Elérkeztünk a naptári ősz utolsó hónapjához. Szeretem a novembert. Idén is szeretni fogom, mert néhány igen érdekesnek ígérkező alkotást mutatnak majd be a hazai mozik. Az, hogy ilyen személyeskedőre vettem a figurát így elején, nem véletlen, mert úgy vélem, ezek közül a számomra bíztató filmek közül a sors jelölte ki nekem az e havi bemutatandót. Mielőtt azonban a kedves Olvasó túlzott küldetéstudatot vélne felfedezni a cikk írójában (még az is lehet, hogy joggal), hadd magyarázzam, el miről van szó. Történt ugyanis, hogy november első hetében volt szerencsém Rómába vetődni. Ennek én személy szerint nagyon örültem, a szerkesztők viszont valószínűleg kevésbé, lévén számukra láthatatlanná váltam, a cikk sehol, a lapzárta pedig már rég lejárt. Feladatomat azonban nem feledtem. Itt ugyanis sikerült megtekintem Tim Burton legújabb remekművét, A halott menyasszonyt, igaz olaszul (ami nem az erősségem), de három héttel a hazai bemutató előtt! Mi más is kerülhetne hát a terítékre a novemberi BIT-ben?
A bábfilm kedves története szerint Victor van Dort, a főszereplő éppen érdekházasság előtt áll. A szülei abban bíznak, hogy a nászból a család anyagilag és társadalmilag is hasznot hűzhat majd. Minő véletelen! A másik fél, az Everglot família motivációi is hasonlóak, Victoria férjhezadásával kívánják rendbehozni a dolgaikat. Minden elő van készítve a ceremóniához, Victor azonban elfelejti a szövegét, és még ügyetlenkedik is, így aztán a frígyet elnapolják, a vőlegény pedig mehet az erdőbe gyakorolni. Viszont mikor végre összeáll nála a kép, a véletlen úgy hozza, hogy egy halott menyasszony férjura lesz! Az alvilág népe vidáman fogadja őt, csakúgy mint új “kedvese" Emily, Victort azonban kínozza a kötelességtudat, no és a halott élettárs gondolatával sem barátozott még meg teljesen, így vissza kívánkozik az élők világába. Ott viszont a csakis a különböző érdekek mozgatják a szálakat, melyek nem éppen Victor malmára hajtják a vizet. Ráadásul közben ráébred, hogy Emily egy érzékeny, kedves teremtés, így a döntés élet és halál között egyre nehezebbé válik.
Aki csak egy kicsit is ismerős Tim Burton világában, az tudhatja, a sötétség és az általánosságban ijesztőnek vélt dolgok relativizálása, más szemszögbe helyezése a rendező egyik legkedveltebb eszköze. Jelen esetben a film arról próbál meggyőzni minket, hogy a valóság, az élők világa néha bizony sokkal ridegebb lehet, mint a holtak birodalma. Ezt a feladatát sikeresen teljesíti is, a színes képek, humoros karakterek és vidám dalok mind-mind az alvilági szín privilégiumai, a "fentiekre" konkrét és átvitt értelemben is a szürkeség a jellemző. Ami a poénokat illeti, a fekete humor a mű egyik legfontosabb alkotóeleme, aki ezért rajong az bizonyosan nem fog csalódni. A komikumot színesítik Danny Elfman remek, musical-szerű dalbetétei is, a hozzá korreografált jelentekkel együtt ezek is nagyon ütnek. A két főszereplőnek Johnny Depp és Helena Bonham Carter kölcsönözte a hangját, ami már önmagában sikert sejtet, de biztos vagyok benne, hogy a magyar verzióval sem lesz gond (ahogy – laikus hallgatóként – az olasz is korrektnek tűnt). Egy a lényeg: aki beül a filmre, az utána garantáltan jó hangulatban fogja elhagyni a termet.
