Hidd el, fura dolog úgy olvasni egy regényt, hogy felismersz benne embereket, akik a barátaid, helyeket, amik a te helyeid, sorsokat, amik velünk történnek meg. Van egy olyan idős, fiatal srác, mint te, vagy én, aki észrevesz és összerak olyan dolgokat is, amik nekünk is a tudatunkban vannak, de valahol a szélén.
Ekkor ez a fiatal srác leírja, amit látott és összerakott, és felismered magad, a haverod, a tesód, a barátnőd, meg a városod. A Váróterem nem Budapesten játszódik, de ha itt olvasod, akkor igenis itt, ha Pécsett, akkor ott, ha Prágában, akkor ott, ha Vilniusban, akkor már nem biztos, hogy ott, de azért lehet az is. Szóval adott egy Közép-Kelet, Kelet-Közép, Észak-Balkán város, emberek, akik ott laknak, de nem ott élnek, merthogy nem is élnek igazán. Vannak, akik mindennap felkelnek, megteszik, amit meg kell, hogy életben maradjanak, és kalap-kabát. Ha nem így lenne, nem lehetne miről írni. És akkor van egy nagyapa is, aki haldoklik, mert "nem mindenki bírja a kanyart", aminek persze tudatában van, és néha szóvá is teszi ezt, mert ez így szerinte is gáz.
A főhős, Valdemars, aki még véletlenül sem Voldemort, hanem egy átlag ká-európai férfinév viselője, akinek fontos a nagyapja, és nem kicsit lesz rossz neki, amikor az már nem haldoklik tovább. Sveto ábrándozik, hogy ő majd egyszer balra el, és ágyő. Meg ott van Kadri, Valdemars csaja, aki kicsit anyás, kicsit picsogós, kicsit hisztis, kicsit "majdőtudjamijó". Vannak benne csúnya szavak, mert ugye használjuk mi is, olyan mondatok is, amiket csak egy rossz színész mondana egy rossz darabban vagy a Barátok Köztben. Van benne novemberi köd, decemberi hideg, meg minden, ami miatt nem mozdulsz ki a szobából, és kezedbe veszel egy könyvet.
No, szóval adott ez a regény, meg az a srác, aki írta, és mindenhol csak azt hallom róla, hogy ba’ milyen híres írók-költők vannak a felmenői közt, és hogy nem végezte el a középsulit, és mindenki azt várja, hogy mikor teszi már le az érettségit, de azért rendeztetnek vele Kisherceg filmet a Nagy Könyvbe. A könyvére meg ráaggatják a tébláboló fejlődésregény meg a transzcendens irónia fura kifejezéseit, amikre lehet nagyokat hümmögni, de okosabbak nem leszünk tőle. Én csak azt tapasztaltam, hogy ez a srác olyan, mint te vagy én, csak éppen tud írni és van egy jó könyve, amit el lehet olvasni. Hát ne tegyél másképp.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ekkor ez a fiatal srác leírja, amit látott és összerakott, és felismered magad, a haverod, a tesód, a barátnőd, meg a városod. A Váróterem nem Budapesten játszódik, de ha itt olvasod, akkor igenis itt, ha Pécsett, akkor ott, ha Prágában, akkor ott, ha Vilniusban, akkor már nem biztos, hogy ott, de azért lehet az is. Szóval adott egy Közép-Kelet, Kelet-Közép, Észak-Balkán város, emberek, akik ott laknak, de nem ott élnek, merthogy nem is élnek igazán. Vannak, akik mindennap felkelnek, megteszik, amit meg kell, hogy életben maradjanak, és kalap-kabát. Ha nem így lenne, nem lehetne miről írni. És akkor van egy nagyapa is, aki haldoklik, mert "nem mindenki bírja a kanyart", aminek persze tudatában van, és néha szóvá is teszi ezt, mert ez így szerinte is gáz.
A főhős, Valdemars, aki még véletlenül sem Voldemort, hanem egy átlag ká-európai férfinév viselője, akinek fontos a nagyapja, és nem kicsit lesz rossz neki, amikor az már nem haldoklik tovább. Sveto ábrándozik, hogy ő majd egyszer balra el, és ágyő. Meg ott van Kadri, Valdemars csaja, aki kicsit anyás, kicsit picsogós, kicsit hisztis, kicsit "majdőtudjamijó". Vannak benne csúnya szavak, mert ugye használjuk mi is, olyan mondatok is, amiket csak egy rossz színész mondana egy rossz darabban vagy a Barátok Köztben. Van benne novemberi köd, decemberi hideg, meg minden, ami miatt nem mozdulsz ki a szobából, és kezedbe veszel egy könyvet.
No, szóval adott ez a regény, meg az a srác, aki írta, és mindenhol csak azt hallom róla, hogy ba’ milyen híres írók-költők vannak a felmenői közt, és hogy nem végezte el a középsulit, és mindenki azt várja, hogy mikor teszi már le az érettségit, de azért rendeztetnek vele Kisherceg filmet a Nagy Könyvbe. A könyvére meg ráaggatják a tébláboló fejlődésregény meg a transzcendens irónia fura kifejezéseit, amikre lehet nagyokat hümmögni, de okosabbak nem leszünk tőle. Én csak azt tapasztaltam, hogy ez a srác olyan, mint te vagy én, csak éppen tud írni és van egy jó könyve, amit el lehet olvasni. Hát ne tegyél másképp.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 4. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
