Ezt is megértük. Még néhány nap, és ismét mehetünk birkózni a városba, hogy szeretteinknek minél jópofább ajándékokat vásároljunk. Mindenki megőrül ilyenkor, pedig elvileg a szeretet ünnepe közeleg. Jó, tudom, nem túl eredeti dolog erről sajnálkozó bevezetőt írni. Egy célom azonban mégiscsak van ezzel. Egyetemi firkász mivoltom minden befolyásával ugyanis azt üzenem nektek e viharos napokra: csak nyugi! Az ajándék-vásárlásból ne legyen rohanás! Pihenjetek meg időnként! Lazítsatok! Üljetek be egy filmre! Egy olyan filmre, ami nem nehéz, nem kell túl sokat agyalni hozzá, de nem is bugyuta és sablonos, amiben már kívülről fújod mi fog következni. A "Nesze neked, Pete Tong!" pontosan megfelel e kívánalmaknak.
A történet legelején máris egy élet közepébe csöppenünk. Frankie Wilde életébe. Frankie szupersztár DJ. Minden idők talán legnagyobbika. Legalábbis ezt nyilatkozzák róla kollégái, akiket magukat is üldöz a világhírnév (Paul Van Dyk, Tiesto stb.). A party-világ közepén, Ibizán él, itt játszik a legmenőbb klubokban hétről hétre. Emellett producerkedik is, méghozzá nem is rosszul, első alkotása rögtön a toplisták élén landolt. Szóval megy a szekér. Így aztán meglehetősen nagy lábon él, és akkor még finoman fogalmaztunk. Étrendjét elsősorban nem ásványvíz és zöldségek, hanem alkohol és porcukornak látszó tárgy teszi ki. Extravagáns élete azonban hirtelen vakvágányra kerül, ugyanis egyszer csak elkezd romlani a hallása. Az a képessége, amivel a kenyerét keresi. Mire észbe kap, már csak az egyik fülére hall, és arra is csak 20%-osan. Mivel Frankie igazából nem fogja fel, mi történik vele, végül a maradék esélyét is eljátssza és jön a teljes csőd. Az asszony elhagyja, a kiadó kirúgja, a "barátai" pedig elpártolnak tőle. Az egykori lemezlovas elzárkózik a világ elől. Több hónap telik el, mire eljut arra a pontra, hogy kezdjen valamit az életével. Egy kedves, halláskárosult lány, Penelopé segítségével végül elkezd kilábalni a gödörből. De vajon van-e visszaút a régi sikerekhez, vagy más utat kell járnia ezentúl?
A film stílusát tekintve ál-dokumentum, vagy ahogy az angolul mostanában dívik mockumentary. Valódi személyek megszólaltatásával azt igyekszik alátámasztani, hogy Frankie Wilde valóságos személy. Nem kell azonban járatosnak lenni a partik világában, ahhoz hogy kiderüljön, kitalált figuráról van szó. Az alkotók ugyanis minden fiktív karaktert, így a főszereplőt is, némi iróniával formáztak meg. Kap egy kis fricskát a sztárságát csak saját egója növelésére használó lemezlovas, az okoskodó kiadófőnök, a mindenben üzletet látó menedzser meg úgy általában mindenki, aki képmutató. Mindezt persze humorral, végül is mégiscsak félig angol műről van szó.
Tulajdonképpen az egész film hangulata csak akkor vált komolyabbra, amikor Frankie új életet kezd. Ahogyan tönkremegy, még inkább tragikomikus. Kokain-függősége például egy kétméteres, borz-kosztümös alak formájában jelenik meg a vásznon, aki vidáman barátkozik vele, ha be van lőve, ellenben ha nem, addig kergeti, amíg fel nem szippantja az adagját. Aztán később persze Frankie leszámol vele. Az emberi értékek az alkotás második felében bújnak elő. Szerencsére nem túl csöpögősen, de azért pozitív módon. Így végül egy kedves történet kerekedik ki az egészből, amitől nem dobjátok majd el az agyatokat, de azt hiszem kellemes élményként fog megmaradni emlékezetetekben.
