Anatomic: Az ötödik afro-kelta varázslat
zene, 2005. november
Olykor előfordul, hogy a cikkíró nem tud ellenállni a csábításnak, és úgy érzi, muszáj, hogy egyik kedvenc együttesét olvasói figyelmébe ajánlja. Jobb alkalom pedig nem is kínálkozhatna erre, mint az, hogy ez a bizonyos együttes új albumot jelentet meg. E hónapban tehát világzenei vizekre evezünk.
Nagyjából 1992. tájékára tehető, amikor egy bizonyos Simon Emmerson nevű úriember fejében először megfogant a gondolat: mi lenne, ha ötvözné a tradicionális kelta és afrikai hangzásvilágot a modern elektronikus stílusokkal? Akkoriban ez bizony meglehetősen újszerű ötletnek számított, Emmerson és társai azonban nem ijedtek meg a kihívástól. És az idő őket igazolta. Az ezidáig megjelent négy albumuk mind-mind nagy sikert aratott, és nem túlzás azt állítani, hogy a világzene, mint fogalom széleskörű elterjedése nagymértékben nekik is köszönhető. Hogy név szerint kiknek is? Nos, a közreműködők sorát nehéz lenne hiánytalanul felsorolni, ugyanis a projekt minden egyes lemez esetén 15-20 embert karolt fel. Közös nevező azonban létezik, méghozzá négy zenész személyében. Vegyük hát sorra őket. A fentebb már említett Emmerson az együttes zenei agya, mindemellett pedig kitűnő gitáros és lemezlovas. James McNally, a csapat virtuóza több hangszeren is mesterien játszik, Sinead O’Connor, Annie Lennox, Peter Gabriel, a U2 és a Depeche Mode lemezein is segédkezett már korábban. Iarla O’Lionaird fenomenális hangú énekes, az eddigi albumokon mind angolul, mind pedig tradicionális kelta nyelven hallhattuk már. Végül pedig Martin Russel, aki az elektronikus hangszerekért felelős, de a produceri és hangmérnöki feladatokat is ő látja el. Mellettük érdemes még megemlíteni Johnny Kalsit, Moussa Sissokhot és N’Faly Kouyatet, akik afrikai ütős hangszereken játszanak valamint Emer Mayockot, aki rendszerint kelta fúvósszólóival bolondítja meg a már egyébként is gazdag zenei palettát.
Az új album tökéletesen illeszkedik az eddigiekhez. Meglepetéseket nem tartalmaz, de nincs is szüksége rá, mert ezt a fajta zenei komplexitást így is nehéz felülmúlni. Szokás szerint lassabb és pörgősebb tempójú alkotások váltják egymást, a hangszerek pedig váltakozva viszik a prímet az egyes számokban. Az együttes ír énekese mellett ezúttal az üzbég Sevara Nazarkhan is dalol, Dorothee Munyaneza a ruandai mészárlás egykori túlélője pedig afrikai furulyajátékával kényeztet minket. Szóval, biztos vagyok benne, hogy a régi rajongók továbbra is csodálni fogják az Afro Celt Sound Systemet, de abban is, hogy új követők is akadnak majd szép számmal.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Nagyjából 1992. tájékára tehető, amikor egy bizonyos Simon Emmerson nevű úriember fejében először megfogant a gondolat: mi lenne, ha ötvözné a tradicionális kelta és afrikai hangzásvilágot a modern elektronikus stílusokkal? Akkoriban ez bizony meglehetősen újszerű ötletnek számított, Emmerson és társai azonban nem ijedtek meg a kihívástól. És az idő őket igazolta. Az ezidáig megjelent négy albumuk mind-mind nagy sikert aratott, és nem túlzás azt állítani, hogy a világzene, mint fogalom széleskörű elterjedése nagymértékben nekik is köszönhető. Hogy név szerint kiknek is? Nos, a közreműködők sorát nehéz lenne hiánytalanul felsorolni, ugyanis a projekt minden egyes lemez esetén 15-20 embert karolt fel. Közös nevező azonban létezik, méghozzá négy zenész személyében. Vegyük hát sorra őket. A fentebb már említett Emmerson az együttes zenei agya, mindemellett pedig kitűnő gitáros és lemezlovas. James McNally, a csapat virtuóza több hangszeren is mesterien játszik, Sinead O’Connor, Annie Lennox, Peter Gabriel, a U2 és a Depeche Mode lemezein is segédkezett már korábban. Iarla O’Lionaird fenomenális hangú énekes, az eddigi albumokon mind angolul, mind pedig tradicionális kelta nyelven hallhattuk már. Végül pedig Martin Russel, aki az elektronikus hangszerekért felelős, de a produceri és hangmérnöki feladatokat is ő látja el. Mellettük érdemes még megemlíteni Johnny Kalsit, Moussa Sissokhot és N’Faly Kouyatet, akik afrikai ütős hangszereken játszanak valamint Emer Mayockot, aki rendszerint kelta fúvósszólóival bolondítja meg a már egyébként is gazdag zenei palettát.
Az új album tökéletesen illeszkedik az eddigiekhez. Meglepetéseket nem tartalmaz, de nincs is szüksége rá, mert ezt a fajta zenei komplexitást így is nehéz felülmúlni. Szokás szerint lassabb és pörgősebb tempójú alkotások váltják egymást, a hangszerek pedig váltakozva viszik a prímet az egyes számokban. Az együttes ír énekese mellett ezúttal az üzbég Sevara Nazarkhan is dalol, Dorothee Munyaneza a ruandai mészárlás egykori túlélője pedig afrikai furulyajátékával kényeztet minket. Szóval, biztos vagyok benne, hogy a régi rajongók továbbra is csodálni fogják az Afro Celt Sound Systemet, de abban is, hogy új követők is akadnak majd szép számmal.
Megjelent a BIT magazin III. évfolyamának 3. számában.
http://ikhok.elte.hu
Ezt megosztom Facebook-on!
