Férfiasnak lenni egészségtelen?
depresszió, férfilét, párkapcsolat, 2005. november
A férfiaknál a depresszió tünetei mások, mint a nőknél, ugyanis elsősorban nem a levertség a szembetűnő, hanem például az alkoholizálás, az ingerlékenység, a kockázatkeresés…
Kicsit meglepődtem, amikor az egyik köztudottan feminista PhD hallgatónk azzal kezdte az egészségpszichológia órát, hogy mentsük meg a férfiakat a kihalástól, mert ötven felett hullanak, mint a legyek. Ha már a nőpárti PhD hallgatók is másfél órát és 150 oldal tananyagot szentelnek a férfiak esélyinek, akkor valami nem oké; tehát újságírói kötelességemnek érzem, hogy mindenkit felkérjek arra, aki a veszélyeztetett kategóriába tartozik, hogy ne haljon ki.
A kihalás okait a lélektan immáron feltárta, és bár sok olyan javaslattal nem állt elő, ami a helyzetet menthetné, azt megállapítja, hogy az úgynevezett "maszkulinitás" mindjárt megdobja a hímnemű esélyét a korai halálozásra. Vagyis minél férfiasabb az illető, a statisztika szerint annál hamarabb fogja bevégezni földi pályafutását. Esetleg még írmagja sem marad utána.
A jelenséget a következő roppant tudományos okokkal magyarázzák:
A férfias férfi
- nem beszél az érzéseiről
- nem is tud az érzéseiről
- nem panaszkodik
- nem olvas olyan folyóiratokat, amelyek arra buzdítják, hogy legyen egészséges vagy panaszkodjon
- nem megy orvoshoz
- fogorvoshoz sem
- urológushoz pláne nem
Hogy mindez miért van így, annak alátámasztására a legkülönbözőbb elméleteket agyalták ki. Egyik elmélet szerint a férfiasság a társadalom által meghatározott norma, amihez mindenki önkéntelenül alkalmazkodik. A férfi önbecsülése attól függ, hogy problémáját "normatívnak" észleli-e, vagyis, hogy másoknak is van-e ilyen. Ha például az összes férfi köztudottan depressziós lenne, már nem lenne nagy kunszt bevallani, hogy ő is. Az, hogy problémájukat mennyire ismerik el, attól is függ, hogy mennyire érinti az egót. Mert például a hátfájás sokkal kevésbé érinti az egót, mint egy "erekciós diszfunkció" vagy egy hangulatbetegség. A férfiaknál a depresszió tünetei mások, mint a nőknél, ugyanis elsősorban nem a levertség a szembetűnő, hanem például az alkoholizálás, az ingerlékenység, a kockázatkeresés, a társas kapcsolatok leépítése és a fokozott agresszió, amit végzetes esetben önmaguk ellen irányítanak.
A kutatók nem bírván ellenállni kategorizálási kényszerüknek a "férfias férfinak" is hét alfaját azonosították, amelyek a következők:
1. "Erős és hallgatag":
Ez a típus vezető egyéniség, ritkán szól, de akkor nagyot. A lelki nyavalyák olyan szinten nem érdeklik, hogy a sajátjáról se tud, ezért az kénytelen előbb-utóbb valami testi tünet formájában jelt adni magáról.
2. "Kemény fiú":
Ő a western-hős kategória. Csendes, de nagyot üt. Nincs benne félelem, ellenben agresszió az van. Gyakran kockázatkereső, és belső görcseit előszeretettel oldja fel alkoholban vagy egyéb drogokban.
3. "Pokolbaküldős":
Ő már korán megtanulta, hogy a férfinek verekedni kell, nincs mese. Könnyen lesz ingerült, ő viseli a nadrágot és a fegyvert is. A halálos ágyán sem kér segítséget.
4. A "playboy":
Ő az, aki szerint minden újabb nő plusz hét évet tesz egy férfi élettartamához, és valószínűleg már 2000 évre való frissességet gyűjtött be magának… Gyökértelen, sodródó, a nőknél sikeres, de távolról sem szagolta még az intimitást, és komoly probléma estén általában nincs kire támaszkodnia lelkileg.