Kapjon még egy jó pontot a rendezés és az operatőri munka is. Előbbit Michael Dowse követte el, akinek már volt egy zenei témájú alkotása, a 2002-es Fubar, ami történetesen rocker-arcokról szólt. Ami pedig a fényképezést illeti, apró büszkeséggel tölthet el minket, hogy azt egy honfitársunk, a Pécsről származó Bolygó Balázs követte el. Említést érdemel még a remek a filmzene is, amely korántsem csak a táncparkettre szánt számokra korlátozódik, egészen széles zenei kört ölel fel.
Szóval, decemberben fő a nyugalom és nézzetek szórakoztató filmeket.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
A történet legelején máris egy élet közepébe csöppenünk. Frankie Wilde életébe. Frankie szupersztár DJ. Minden idők talán legnagyobbika. Legalábbis ezt nyilatkozzák róla kollégái, akiket magukat is üldöz a világhírnév (Paul Van Dyk, Tiesto stb.). A party-világ közepén, Ibizán él, itt játszik a legmenőbb klubokban hétről hétre. Emellett producerkedik is, méghozzá nem is rosszul, első alkotása rögtön a toplisták élén landolt. Szóval megy a szekér. Így aztán meglehetősen nagy lábon él, és akkor még finoman fogalmaztunk. Étrendjét elsősorban nem ásványvíz és zöldségek, hanem alkohol és porcukornak látszó tárgy teszi ki. Extravagáns élete azonban hirtelen vakvágányra kerül, ugyanis egyszer csak elkezd romlani a hallása. Az a képessége, amivel a kenyerét keresi. Mire észbe kap, már csak az egyik fülére hall, és arra is csak 20%-osan. Mivel Frankie igazából nem fogja fel, mi történik vele, végül a maradék esélyét is eljátssza és jön a teljes csőd. Az asszony elhagyja, a kiadó kirúgja, a "barátai" pedig elpártolnak tőle. Az egykori lemezlovas elzárkózik a világ elől. Több hónap telik el, mire eljut arra a pontra, hogy kezdjen valamit az életével. Egy kedves, halláskárosult lány, Penelopé segítségével végül elkezd kilábalni a gödörből. De vajon van-e visszaút a régi sikerekhez, vagy más utat kell járnia ezentúl?
A film stílusát tekintve ál-dokumentum, vagy ahogy az angolul mostanában dívik mockumentary. Valódi személyek megszólaltatásával azt igyekszik alátámasztani, hogy Frankie Wilde valóságos személy. Nem kell azonban járatosnak lenni a partik világában, ahhoz hogy kiderüljön, kitalált figuráról van szó. Az alkotók ugyanis minden fiktív karaktert, így a főszereplőt is, némi iróniával formáztak meg. Kap egy kis fricskát a sztárságát csak saját egója növelésére használó lemezlovas, az okoskodó kiadófőnök, a mindenben üzletet látó menedzser meg úgy általában mindenki, aki képmutató. Mindezt persze humorral, végül is mégiscsak félig angol műről van szó.
Tulajdonképpen az egész film hangulata csak akkor vált komolyabbra, amikor Frankie új életet kezd. Ahogyan tönkremegy, még inkább tragikomikus. Kokain-függősége például egy kétméteres, borz-kosztümös alak formájában jelenik meg a vásznon, aki vidáman barátkozik vele, ha be van lőve, ellenben ha nem, addig kergeti, amíg fel nem szippantja az adagját. Aztán később persze Frankie leszámol vele. Az emberi értékek az alkotás második felében bújnak elő. Szerencsére nem túl csöpögősen, de azért pozitív módon. Így végül egy kedves történet kerekedik ki az egészből, amitől nem dobjátok majd el az agyatokat, de azt hiszem kellemes élményként fog megmaradni emlékezetetekben.
Kapjon még egy jó pontot a rendezés és az operatőri munka is. Előbbit Michael Dowse követte el, akinek már volt egy zenei témájú alkotása, a 2002-es Fubar, ami történetesen rocker-arcokról szólt. Ami pedig a fényképezést illeti, apró büszkeséggel tölthet el minket, hogy azt egy honfitársunk, a Pécsről származó Bolygó Balázs követte el. Említést érdemel még a remek a filmzene is, amely korántsem csak a táncparkettre szánt számokra korlátozódik, egészen széles zenei kört ölel fel.
Szóval, decemberben fő a nyugalom és nézzetek szórakoztató filmeket.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
