hogy lusták és önzők. A frázisok sora a végtelenségig folytatható lenne, sajnos.
Azt mondják, azért kellenek az általánosságok, hogy könnyebben lehessen tájékozódni a világban, hogy könnyebben el lehessen igazodni. Ez igaz. A baj azonban az, hogy ezek többnyire baromságok. Tehát tájékozódási szándékunk törékeny lélekvesztője förtelmes léket kap. Szóval, talán el kéne gondolkozni mindig egy picit, mielőtt az unásig ismert frázisok valamelyikét véletlenül megint alkalmaznánk.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 5. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