5. A "homofób":
Ez a típus mély kisebbrendűségi érzéssel küzd, életcélja, hogy soha ne legyen boldog, mert azt nem érdemelné meg, ezért inkább folyamatosan szorong. Nehezen ismerkedik, nehezen próbál ki új dolgokat, paranoid hajlamú és érzelmileg elzárkózik az emberektől. Vannak haverjai, de a valódi énjét senki nem ismerheti meg. Sokat "emészti" magát, ami gyomorfekélyben és egyéb nemkívánatos dolgokban nyilvánulhat meg.
6. Az "amerikai menedzser":
A mellényzsebében három mobiltelefon van, az aktatáskájában még kettő, és versenyt fut az idővel. Orvoshoz nem ér rá elmenni, pedig a legnagyobb esélye neki van a szívbetegségekre.
7. A "független":
Az anyja már korán ellökte magától, hogy "férfit" faragjon belőle, ezért többnyire egyedül áll a világban, még akkor is, ha millió nője és haverja van. Ez az a típusú magány, aminek eredetére és okára már ő maga sem emlékszik, és nem is érti. Fél az intimitástól; koravénnek látszó, mégis későn érő típus. Nagyon nehezen mutatja meg a sérülékeny oldalát, betegség esetén általában "elvonul", s legszívesebben egy lakatlan szigeten vészeli át.
A kutatók persze nem tudtak még szuperbiztos módszert kiagyalni a férfiak megmentésére, mindenesetre azonban néhány élelmes alak reklámozni kezdte a depressziót (az igazi férfinek igazi depressziója van), mint olyan dolgot, amit nem kell szégyellni, és megalkották az új szlogent, miszerint: "segítséget kérni bátor és férfias dolog!"
Az átlagéletkorok majd számot adnak róla, mindez mennyire hatásos… Talán az egyetlen dolog, amit még hozzátehettek volna, hogy milyen sokat tehetnek a nők a férfiak egészségéért, ha például már a gyerekeiket is abban a szellemben nevelik, amiben lehet segítséget kérni és elfogadni.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Kicsit meglepődtem, amikor az egyik köztudottan feminista PhD hallgatónk azzal kezdte az egészségpszichológia órát, hogy mentsük meg a férfiakat a kihalástól, mert ötven felett hullanak, mint a legyek. Ha már a nőpárti PhD hallgatók is másfél órát és 150 oldal tananyagot szentelnek a férfiak esélyinek, akkor valami nem oké; tehát újságírói kötelességemnek érzem, hogy mindenkit felkérjek arra, aki a veszélyeztetett kategóriába tartozik, hogy ne haljon ki.
A kihalás okait a lélektan immáron feltárta, és bár sok olyan javaslattal nem állt elő, ami a helyzetet menthetné, azt megállapítja, hogy az úgynevezett "maszkulinitás" mindjárt megdobja a hímnemű esélyét a korai halálozásra. Vagyis minél férfiasabb az illető, a statisztika szerint annál hamarabb fogja bevégezni földi pályafutását. Esetleg még írmagja sem marad utána.
A jelenséget a következő roppant tudományos okokkal magyarázzák:
A férfias férfi
- nem beszél az érzéseiről
- nem is tud az érzéseiről
- nem panaszkodik
- nem olvas olyan folyóiratokat, amelyek arra buzdítják, hogy legyen egészséges vagy panaszkodjon
- nem megy orvoshoz
- fogorvoshoz sem
- urológushoz pláne nem
Hogy mindez miért van így, annak alátámasztására a legkülönbözőbb elméleteket agyalták ki. Egyik elmélet szerint a férfiasság a társadalom által meghatározott norma, amihez mindenki önkéntelenül alkalmazkodik. A férfi önbecsülése attól függ, hogy problémáját "normatívnak" észleli-e, vagyis, hogy másoknak is van-e ilyen. Ha például az összes férfi köztudottan depressziós lenne, már nem lenne nagy kunszt bevallani, hogy ő is. Az, hogy problémájukat mennyire ismerik el, attól is függ, hogy mennyire érinti az egót. Mert például a hátfájás sokkal kevésbé érinti az egót, mint egy "erekciós diszfunkció" vagy egy hangulatbetegség. A férfiaknál a depresszió tünetei mások, mint a nőknél, ugyanis elsősorban nem a levertség a szembetűnő, hanem például az alkoholizálás, az ingerlékenység, a kockázatkeresés, a társas kapcsolatok leépítése és a fokozott agresszió, amit végzetes esetben önmaguk ellen irányítanak.