Hasonlóan az előző számunkban bemutatott Wallace & Gromithoz, a Halott menyasszony is szigorúan állóképekből forgatott alkotás. A különbség csupán annyi, hogy itt nem gyurmafigurákkal, hanem acélból és szilikonból készült bábokkal dolgoztak a készítők. A végeredmény persze most is lenyűgöző. A képek rögzítéséhez nem is kamerákat használtak, hanem digitális fényképezőgépeket, persze a jobbik fajtából. A több mint egy évig tartó forgatás során így elvileg összesen 109 440 kép gyűlt össze, amit végül az Apple Final Cut Pro nevű programjával vágtak össze. Nem kevés munka rejlik tehát mögötte, de hogy megérte, ahhoz nem férhet kétség.
Kell-e ennél többet mondandom? November 17-étől keressétek a mozikat, melyek műsorukra tűzik e fekete mesét, mert ilyesmit ritkán lát az ember. Buona visione!
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
A bábfilm kedves története szerint Victor van Dort, a főszereplő éppen érdekházasság előtt áll. A szülei abban bíznak, hogy a nászból a család anyagilag és társadalmilag is hasznot hűzhat majd. Minő véletelen! A másik fél, az Everglot família motivációi is hasonlóak, Victoria férjhezadásával kívánják rendbehozni a dolgaikat. Minden elő van készítve a ceremóniához, Victor azonban elfelejti a szövegét, és még ügyetlenkedik is, így aztán a frígyet elnapolják, a vőlegény pedig mehet az erdőbe gyakorolni. Viszont mikor végre összeáll nála a kép, a véletlen úgy hozza, hogy egy halott menyasszony férjura lesz! Az alvilág népe vidáman fogadja őt, csakúgy mint új “kedvese" Emily, Victort azonban kínozza a kötelességtudat, no és a halott élettárs gondolatával sem barátozott még meg teljesen, így vissza kívánkozik az élők világába. Ott viszont a csakis a különböző érdekek mozgatják a szálakat, melyek nem éppen Victor malmára hajtják a vizet. Ráadásul közben ráébred, hogy Emily egy érzékeny, kedves teremtés, így a döntés élet és halál között egyre nehezebbé válik.
Aki csak egy kicsit is ismerős Tim Burton világában, az tudhatja, a sötétség és az általánosságban ijesztőnek vélt dolgok relativizálása, más szemszögbe helyezése a rendező egyik legkedveltebb eszköze. Jelen esetben a film arról próbál meggyőzni minket, hogy a valóság, az élők világa néha bizony sokkal ridegebb lehet, mint a holtak birodalma. Ezt a feladatát sikeresen teljesíti is, a színes képek, humoros karakterek és vidám dalok mind-mind az alvilági szín privilégiumai, a "fentiekre" konkrét és átvitt értelemben is a szürkeség a jellemző. Ami a poénokat illeti, a fekete humor a mű egyik legfontosabb alkotóeleme, aki ezért rajong az bizonyosan nem fog csalódni. A komikumot színesítik Danny Elfman remek, musical-szerű dalbetétei is, a hozzá korreografált jelentekkel együtt ezek is nagyon ütnek. A két főszereplőnek Johnny Depp és Helena Bonham Carter kölcsönözte a hangját, ami már önmagában sikert sejtet, de biztos vagyok benne, hogy a magyar verzióval sem lesz gond (ahogy – laikus hallgatóként – az olasz is korrektnek tűnt). Egy a lényeg: aki beül a filmre, az utána garantáltan jó hangulatban fogja elhagyni a termet.
Hasonlóan az előző számunkban bemutatott Wallace & Gromithoz, a Halott menyasszony is szigorúan állóképekből forgatott alkotás. A különbség csupán annyi, hogy itt nem gyurmafigurákkal, hanem acélból és szilikonból készült bábokkal dolgoztak a készítők. A végeredmény persze most is lenyűgöző. A képek rögzítéséhez nem is kamerákat használtak, hanem digitális fényképezőgépeket, persze a jobbik fajtából. A több mint egy évig tartó forgatás során így elvileg összesen 109 440 kép gyűlt össze, amit végül az Apple Final Cut Pro nevű programjával vágtak össze. Nem kevés munka rejlik tehát mögötte, de hogy megérte, ahhoz nem férhet kétség.
Kell-e ennél többet mondandom? November 17-étől keressétek a mozikat, melyek műsorukra tűzik e fekete mesét, mert ilyesmit ritkán lát az ember. Buona visione!
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