A kutatók nem bírván ellenállni kategorizálási kényszerüknek a "férfias férfinak" is hét alfaját azonosították, amelyek a következők:
1. "Erős és hallgatag":
Ez a típus vezető egyéniség, ritkán szól, de akkor nagyot. A lelki nyavalyák olyan szinten nem érdeklik, hogy a sajátjáról se tud, ezért az kénytelen előbb-utóbb valami testi tünet formájában jelt adni magáról.
2. "Kemény fiú":
Ő a western-hős kategória. Csendes, de nagyot üt. Nincs benne félelem, ellenben agresszió az van. Gyakran kockázatkereső, és belső görcseit előszeretettel oldja fel alkoholban vagy egyéb drogokban.
3. "Pokolbaküldős":
Ő már korán megtanulta, hogy a férfinek verekedni kell, nincs mese. Könnyen lesz ingerült, ő viseli a nadrágot és a fegyvert is. A halálos ágyán sem kér segítséget.
4. A "playboy":
Ő az, aki szerint minden újabb nő plusz hét évet tesz egy férfi élettartamához, és valószínűleg már 2000 évre való frissességet gyűjtött be magának… Gyökértelen, sodródó, a nőknél sikeres, de távolról sem szagolta még az intimitást, és komoly probléma estén általában nincs kire támaszkodnia lelkileg.
5. A "homofób":
Ez a típus mély kisebbrendűségi érzéssel küzd, életcélja, hogy soha ne legyen boldog, mert azt nem érdemelné meg, ezért inkább folyamatosan szorong. Nehezen ismerkedik, nehezen próbál ki új dolgokat, paranoid hajlamú és érzelmileg elzárkózik az emberektől. Vannak haverjai, de a valódi énjét senki nem ismerheti meg. Sokat "emészti" magát, ami gyomorfekélyben és egyéb nemkívánatos dolgokban nyilvánulhat meg.
6. Az "amerikai menedzser":
A mellényzsebében három mobiltelefon van, az aktatáskájában még kettő, és versenyt fut az idővel. Orvoshoz nem ér rá elmenni, pedig a legnagyobb esélye neki van a szívbetegségekre.
7. A "független":
Az anyja már korán ellökte magától, hogy "férfit" faragjon belőle, ezért többnyire egyedül áll a világban, még akkor is, ha millió nője és haverja van. Ez az a típusú magány, aminek eredetére és okára már ő maga sem emlékszik, és nem is érti. Fél az intimitástól; koravénnek látszó, mégis későn érő típus. Nagyon nehezen mutatja meg a sérülékeny oldalát, betegség esetén általában "elvonul", s legszívesebben egy lakatlan szigeten vészeli át.
A kutatók persze nem tudtak még szuperbiztos módszert kiagyalni a férfiak megmentésére, mindenesetre azonban néhány élelmes alak reklámozni kezdte a depressziót (az igazi férfinek igazi depressziója van), mint olyan dolgot, amit nem kell szégyellni, és megalkották az új szlogent, miszerint: "segítséget kérni bátor és férfias dolog!"
Az átlagéletkorok majd számot adnak róla, mindez mennyire hatásos… Talán az egyetlen dolog, amit még hozzátehettek volna, hogy milyen sokat tehetnek a nők a férfiak egészségéért, ha például már a gyerekeiket is abban a szellemben nevelik, amiben lehet segítséget kérni és elfogadni.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
